Unitárius Élet, 1947 (1. évfolyam, 1-19. szám)

1947-03-15 / 1. szám

r JÓZAN MIKLÓS] Az 1946. év szomorú eseménnyel köszöntött be az unitáriusok számára. Józan Miklós püspök rövid né­hány napi súlyos tüdőgyulladásban január hó. 7-én meghalt. 77 éves volt s ilyenkor már egészen termé­szetes a halál. Józan Miklós azonban olyan jó egész­ségnek örvendett, hogy nem voltunk a halálára elké­szülve s így a gyász mindnyájunkat meglepetésként ért. — Ő maga számolt a halál eshetőségével. Kije­lölte a házsongárdi temetőben azt a helyet, amelyet örök pihenőnek legjobbnak ítélt a maga számára. Ez a hely a Fekete-kert, dr. Gál Kelemen családjának sírhelye. E kertben nyugszik néhai Fekete Pál jóvol­tából az ő családján kívül Boros Sándor igazgató, Nagy Lajos költő és tanár, egyházi főjegyző, volt 48-as hadnagy, Uzoni Gábor, a korán elhalt tehet­séges kolozsvári lelkész és még sok más. Itt fog pi­henni az elmúltnak osztálytársa, kebelbarátja, Dr. Gál Kelemen is, ha sikerül földi részét hazaszállítani a Nagy Magyar Alföldről, ahol már két éve meg­pihent. Bizonyára itt könnyebb lesz a hant fölötte. Nem csoda, ha nem számítottunk Józan Miklós püspök halálára hiszen benne mindig az életnek meg­testesülését láttuk. Mint fiatal lelkipásztort ismer­tem meg még diákkoromban. Minden diáknak ő volt az eszményképe. Daliás alak, örökké vidám, biztató klasszikus arc, hatalmas szónoki képesség költői szár­nyalással egyesülve alkották Józan Miklós személyi­ségét. Mint budapesti lelkész egész életében rend­kívül nagy munkát végzett. A munkában fáradhatat­lan volt, nemcsak nagy testi és szellemi ereje miatt, hanem azért is, mert mindent jó kedvvel csinált. Ar­cán, lényén mindenkor bizalom ömlött el s azért tu­dott mindig másokban is bizalmat ébreszteni. A nagy bizalom a lelkében lakozó nagy szeretet­­ből táplálkozott. Vallása az őszinte tiszta emberies­ség vallása volt. Törhetetlen unitárius, de megbecsü­lője minden más hitnek is. Az ő szájából nem lehe­tett soha felekezeti vagy másféle elfogultságot hal­lani. Tetteiből sem. Igaz magyar volt anélkül, hogy másokat kisebbített vagy gyűlölt volna. Élete nagy szónoki képességeinek megfelelően telve volt gazdag sikerekkel. Itthon is és az óceánon túl is. A világháború előtti zsinatoknak ő volt a leg­sikeresebb szónoka, az unitárius és más szabadelvű gondolkodók konferenciáin pedig egyik legtekintélye­sebb közreműködő tag, aki a magyar unitárius névnek becsületet szerzett. Büszke volt mindig népi származására. Nagy mű­veltsége lehetővé tette, hogy otthonosan forgott a dí­szes palotákban, de jól érezte magát a nép egyszerű gyermekével is. Mindig a jókedvű adakozók közé tartozott. Még­pedig úgy, hogy nem tudta a balkeze, hogy mit tesz a jobb keze. Különösen a szegény tanulókat nagy sze­retettel segélyezte. Szívesen is tette, mert élete leg­nagyobb részét jó módban töltötte. A háború vége felé a jó­mód az ő részére is megszűnt, azonban a kedvében is tudott bővelkedő lenni. Élete vége felé a háborús idők eldurvulásai kö­zepette súlyos fájdalmakat kellett elszenvednie, ön­magán kellett tapasztalnia nagy mesterünknek, a názárethi Jézusnak azt a szomorú, de fenséges élmé­nyét, midőn arcul verték. A vértanúságnak koszo­rúját is keresztény alázattal, de férfias lélekkel vi­selte el. Bizalmat sugárzó arcát csak rövid