Unitárius Élet, 1977 (31. évfolyam, 1-4. szám)
1977-01-01 / 1. szám
„Új típusú kapcsolatok” Miklós Imre Államtitkár cikke Érdeklődő örömmel olvastuk Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökének elemző cikkét a Világosság c. folyóirat januári számában. Államunk és egyházaink viszonyának alakulásával foglalkozik, és azt hiszem, nem lesz érdektelen fontosabb pontjaival híveinket is megismertetni. „Közismert — mondja a szerző —, hogy napjainkban két világnézet gyakorolja a legkiterjedtebb hatást a széles tömegekre világszerte: a marxizmus—leninizmus és a különböző vallások.” E tény szükségessé teszi viszonyuk figyelmes vizsgálatát és az adódó együttműködés gyakorlati lehetőségeit. A gyakorlati lehetőségek vizsgálatakor — folytatja — „... be kell látnunk, hogy az alapvető világnézeti ellentétek kizárják a filozófiai konvergencia lehetőségét. A kommunisták nem mondanak le tudományos világnézetük terjesztéséről, de azt sem kívánják, hogy a keresztények ne gyakorolják vallásukat. Viszont a gyakorlati összefogás a sürgető életkérdésekben parancsoló szükségszerűség...” Két veszélye volt és van e gyakorlati összefogásnak:... „Egyrészt látnunk kell, hogy a vallásos hitet politikai eszközként igyekeznek felhasználni a szocializmus és haladás ellenségei; a marxistáknak, szocialistáknak viszont szüntelenül tudatosítaniuk kell, hogy az ideológiai különbözőségek, ellentétek adminisztratív és politikai-hatalmi eszközökkel sohasem oldhatók meg.” Ezek a reális tapasztalatokból kiérlelt axiómák teremtik meg alapját az új típusú kapcsolatoknak. Ezután rátér az elnök a Magyar Népköztársaságban élő egyházak helyzetére. Elmondja, hogy két alapvető jogi dokumentumra épül fel Magyarországon az egyház és az állam kapcsolata. Az egyik a Magyar Népköztársaság Alkotmánya, amely különválasztja az egyházat az államtól, és biztosítja az állampolgárok lelkiismereti szabadságát és a vallás szabad gyakorlásának a jogát. A másik jogi dokumentum az állam és az egyes egyházak között létrejött egyezmények (1948 és 1950 között), amelyek meghatározzák azokat az elveket és kereteket, amelyek az állam és az egyházak közötti kapcsolatok rendezett voltát biztosítják. Az 1951. évi I. törvény alapján létrehozza Népköztársaságunk az Állami Egyházügyi Hivatalt, amely intézményesített biztosítéka a két jogi dokumentumban lefektetett elvek megvalósításának. Így alakultak ki az új típusú kapcsolat lehetőségei az állam és az egyházak között, egy olyan kapcsolaté, amely szem előtt tartja, „ ... hogy a fő választóvonal a szocializmus építése során nem a hívők és nem hívők között, hanem a szocializmus hívei és ellenségei között húzódik.” Miklós Imre tömör áttekintést ad ezután az egyház és állam kapcsolatának fejlődéséről, majd a mai helyzet felvázolására tér át, amelyet így jellemez: „Szocialista társadalmunk fejlődése és erősödése, kormányunk következetes politikája lehetővé tette és elősegítette, hogy az egyházak a Magyar Népköztársaságban megtalálják helyüket.” „ ... Ma a helyzet konszolidált és kiegyensúlyozott... A Hazafias Népfront keretében az egyházi vezetők, lelkészek és a hívő egyének is lehetőséget kapnak az aktív politikai és közéleti tevékenységre, a társadalmi kérdések megvitatására.” „ ... Számos olyan területe van életünknek, ahol az egyházak pozitív szerepet játszhatnak a szocialista társadalomban is, így a béke védelmében, a szocialista tartalmú nemzeti egység ápolásában és erősítésében, amelyhez különösen hozzátartozik a bizalom légkörének kialakítása, a társadalmi és személyi tulajdon védelmében, a humanizmus eszméinek terjesztésében, a