Unitárius Élet, 1972 (26. évfolyam, 1-4. szám)

1972-01-01 / 1. szám

írásos emléket állított az 1968. évi emlékzsinaton el­hangzott megnyilatkozásoknak. Dr. Kiss Elek püspök egy hosszú életen keresztül tanított, prófétai lelkének lobogásával állandóan utat mutatott, munkásságát az unitárius egyháztörténelem a nagy püspökök érdemei mellett fogja a krónika lapjaira feljegyezni. Hosszú életén keresztül hűséges társa és támogató­ja volt felesége, Andrássy Emília. Két leánya és uno­kái körében sok örömben, és egyik kisunokájának el­vesztése alkalmával megpróbáltatásban is része volt. Az örömöt derűvel, a székely ember mosolygós tekin­tetével, a bánatot a befelé forduló lélek engedelmes­ségével viselte. Így hordozta a betegség megpróbáltatásait is. Köz­vetlen munkatársait élete utolsó hónapjaiban önál­lóságra bátorította. 1971. december 7-én reggel utol­jára mosolygott közvetlen szeretteire, majd halk han­gon így szólt „én most merre menjek”. A feleletet a lecsukódó szemek és az örökre elnémuló ajak önma­gának adta meg. Holttestét a kolozsvári unitárius templomban rava­talozták fel. A temetés 1971. december 11-én volt. Közel száz palástos unitárius lelkész vette körül ko­porsóját. A gyászistentiszteleten Szabó Árpád kolozs­vári lelkész imádkozott. Gyászbeszédében dr. Kovács Lajos professzor, püspökhelyettes egyházi főjegyző méltatta dr. Kiss Elek püspök érdemeit, emberi mél­tóságát. A zsúfolásig tele templomban a gyászbeszéd beve­zető gondolataiban dr. Kovács Lajos ezeket mondot­ta — ahogyan arra egy a temetés alkalmával Kolozs­várt tartózkodott hívünk visszaemlékezett. Negyven­­három évvel ezelőtt 1928-ban ravatal állott e temp­lom piacán és hangzott a prédikátor — a későbbi püspök dr. Varga Béla — komor fenségű szava. Eb­ben a koporsóban fekszik Ferencz József unitárius püspök, élt 93 esztendőt. A könnyek helyett a hálás emlékezés mély hangulata ülte meg a lelkeket. A gyülekezet és talán az egész egyház úgy érezte, hogy az ősz főpásztor elhunytával nemcsak egy nagy em­ber nemes élete ért véget, hanem 52 évi főpásztori munkája végeztével egyházunk életében is egy je­lentős történelmi korszak zárult le. Ma ezen a napon — folytatta beszédét dr. Kovács Lajos — immáron azóta negyedszer, püspök ravatala áll a templom piacán. Megfáradt és örök pihenőre tért püspökétől búcsúzik egyháza, és mindazok, akik tisztelték és szerették őt. A komor gyász hangulata és a mély részvét hangja csendült fel a prédikátor ajkán, amikor mondja: Ebben a koporsóban fekszik dr. Kiss Elek unitárius püspök, élt közel 84 évet. Az ősz főpásztor egy negyedszázadon át a fiatal papi nemzedék prófétai lelkű professzora,­­majd történel­met formáló időben egy újabb negyedszázadon át, egyháza bölcs vezetője, híveit szerető hű pásztor, a béke és a testvériség hirdetője. Az örökkévaló vi­lágba most távozó öreg püspök élete is teljes és ál­dott volt és távozásával egyházunk életének egy újabb történelmi szakasza zárult le. A romániai unitárius egyház nevében dr. Barabássy László főgondnok búcsúzott. A romániai Vallásügyi Hivatal nevében Nenciu Gheorge alelnök, az ortodox egyház nevében Mladin nagyszebeni metropolita és Herineanu kolozsvári püspök, a református egyház nevében Nagy Gyula kolozsvári püspök, a katolikus egyház nevében Márton Áron gyulafehérvári püspök, a protestáns teológiai intézet képviseletében dr. Dá­vid Gyula rektor búcsúzott meleg szavakkal. A szü­lőfalu utolsó üdvözletét Bíró Lajos medeséri lelkész tolmácsolta. A házsongárdi temetőben a végtisztessé­get Ürmössy Gyula közügyigazgató adta meg. A sírt elborították a koszorúk, köztük a magyarországi uni­tárius egyház utolsó üdvözlete is. Emlékezetét megőrizzük Dr. Ferencz József Negyvenegy esztendőn keresztül szolgálta az unitárius egyházat. Azok közé a lelkészek közé tarto­zott, akik szent nyugtalansággal minden teendőt megláttak szolgála­ti helyükön s élenjártak a munkál­kodók sorában. Budapesten kezdte lelkészi pályá­ját és itt fejezte be. Közben 1912-től 1920-ig Abrudbányán, 1920-tól 1936-ig Haranglábon s ezzel együtt Erzsébetvároson, 1936-tól 1942-ig Komjátszegen, 1942-től 1945-ig szór­ványokban, 1945-től 1951-ig Debre­cenben, 1951-től 1953-ig Budapesten állt a gyülekezetek élén. Abrudbá­nyán villanyt vezetnek be a papi­lakba, kikövezik a templomot és szőnyeget terítenek rá. Haranglábon a megépült iskola nyomán keletke­zett nagy adósságát az egyházköz­ségnek kifizetik s Erzsébetvároson házat vásárolnak, abban imaházat és lelkészi lakást rendeznek be s rendes lelkészi állást szerveznek az addigi filia helyett. Komjátszegen új parókiát és iskolát építenek. Debrecenben a háborús nyomokat nagy szorgalommal tüntetik el a templomon, az egyházi épületeken s a hívek lelkében. Budapesten, ahol már csak két évet szolgált, a hívek otthonainak volt kedves és gyakori meglátogatója. Legjobb munkatársa Buzogány Kálmán 1887—1971. volt mindig és mindenben a felesé­ge, a nagytiszteletű asszony, aki ki­emelkedő kulturáltságával és ko­moly zenei tehetségével részese volt a gyülekezeti munka mind meg­annyi eredményének. Néhai Buzogány Kálmán lelkész testvérünk jogot és teológiát vég­zett s szellemében az igényesség jellemezte, életének legfőbb tartal­mát az unitárizmus szolgálatában találta meg s ezt sajátos tehetség­gel és színnel gyakorolta. Emberi magatartásában határozottság volt, látásmódjában koncepció s mindezt tudatosan népének szolgálatába ál­lította. Újszékhelyen született; Szé­­kelykeresztúron és Kolozsváron vé­gezte középiskoláit, ez utóbbi he­lyen az Unitárius Teológiai Akadé­miát és a jogi egyetemet. Magas kort ért meg — 84 éves volt, amikor az Úr visszahívta lel­két. Hosszú életében egészséges volt, 1971 őszén kezdett betegeskedni, s december 15-én meghalt. Temetése 1972. január 6-án volt a Farkasréti temetőben Bencze Márton budapes­ti lelkész szolgálatával. A ravatal­nál Dr. Ferencz József püspök bú­csúzott az egyetemes egyház nevé­ben. „ ... akár éljünk, akár hallunk, az Úrei vagyunk.” (Pál Rom. 14. 8.) B. M. Kedves Olvasóinknak Istentől áldott kellemes húsvéti ünnepeket kívánunk UNITÁRIUS ÉLET 3

Next