Unitárius Egyház, 1944 (37. évfolyam, 1-7. szám)
1944-01-01 / 1. szám
XXXVII. évf. 1. szám. Székelyudvarhely, 1944. január 1. UNITÁRIUS EGYHÁZ EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP Kiadja : A SZÉKELYKERESZTURI UNITÁRIUS LELKÉSZKOR Kéziratok : Máthé Lajos lelkész (Szem a g ) Felelős szerkesztő és kiadó: MAROSI MÁRTON székelyszentmihályi unitárius lelkész Megjelenik minden hó 1-én. Előfizetési ára egy évre ( Pengő úzébrahám), előfizetési dijak Zsigmond József pénztárnok címére küldendők: u. p. Székelykeresztur, Udvarhely vármegye. SZÉKELYKERESZTURKÖRI ÚJÉVI SZÓZAT. Kedves Atyámfiai! — Isten kegyelméből ismét egy új esztendő küszöbén állunk. Imádságos érzések között gondolunk vissza a letűnt időre, amelyet magunk mögött hagytunk ; szent vágyakozással és gyermeki bizalommal tekintünk a bizonytalan jövőbe, ahol a mi emberi sorsunk a jóságos atyai gondviselés oltalma alatt áll .. . Ami elmúlt, azt számontartjuk s hálatelt szívvel ismerjük el a csendes, családi örömet, amelyben részünk volt az elmúlt év folyamán; s lehajtott fővel és alázattal hordozzuk a bánatot és a veszteséget, amely itt-ott mindannyiunkat meglátogatott. A mai nehéz időkben csak csüggedetlen lelki erővel, és törhetetlen hittel állhatunk meg a mi megbízatásunkban, amelyet Isten szent kezéből vettünk. Akár vezető helyet töltünk be, akár kisegítő munkások vagyunk, dolgozzunk serényen fáradhatatlanul, mert minden elmulasztott óra vagy könnyelmű pillanat helyrehozhatatlan kárt jelent az egyház és a nemzet háztartásában. Márpedig a felelősséget, amely ezzel együtt jár, senki se tolhatja a másikra, mert a kicsinyek és nagyok egyaránt felelősek vagyunk a jövő és a saját lelkiismeretünk ítélő széke előtt. Népünk körében a két Homoród mentén több gyülekezetünket meglátogattam s az ott tartott presbiteri konferencia tanulságos emléke mind a mai napig élénken foglalkoztatja az én lelkemet. Oh milyen szép is, a zsoltáriró szerint:az Atyafiaknak békességben való együtt lakozásuk!“ Ilyen értelemben találkoztunk az abásfalvi avatáson is, ahol az országzászló ünnepélyes felvonása ugyanazokat a magasztos egyházi és hazafias érzéseket váltotta ki a résztvevők szívéből. Háromszék megyei körútunk — a nagy alapító Berde Mózsa szülőházának kegyeletes meglátogatását is ideértve — örökre felejthetetlen marad a ma élő nemzedék előtt. Együtt voltunk. Együtt imádkoztunk. Együtt lelkesedtünk ősi unitárius hitünk szépségén és tisztaságán. Együtt zengedeztük szárnyaló énekeinket. És együtt köszöntöttük az újonnan kereszteltek kisded csoportjait, akikre jövőbelátó, bizakodó lélekkel kértük a mindenható Istennek szent áldását. Hisszük, hogy jó magyarok és jó unitáriusok lesznek, s lelkünk mélyén meg vagyunk győződve arról, hogy hitbeli meggyőződésük és hazafias kötelességérzetük sohasem fog ellentétbe kerülni egyik a mással. Mert unitáriusnak lenni és magyarnak lenni, mindig egyet jelentett, mindig ugyanaz volt s joggal várhatjuk és meg is követeljük az utánunk következő nemzedéktől, hogy ezt a századok által megszentelt hagyományt csorbítatlanul megőrizze. Erre a kipróbált erényre, erre a nemesveretű hazafiságra, erre az áldozatkész egyházi szellemre, most — a körülöttünk mindenütt dúló s minket is majdnem elnyeléssel fenyegető világháború ötödik lustrumában — ugyancsak szükségünk van. Szükségünk van azért, hogy mendemondák és rémetgetések miatt meg ne inogjon a mi belső frontunk, hogy a maga önmérsékletével és megfontolt nyugalmával erőt sugározzon magából a külső front felé is .. . Nem különben pedig éjjel és nappal vívja a maga szent harcát az ezeréves határokért, amelyek a Teremtő szent Úristen telekkönyvében mozdíthatatlanul vannak megállapítva.