nép szeretetében, a munkában való helytállásra buzdításban, a bűnözés elleni harcban, a nemzet haladó hagyományainak és kulturális értékeinek ápolásában (pl. a műemlékek védelmében, az egyházi tudományos gyűjtemények gondozásában, a történelmi kutatásokban).” Beszél a továbbiak során a magyarországi egyházak nemzetközi tevékenységéről általában a helsinki dokumentumok helyes értelmezését illetően. Végül megállapítja azt is, hogy „Államunk természetesnek tartja, hogy a szabad vallásgyakorlás nem korlátozódik a liturgikus cselekményekben való részvételre. Az egyházakkal kötött egyezmények többek között meghatározzák azokat a kereteket, amelyeken belül az egyházak az ifjúság körében tevékenykedhetnek. Az általános iskolákban és gimnáziumokban fakultatív alapon hitoktatás folyik. Ezenkívül a templomokban katekézist, szentírásmagyarázatot, bibliaórát, gyermek-istentiszteleteket tarthatnak, és tanfolyam keretében előkészíthetik az első áldozásra, bérmálásra, konfirmációra jelentkezőket, valamint a jegyeseket. Az egyházak sajtója, könyvkiadása, a biztosított teológusképzés, az egyházi középiskolában folyó oktató-nevelő munka az egyházak sokféle tevékenységéről tanúskodik.” A múlt és jelen taglalása után a jövő felé is vet egy pillantást az Egyházügyi Hivatal elnöke: „Az eredményeket véleményünk szerint nem azáltal lehet megszilárdítani, hogy csupán ragaszkodunk hozzájuk, hanem azzal, hogy az elért eredményekre támaszkodva, új célokat tűzzünk a nemzeti és nemzetközi összefogás elé, amelyek szilárdítják az eddigi eredményeket, és tartalmat adnak újabb összefogáshoz.” Eddig az idézetek, és én azt hiszem, ennél többet nekünk sem kell mondanunk. Az első időszak bizonytalankodó rendeződése után Unitárius Egyházunk is megtalálta helyét társadalmunkban. Egyházunk tagjai tehetségük szerinti aktivitással vettek részt szocialista társadalmunk építésében. A béke biztosításának egyértelmű az igénye unitárius híveink életében, dolgozzanak érte itthon, vagy nyilatkozzanak meg külföldön. Megtanultuk azt is, hogy bár hitelveink a világon szerteszét élő valamennyi unitáriussal összekapcsolnak, feltétlenül igényeljük gyakorlati erkölcsi normáinkban az igazságosabb és magasabb rendű társadalom kiépítését, és ide tartozunk ehhez a földhöz, ehhez az életformához, ehhez a világhoz. Kulturális értékeink megbecsülésében pedig őszinte örömmel és boldogsággal veszünk részt. Azt hiszem, az egyházak csak hálásak lehetnek Miklós Imre egyértelmű, tiszta, elemző beszédért. Szász János UNITÁRIUS ÉLET 3 Dr. Kovács Lajos püspök látogatása Dr. Kovács Lajos, a Romániai Unitárius Egyház püspöke tavaly november második felében hivatalos látogatást tett Budapesten felesége társaságában. Korai lapzártánk miatt múlt számunkban ezzel kapcsolatos szolgálatairól csak most számolhatunk be. Megérkezésekor a pályaudvaron a püspök és dr. Gyarmathy László főgondnokhelyettes fogadta. Nov 13-án délután részt vett a budapesti gyülekezet Nagy Ignác utcai összejövetelén, ahol felszólalt, és külön köszöntötte, mint egykori székelykeresztúri véndiák, a gyülekezeti összejövetelen jelenlévő, Magyarországon élő keresztúri véndiákokat. Dr. Kovács Lajos püspök a püspök és főgondnok kíséretében látogatást tett Szamosközi István Dunamelléki református püspöknél, a Zsinat alelnökénél, D. Káldy Zoltán evangélikus országos elnök-püspöknél, dr. Kacziba József római katolikus püspöknél, aki a katolikus intézmények országos felügyelője. Straub István, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökhelyettese fogadta dr. Kovács Lajos püspököt, s vele hosszasan elbeszélgetett.