Unitárius Értesítő, 1933 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1933-01-15 / 1. szám
XII. évfolyam 1. szám. Budapest, 1953. január 15. Az Unitárius Egyház — Budapesti Unitárius Egyházközség — Unitárius Misszióház hivatalos havi tudósítója Felelős szerkesztő: Dr. Iván László Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V., Koháry u. 4. Telefon: Aut. 17—4—24. Előfizetési ára egész évre 4'HP, amely beküldhető a budapesti unitárius egyházközség 30.400 sz. postacsekkszámlájára Új esztendő. Régi jó szokás szerint mikor egy új esztendő hajnala köszönt ránk, boldog új évet szoktunk egymásnak köszönni. Megtesszük most is, de kivonatunkhoz sok-sok keserűség, sok-sok kételkedés fűződik. A mi új esztendőnkben emberek milliói éheznek, fáznak, rongyoskodnak. S akiknek ma még jut egy darab kenyér az asztalukra, nem tudják, hogy meglesz-e holnap is gyermekeik számára a mindennapi. A gondok kérdőjelekké alakulnak a mai élet sötétjében s azt kérdezik: mikor jön már a világosság? Az evengelium napnál fényesebben felel a kérdésre. A jólét és a nyomor nagy ellentéte Isten büntetése az emberi gyarlóságért, a porbancsúszásért. A zsugori önzés, a holnapért való féktelen aggodalmakodás, a meg nem elégedés, az egyszerűség megvetése: ezek azok az emberi tökéletlenségek, amelyek az egész mai világunkat romba döntötték. Isten nem tehetett egyebet, mint lelki süllyedésünket testi, lelki nyomorúsággal követte. Ez az ő örök törvénye. De ez egyszersmind a felemelkedés útja is. Mert mi hiszünk a felemelkedésben is. Hiszszük, hogy az ember magához tér, hisszük, hogy az ember újból felismeri Istenét, hisszük, hogy az ember megelégszik az Istentől rendelt javak kisebb és egyenlőbb mértékével. De azt is hiszszük, hogy mindehhez egy lelkibb ember szükséges, aki legyőzte testének mohó, kapzsi állatiasságát és felismerte az Istenhez szárnyaló lelkiség magasabbrendűségét. Mi hisszük, hogy ez az ember kialakulóban van! A szenvedései megtanítják rá! Ebben a hitben, kívánunk mi is mindenkinek boldogabb új esztendőt! Szerkesztő. Régi köntösben. Amint kedves olvasóink láthatják, lapunk más formában jelenik meg, mint az elmúlt év végén. A mai új forma tulajdonképen nem új, mert ilyenek voltunk megindulásunkkor is 1922- ben. A három utóbbi esztendőben használt kisebb alak csak kísérlet volt, amely kevésbbé vált be s így most az egyházközség kebli tanácsának december 28-án hozott határozata értelmében visszatérünk a régebben használt nagyobb alakhoz. Ugyancsak a kebli tanács egyenlőre úgy határozott, hogy havonta 12 oldalas terjedelemben, egyszer jelenteti meg a lapot. Vagyis ugyanannyi olvasni valót kapnak az. előfizetők csak nem két alkalommal, hanem egyszerre. Erre a határozatra a többek közt a takarékossági elv is befolyást gyakorolt. Ugyancsak ezen az ülésen Barabás István lelkész, lapunk főszerkesztője az egyházközségben való nagy elfoglaltságára történt hivatkozással beadta lemondását a főszerkesztői tisztségéről. A kebli tanács eddigi fáradozását jegyzőkönyvi köszönettel honorálta s a főszerkesztői tisztségtől felmentette s egyben megbízta lapunk eddigi felelős szerkesztőjét, dr. Iván Lászlót a lap szerkesztésének továbbvitelével. Ezzel lapunk szerkesztése immár harmadik kézbe kerül. Az új szerkesztő sem tehet mást, mint folytatja azokat a nemes hagyományokat, amelyek két elődjét lelkesítették. Ha talán volna mégis valami a XII. évfolyamban, ami némileg