Unitárius Értesítő, 1941 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1941-01-01 / 1. szám

„Tudakozzátok az írásokat." (János V. 39.) A kereszténység a Biblia nélkül olyan, mint a fa a gyökere nélkül. A fa ágát nyese­gethetjük, vele rokon oltóággal gyümölcsét va­lamelyest el is változtathatjuk, koronáját fagy, kártevő állat tönkre teheti: amíg a gyökér egészséges, a fa újra kihajt. A kereszténység élő fájának a Biblia a gyökere. Valahányszor a fa száradásnak indult, a gyökérhez tért visz­­sza minden új élet után sóvárgó mozgalom. A Bibliához! Oda tért vissza Dávid Ferenc is és onnan bizonyította meg új útra induló hite alapjait. A ma embere sem tehet másként, ha éle­tének, hitének fája száradozik. Vissza kell tér­nie a gyökérhez. Vissza a Bibliához! Boldog­, aki erre már rájött és a Bibliára rátalált! Nincs az a kiszáradt hit-fa, nincs az az árva sírás, nincs olyan jajkiáltás, sem olyan keresztúthoz ért, riadozó kérdés, ami a Bibliában megnyug­tató, elcsitító, útbaigazító és üdvözítő feleletre nem talál,­­ ha őszinte lélekkel közeledik hozzá. A Biblia azonban nem szereti az alkalmi vendégeket. Sok ember úgy közeledik hozzá, mint az iskola­kerülő gyermek, csak néha-néha látogatja meg. S csodálkozik, hogy az évvégi vizsgán elbukik. Rendszeresen kell olvasnunk a Bibliát, nem ritkán és nem ötletszerűen. Minden nap! Ha csak öt percre is, de a nap úgy le ne nyugodjék felettünk, hogy kezünkbe ne vettük a Könyvek Könyvét. És kövessünk végig egy­­egy gondolatot. Enélkül csak félreértések, ered­ménytelen szónoklások, vagy múló hatású esz­me-szikrák származnak a bibliaolvasásból. Ilyen rendszeres bibliaolvasáshoz szeret­nénk vezérfonalat nyújtani az alábbiakban. Tár­gyunk a szenvedés. Az első négy hét anyagát csoportosítsuk e köré a kérdés köré: „Miért szenved az ember?” Első hét. A Bibliában több feleletet találunk erre a kérdésre. Ez a többféleség első­sorban a fej­lődés törvényének tudható be. Minél fejlettebb az emberiség, annál többet ismer meg a világ titkaiból. Ez az emberi oldal, az emberi szem­pont. Van azonban isteni oldal és isteni szem­pont is: Isten a maga küldöttei útján csak fok­ról fokra, mindig a fejlődő emberiség befogadó­­képességéhez mérten ismerteti meg az emberrel önmagát és világépítő terveit. Ugyanakkor azonban e többféle felelet nem azt jelenti, hogy az újabb megcáfolja az előb­­bit, hanem, hogy azt csak kiegészíti. Vannak, akikre ma is a legrégebbi felelet talál. Lelki fejlettségük szerint. Hétfő: Az élet célja a tökéletesedés. „Le­gyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes”. Mt. V. 48. Olvasd el még: 111. Móz. XIX. 2. XX. 7. I. Pét. I. 15—16. Kedd: Lelki fejlettségünkhöz szabja a tit­kok feltárását Isten s így Jézus is, Pál is. „Még sok mondani­valóm van hozzátok, de most el nem hordozhatjátok”. In. XVI. 12. Olv. még: I. Kor. XIII. 11. Szerda: Isten nélkül semmi sem történik velünk. „Mert ha élünk, az Urnák élünk, ha meghalunk, az Urnák halunk meg. Azért akár éljünk, akár haljunk, az Űrei vagyunk”. Rom. XIV. 8. Olv. még: Csel. XVII. 28. Mt. X. 29—31. Csütörtök: Ebben a tudatban kell vizsgáló­­­nunk a szenvedés kérdését is. „Ha már a jót el­vettük Istentől, a rosszat nem vennék-e el?” Jób II. 10. Olv. még: Mt. V. 4. 1. Pét. II. 19—20. Péntek: Ha pedig a szenvedés Istentől van, akkor nem­ hiábavaló. „Imé, boldog ember az, akit Isten megdorgál, azért a Mindenhatónak büntetését meg ne utáljad”. Jób V. 17. Olv. még: Zsid. XII. 11—13. Rom. VIII. 18. Szombat: A szenvedés azonban csak méltó­képen viselve válik üdvössé reánk nézve. „Mert micsoda dicsőség az, ha vétkezve és arcul ve­retve tűrtök? de ha jót cselekedve és mégis szenvedve tűrtök, ez kedves dolog Istennél”. I. Pét. II. 20. Olv. még: Jak. V. 13—15. Jn. XVI. 21. Vasárnapra nem adunk új igéket. A hívő menjen templomba s vegyen részt az istentisz­teletben odaadóan. Otthon pedig olvassa át az előbbi hat nap anyagát s elmélkedjék rajtuk most már együttes átnézetben. Evégre ajánljuk, hogy írja le egymás után mind a hat nap anya­gát, hozzáírva az itt csak jelzett bibliai verse­ket is. Második hét. A szenvedés Istentől származik, de Ő sem­mit sem cselekszik ok nélkül. Az első ok, me­lyet a Biblia elénk tár, a mi saját bűnünk. Hétfő. Az Isten igazságos. „Cselekedete tö­kéletes, mert minden ő óta igazság! stb.” V. Móz. XXXII. 4. Olv. még: Péld. III. 33. Kedd: Isten a bűnt büntetés nélkül nem hagyja. „És meglátogatom a földön a bűnt s a gonoszokon vétküket és megszüntetem az isten­telenek kevélységét és az erőszakosoknak gőg­jét megalázom”. Ézs. XIII. 11. Olv. még: Rom. II. 6. Szerda: Bűnt mindnyájan követünk el, éle­tünkben többször is. „Nincs ember, aki ne vét­keznék”. I. Kir. VIII. 46. Olv. még: I. Jn. I. 8. Jn. VH. 8. Csütörtök: Tulajdonképen mi a bűn? „Aki tudna jót cselekedni és nem cselekszi, az olyan ember bűnös”. Jak. IV. 7. Olv. még: Jak. II. 10. Zsolt. I. 1. U. K. XX. 1. 3

Next