Unitárius Értesítő, 1941 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1941-01-01 / 1. szám
„Tudakozzátok az írásokat." (János V. 39.) A kereszténység a Biblia nélkül olyan, mint a fa a gyökere nélkül. A fa ágát nyesegethetjük, vele rokon oltóággal gyümölcsét valamelyest el is változtathatjuk, koronáját fagy, kártevő állat tönkre teheti: amíg a gyökér egészséges, a fa újra kihajt. A kereszténység élő fájának a Biblia a gyökere. Valahányszor a fa száradásnak indult, a gyökérhez tért viszsza minden új élet után sóvárgó mozgalom. A Bibliához! Oda tért vissza Dávid Ferenc is és onnan bizonyította meg új útra induló hite alapjait. A ma embere sem tehet másként, ha életének, hitének fája száradozik. Vissza kell térnie a gyökérhez. Vissza a Bibliához! Boldog, aki erre már rájött és a Bibliára rátalált! Nincs az a kiszáradt hit-fa, nincs az az árva sírás, nincs olyan jajkiáltás, sem olyan keresztúthoz ért, riadozó kérdés, ami a Bibliában megnyugtató, elcsitító, útbaigazító és üdvözítő feleletre nem talál, ha őszinte lélekkel közeledik hozzá. A Biblia azonban nem szereti az alkalmi vendégeket. Sok ember úgy közeledik hozzá, mint az iskolakerülő gyermek, csak néha-néha látogatja meg. S csodálkozik, hogy az évvégi vizsgán elbukik. Rendszeresen kell olvasnunk a Bibliát, nem ritkán és nem ötletszerűen. Minden nap! Ha csak öt percre is, de a nap úgy le ne nyugodjék felettünk, hogy kezünkbe ne vettük a Könyvek Könyvét. És kövessünk végig egyegy gondolatot. Enélkül csak félreértések, eredménytelen szónoklások, vagy múló hatású eszme-szikrák származnak a bibliaolvasásból. Ilyen rendszeres bibliaolvasáshoz szeretnénk vezérfonalat nyújtani az alábbiakban. Tárgyunk a szenvedés. Az első négy hét anyagát csoportosítsuk e köré a kérdés köré: „Miért szenved az ember?” Első hét. A Bibliában több feleletet találunk erre a kérdésre. Ez a többféleség elsősorban a fejlődés törvényének tudható be. Minél fejlettebb az emberiség, annál többet ismer meg a világ titkaiból. Ez az emberi oldal, az emberi szempont. Van azonban isteni oldal és isteni szempont is: Isten a maga küldöttei útján csak fokról fokra, mindig a fejlődő emberiség befogadóképességéhez mérten ismerteti meg az emberrel önmagát és világépítő terveit. Ugyanakkor azonban e többféle felelet nem azt jelenti, hogy az újabb megcáfolja az előbbit, hanem, hogy azt csak kiegészíti. Vannak, akikre ma is a legrégebbi felelet talál. Lelki fejlettségük szerint. Hétfő: Az élet célja a tökéletesedés. „Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes”. Mt. V. 48. Olvasd el még: 111. Móz. XIX. 2. XX. 7. I. Pét. I. 15—16. Kedd: Lelki fejlettségünkhöz szabja a titkok feltárását Isten s így Jézus is, Pál is. „Még sok mondanivalóm van hozzátok, de most el nem hordozhatjátok”. In. XVI. 12. Olv. még: I. Kor. XIII. 11. Szerda: Isten nélkül semmi sem történik velünk. „Mert ha élünk, az Urnák élünk, ha meghalunk, az Urnák halunk meg. Azért akár éljünk, akár haljunk, az Űrei vagyunk”. Rom. XIV. 8. Olv. még: Csel. XVII. 28. Mt. X. 29—31. Csütörtök: Ebben a tudatban kell vizsgálónunk a szenvedés kérdését is. „Ha már a jót elvettük Istentől, a rosszat nem vennék-e el?” Jób II. 10. Olv. még: Mt. V. 4. 1. Pét. II. 19—20. Péntek: Ha pedig a szenvedés Istentől van, akkor nem hiábavaló. „Imé, boldog ember az, akit Isten megdorgál, azért a Mindenhatónak büntetését meg ne utáljad”. Jób V. 17. Olv. még: Zsid. XII. 11—13. Rom. VIII. 18. Szombat: A szenvedés azonban csak méltóképen viselve válik üdvössé reánk nézve. „Mert micsoda dicsőség az, ha vétkezve és arcul veretve tűrtök? de ha jót cselekedve és mégis szenvedve tűrtök, ez kedves dolog Istennél”. I. Pét. II. 20. Olv. még: Jak. V. 13—15. Jn. XVI. 21. Vasárnapra nem adunk új igéket. A hívő menjen templomba s vegyen részt az istentiszteletben odaadóan. Otthon pedig olvassa át az előbbi hat nap anyagát s elmélkedjék rajtuk most már együttes átnézetben. Evégre ajánljuk, hogy írja le egymás után mind a hat nap anyagát, hozzáírva az itt csak jelzett bibliai verseket is. Második hét. A szenvedés Istentől származik, de Ő semmit sem cselekszik ok nélkül. Az első ok, melyet a Biblia elénk tár, a mi saját bűnünk. Hétfő. Az Isten igazságos. „Cselekedete tökéletes, mert minden ő óta igazság! stb.” V. Móz. XXXII. 4. Olv. még: Péld. III. 33. Kedd: Isten a bűnt büntetés nélkül nem hagyja. „És meglátogatom a földön a bűnt s a gonoszokon vétküket és megszüntetem az istentelenek kevélységét és az erőszakosoknak gőgjét megalázom”. Ézs. XIII. 11. Olv. még: Rom. II. 6. Szerda: Bűnt mindnyájan követünk el, életünkben többször is. „Nincs ember, aki ne vétkeznék”. I. Kir. VIII. 46. Olv. még: I. Jn. I. 8. Jn. VH. 8. Csütörtök: Tulajdonképen mi a bűn? „Aki tudna jót cselekedni és nem cselekszi, az olyan ember bűnös”. Jak. IV. 7. Olv. még: Jak. II. 10. Zsolt. I. 1. U. K. XX. 1. 3