Unitárius Értesítő, 1929 (8. évfolyam, 1-20. szám)
1929-01-15 / 1. szám
VIII. évfolyam 1. sz. Budapest, 1029 január 15 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V. Koháry u. 4. TELEFONSZÁM: Lipót 974—24 A budapesti unitárius egyházközség hivatalos lapja. Alapította: JÓZAN MIKLÓS Főszerkesztő: BARABÁS ISTVÁN Megjelenik kéthetenként ELŐFIZETÉSI ÁRA : egy évre .... 4 pengő Az előfizetési díjak a lelkészi hivatal címére küldendők. Bemutatkozó cikkemben tájékoztatni kívánom az Unitárius Értesítő kedves olvasóit a lap külső alakjába?" beállott változások okairól. Amint arról múlt havi számunkban szerkesztő-elődöm is már megemlékezett búcsúzójában, budapesti egyházközségünk presbitériuma az Értesítőt hivatalos lapjává fogadta. Erre az intézkedésre azért volt szükség, mert a gyűlések egybehívása sok nehézségbe ütközött, költséges és célszerűtlen volt. Ezután a presbiteri és közgyűlési meghívók az Értesítő Hivatalos rész c. rovatában jelennek meg. Természetes, hogy a Hivatalos rész-t tartalmazó lappéldányt minden egyes presbiter és adófizető egyháztag atyánkfiának megküldjük, akár előfizetője a lapnak, akár nem. A Hivatalos rész idejében való megjelentetésének érdekében kell adnunk az Értesítőt kéthetenként. Az egyházközség kasszájának szűkös voltára tekintettel félakkora terjedelemben, mint eddig a havi szám volt. Miután havonta 1-én és 15.-én jelenik meg, az Értesítő, terjedelem dolgában tehát senki se vall nagyobb kárt. Változás esett a lap homlokán levő képes ábrázolatban is. Ez a változtatás egyházunk alapítója élete három nevezetes mozzanatának kiemelése érdekében történt, így kívánunk külsőségekben is hódolni Dávid Ferencnek, akinek halála 350. évfordulati évét kegyeletes érzésekkel akarjuk az ő esztendejévé avatni. Erről különben lapunknak több helyen is megemlékezünk. Józan Miklós atyánkfia volt szíves beleegyezni abba, hogy nevét — mint alapítóét — a lap élére írhassuk. Köszönjük és ígérete értelmében szellemi támogatását atyafiságos szeretettel kérjük. És most áttérek ismét az első személyben való beszédre. Azoknak tájékoztatására, akik ezen a kis kabáton sokalják a három gombot, a három szerkesztőt bejelentem itt, hogy két szerkesztőtársamat Jancsi László és Pethő István barátaimat azért kértem föl a felelős szerkesztői és felelős kiadói tisztség vállalására, hogy eddigi eredményes munkásságuk honorálása mellett erkölcsileg is hozzákössem őket a laphoz és annak sorsához. Két irányú megfontolás vezetett erre. Az egyik az, hogy bennük komoly munkakészséget, egyházszeretetet és tehetséget látok, akik tudnak is, akarnak is, szeretnek is dolgozni. A másik összefügg ezekkel. Én ugyanis csak rövid ideig szándékozom a lapot vezetni. Azt szeretném, hogy — amennyiben annak idején a presbitérium is úgy látná jónak — ők, mint a lap célját tisztán látó gyakorlott szerkesztők, vehessék át azt bármelyik pillanatban. Külön rovatot nyitok az asszonyok mondanivalói számára, mert azt tartom, hogy lejárt már az az idő, amikor a nőket az egyházi