Unitárius Egyház, 1944 (37. évfolyam, 1-7. szám)

1944-01-01 / 1. szám

XXXVII. évf. 1. szám. Székelyudvarhely, 1944. január 1. UNITÁRIUS EGYHÁZ EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP Kiadja : A SZÉKELYKERESZTURI UNITÁRIUS LELKÉSZKOR Kéziratok : Máthé Lajos lelkész (Sze­m a g ) Felelős szerkesztő és kiadó: MAROSI MÁRTON székelyszentmihályi unitárius lelkész Megjelenik minden hó 1-én. Előfizetési ára egy évre ( Pengő úzébrahám), előfizetési dijak Zsigmond József pénztárnok címére küldendők: u. p. Székelykeresztur, Udvarhely vármegye. SZÉKELYKERESZTURKÖRI ÚJÉVI SZÓZAT. Kedves Atyámfiai! — Isten kegyelméből is­mét egy új esztendő küszöbén állunk. Imádságos érzések között gondolunk vissza a letűnt időre, ame­lyet magunk mögött hagytunk ; szent vágyakozás­sal és gyermeki bizalommal tekintünk a bizonyta­lan jövőbe, ahol a mi emberi sorsunk a jóságos atyai gondviselés oltalma alatt áll .. . Ami elmúlt, azt számontartjuk s hálatelt szívvel ismerjük el a csendes, családi örömet, amelyben részünk volt az elmúlt év folyamán; s lehajtott fővel és alá­zattal hordozzuk a bánatot és a veszteséget, amely itt-ott mindannyiunkat meglátogatott. A mai nehéz időkben csak csüggedetlen lelki erővel, és törhetetlen hittel állhatunk meg a mi megbízatásunkban, amelyet Isten szent kezéből vettünk. Akár vezető helyet töltünk be, akár ki­segítő munkások vagyunk, dolgozzunk serényen fáradhatatlanul, mert minden elmulasztott óra vagy könnyelmű pillanat helyrehozhatatlan kárt jelent az egyház és a nemzet háztartásában. Már­pedig a felelősséget, amely ezzel együtt jár, senki se tolhatja a másikra, mert a kicsinyek és na­gyok egyaránt felelősek vagyunk a jövő és a sa­ját lelkiismeretünk ítélő széke előtt. Népünk körében a két Homoród mentén több gyülekezetünket meglátogattam s az ott tartott presbiteri konferencia tanulságos emléke mind a mai napig élénken foglalkoztatja az én lelkemet. Oh milyen szép is, a zsoltáriró szerint:­­az Atya­fiaknak békességben való együtt lakozásuk!“ Ilyen értelemben találkoztunk az abásfalvi avatáson is, ahol az országzászló ünnepélyes fel­vonása ugyanazokat a magasztos egyházi és ha­zafias érzéseket váltotta ki a résztvevők szívéből. Háromszék megyei körútunk — a nagy ala­pító Berde Mózsa szülőházának kegyeletes meg­látogatását is ideértve — örökre felejthetetlen ma­rad a ma élő nemzedék előtt. Együtt voltunk. Együtt imádkoztunk. Együtt lelkesedtünk ősi uni­tárius hitünk szépségén és tisztaságán. Együtt zengedeztük szárnyaló énekeinket. És együtt kö­szöntöttük az újonnan kereszteltek kisded csoport­jait, akikre jövőbelátó, bizakodó lélekkel kértük a mindenható Istennek szent áldását. Hisszük, hogy jó magyarok és jó unitáriusok lesznek, s lelkünk mélyén meg vagyunk győződve arról, hogy hit­beli meggyőződésük és hazafias kötelességérzetük sohasem fog ellentétbe kerülni egyik a mással. Mert unitáriusnak lenni és magyarnak lenni, min­dig egyet jelentett, mindig ugyanaz volt s joggal várhatjuk és meg is követeljük az utánunk kö­vetkező nemzedéktől, hogy ezt a századok által megszentelt hagyományt csorbítatlanul megőrizze. Erre a kipróbált erényre, erre a nemesveretű hazafiságra, erre az áldozatkész egyházi szellemre, most — a körülöttünk mindenütt dúló s minket is majdnem elnyeléssel fenyegető világháború ötö­dik lustrumában — ugyancsak szükségünk van. Szükségünk van azért, hogy mende­mondák és rémetgetések miatt meg ne inogjon a mi belső frontunk, hogy a maga önmérsékletével és meg­fontolt nyugalmával erőt sugározzon magából a külső front felé is .. . Nem különben pedig éjjel és nappal vívja a maga szent harcát az ezeréves határokért, amelyek a Teremtő szent Úristen telek­könyvében mozdíthatatlanul vannak megállapítva.

Next