Unitárius Élet, 1970 (24. évfolyam, 1-4. szám)
1970-01-01 / 1. szám
figyeljenek az emberi hangra. A humánumnak, a megbocsátásnak, a reményt adó bizakodásnak emberséges és ösztönző, életigenlő hangjára. Akik a jézusi emberséget halottnak hitték, most ugyanúgy jártak, mint egykoron a Jézus sírjánál a kertészre, az egyszerű munkás emberre felfigyelő Mária! Most is „a kertész”, az egyszerű munkás ember, szólított meg mindenkit személy szerint, hogy ne keresse „a holtak között az élőt”. És ebben a munkás emberben, ebben a személy szerint mindenkit nevén szólítóban ismerte fel mindenki az újra élő és az életre hatni tudó, az életet újjá teremteni akaró jézusarcú embert, az evangélimot, tehát az örömüzenetet hozót. Ezen a munkás, a romokon új életet teremteni akaró és tudó emberen keresztül nyertük vissza hitünket. Azt a hitet, amely az elmúlt 25 év folyamán nemcsak városainkat, falvainkat, hídjainkat, iparunkat, mezőgazdaságunkat, iskoláinkat, kultúránkat, egyszóval emberhez méltó életünket adta vissza és építette különbbé, szabadabbá, mint bármikor addig való életünk egész folyamán, hanem újjáépítette templomainkat, azokban imádkozó gyülekezeteinket, egész egyetemes egyházi életünket is. A 25. évforduló úgy köszöntött ránk, hogy újjáépült templomainknak Istent tisztelő áhítatában adhattunk hálát azért, hogy felszabadulhatott életünk és köszönhettük meg Istennek azoknak hősi áldozatát, akiknek, mint a hős szovjet nép fiainak és szövetségeseiknek, valamint népünk leghűségesebb és legáldozatosabb gyermekeinek, az élete sem volt drága, csakhogy elhozzák számunkra a szabadságnak és egy feltámadó új életnek húsvéti evangéliumát! Mi erre az ajándékra méltók csak akkor leszünk, ha, mint egykoron Mária Magdaléna, mi is hirdetjük a tanítványoknak és a tanítványokkal együtt minden népnek azt, ami történt és mi is látjuk azt, amit ők látnak, hogy eljött és itt van közöttünk ma is a jézusi ember, aki egy még mindig sok szenvedéssel, igazságtalan háborúkkal telített világban így szól, mint egykoron Jézus, amidőn megjelent tanítványai körében: „Békesség néktek!” Békét a világnak! R. Filep Imre h. püspök MAGYARORSZÁGI UNITÁRIUS EGYHÁZ KÉPVISELŐ TANÁCSA Budapest, V. Nagy Ignác u. 4. Telefon: 113—094 MEGHÍVÓ A Magyarországi Unitárius Egyház Képviselő Tanácsa, hazánk felszabadulásának 25-ik évfordulója tiszteletére ÜNNEPI ÜLÉST tart 1970. április 2-án, csütörtökön du. 6 órai kezdettel a Budapest, V. Nagy Ignác u. 4. sz. alatti templom I. emeleti gyülekezeti termében. Az ünnepi ülésre egyházi tanácsos és presbiter testvéreinket, valamint gyülekezeteink tagjait tisztelettel és szeretettel meghívjuk. Budapest, 1970. március 10-én Dr. Ferencz József R. Filep Imre főgondnok h. püspök Bencze Márton titkár-főjegyző Tárgysorozat: 1. Gyülekezeti ének. 2. Imádkozik és bibliát olvas Huszti János pestlőrinci lelkész. 3. Az ünnepi ülést megnyitja Dr. Ferencz József főgondnok. 4. Egyházzene. 5. Ünnepi beszédet tart R. Filep Imre h. püspök. 6. Az évforduló jelentőségét méltató ünnepélyes nyilatkozatot előterjeszti Bencze Márton főjegyző. 7. Határozathozatal a felolvasott nyilatkozat tárgyában. 8. Zárszó. 9. Himnusz. 2 UNITÁRIUS ÉLET A révnylakodalmasok A budapesti unitárius egyházközség a tágabb lelki család szeretetközösségében ünnepelte meg két ívenves házaspárnak, házasságkötése 60. évfordulóját. A vasárnapi istentisztelet keretében f. évi február hó 1-én ünnepelte „aranylakodalmát” Kovács Károly atyánkfia és neje Sayler Margit, Kovács Károly testvérünkben, magyarországi unitárius egyházunk esetének felejthetetlenül áldott nevű nagy jótevőjének és templomépítő alföldi apostolának — néhai Kovács Józsefnek fiát és feleségében menyét tiszteljük, akik a nagy alapítványtevő hódmezővásárhelyi gondnokunkhoz méltóan élték hitbuzgósággal ékes életüket közöttünk. Néhai Kovács József jótékonyságából és unitárius öntudatából, példamutató hitbuzgalmából épült jórészt a hódmezővásárhelyi unitárius templom, paplak és iskola. Milyen érdekes véletlenje a sorsnak, hogy a március hó 1-én ugyancsak 50 éves házassági évfordulóját ünneplő Ágoston József presbiterünk és szeretett neje, Bogdán Julianna élete is vonatkozásban áll a hódmezővásárhelyi eklézsiánkkal. Ugyanis Ágoston József testvérünk írta meg egy kis füzetben a hódmezővásárhelyi unitárius egyházközség történetét. Az ötvenéves házassági évfordulójukat ünneplő atyánkfiait a hálaadó istentiszteleten megjelent híveinknek, szeretteiknek és tisztelőiknek népes serege vette körül és kérte Isten áldását kedves életükre. Milyen figyelmeztetően szép volt Ágoston Józsefék 50 éves házassági évfordulójának megáldásakor azt a legszentebb székely hagyományt is látni, amely a gazdag gyermekáldásban jut kifejezésre. Ágoston Józseféknek 10 gyermekük született, s ezek közül 7 ma is élő gyermekként adott hálát Istennek a szülőknek eme boldog napján.