ideig ár­nyékolták be sötét vonások. Rövid idő után ismét bi­zalommal nézett embertársaira s rosszat nemcsak nem tett, de nem is kívánt senkinek. Élete bizalom­teljes, hittől áthatott szeretet volt. Ez teszi halhatat­lanná munkásságát, életét. Ezért él köztünk mind­örökké Józan Miklós püspök személyisége. Benczédi Pál: Szent-Iványi Sándor üdvözlete Boston, U. S. A. 1946. dec. 14. Több mint két hónapi angliai tartózkodásom után Amerikába érkeztem, e hó elején. Angliában alkal­mam volt, magánbeszélgetések során, a legmagasabb állású politikusok, egyházi méltóságok és társadalmi vezető emberek véleményével megismerkednem. Amit tőlük megtudtam, a legnagyobb derűlátásra késztet a világ békéjét illetően. S különösen is örömmel tölt el, mint unitárius embert, az a körülmény, hogy a világ sorsát irányító nagy­hatalmak egyöntetűen egy ha­ladó szellemű, a társadalmi igazságosság alapján álló s az egyház boldogulását szem előtt tartó béke meg­alapozásán fáradoznak. Akik óhajtják a dicsőséget a magasságos mennyekben s a békességet a jó akaratú emberek között, nyugodt lélekkel nézhetnek a jövő elé, azok el ne feledjék a mi urunk Jézus Krisztus­nak tanításait a haladó , fejlődő életre, („Legyetek tökéletesek“) és a felebaráti szeretetre vonatkozóan. A világnak szüksége van az evangéliumra, de az igazi evangéliumra van szüksége, arra, amit Dávid Ferenc védelmezett, s nem arra, amit a földi hatal­masságok „meghomályosítottak“. Az új esztendő új le­hetőségeket és kötelességet jelent az unitáriusok szá­mára: hirdetniük kell az igaz evangéliumot, melynek múltjuk folytán letéteményesei. Adja a mi egy Istenünk, hogy ne bizonyuljanak méltatlannak erre a nagy feladatra. 2 Hírek Meghívó. Sz. 42—1947. — A budapesti unitárius egyházközség 1947. márc. 16-án, vasárnap d. e. 11 óra­kor a tanácsteremben évi rendes közgyűlést tart, melyre híveinket ezúton szeretettel meghívjuk. Buda­pest, 1947. febr. 10. Kovács Kálmán s. k. gondnok, Ba­rabás István s. k. lelkész. Tárgysorozat: 1. Lelkész jelentése. 2. Gondnok jelentése. 3. 1946. évi számadás. 4. 1947. évi költségelőirányzat. 5. 1945. évi zárszám­adás. 6. A kocsordi egyházközség kérése. 7. Presbite­rek választása. 8. Kéri közgyűlési képviselő válasz­tása. 9. Indítványok — írásban előre. Budapesti egyházközség tudomására jutott, hogy híveink körében valaki egyházi adót szed. Az egy­házközség ilyen megbízatást senkinek nem adott. Az illetéktelen adószedőt kérjük a rendőrségnek átadni. Újpesten a Szent István téri református templom­ban, márc. 23-án d. u. 4 órakor unitárius istentisztele­tet tartunk. Pestszentlőrincen február hó 16-án, vasárnap d. u. 6 órakor műsoros családi összejövetel volt az egy­házközség tanácstermében. Az összejövetelt az ifjúság rendezte. Kerékpárok az egyház szolgálatában. Az Egy­házak Világtanácsa a magyarországi protestáns egy­házak részére kerékpárokat adományozott, hogy ezek segítségével megkönnyíthessék munkájukat. Az Unitárius Egyház szintén részesült, százalékos arány­ban, az adományból. Képviselő Tanácsunk már át is vette az erre a célra adományozott négy kerékpárt s egyházközségeink között szétosztotta. Józan Miklósné elhunyt püspökünk neje újra a fővárosban, kedves családja körében tartózkodik. Eb­ből az alkalomból is meleg szeretettel köszöntjük. UNITÁRIUS ÉLET I. 1.

Next