Unitárius Élet, 1977 (31. évfolyam, 1-4. szám)

1977-01-01 / 1. szám

„Új típusú kapcsolatok” Miklós Imre Államtitkár cikke Érdeklődő örömmel olvastuk Miklós Imre államtit­kár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökének elemző cikkét a Világosság c. folyóirat januári számában. Ál­lamunk és egyházaink viszonyának alakulásával foglal­kozik, és azt hiszem, nem lesz érdektelen fontosabb pontjaival híveinket is megismertetni. „Közismert — mondja a szerző —, hogy napjainkban két világnézet gyakorolja a legkiterjedtebb hatást a szé­les tömegekre világszerte: a marxizmus—leninizmus és a különböző vallások.” E tény szükségessé teszi viszo­nyuk figyelmes vizsgálatát és az adódó együttműködés gyakorlati lehetőségeit. A gyakorlati lehetőségek vizs­gálatakor — folytatja — „... be kell látnunk, hogy az alapvető világnézeti ellentétek kizárják a filozófiai kon­vergencia lehetőségét. A kommunisták nem mondanak le tudományos világnézetük terjesztéséről, de azt sem kívánják, hogy a keresztények ne gyakorolják vallásu­kat. Viszont a gyakorlati összefogás a sürgető életkérdé­sekben parancsoló szükségszerűség...” Két veszélye volt és van e gyakorlati összefogásnak:... „Egyrészt látnunk kell, hogy a vallásos hitet politikai eszközként igyekeznek felhasználni a szocializmus és haladás el­lenségei; a marxistáknak, szocialistáknak viszont szün­telenül tudatosítaniuk kell, hogy az ideológiai különbö­zőségek, ellentétek adminisztratív és politikai-hatalmi eszközökkel sohasem oldhatók meg.” Ezek a reális ta­pasztalatokból kiérlelt axiómák teremtik meg alapját az új típusú kapcsolatoknak. Ezután rátér az elnök a Magyar Népköztársaságban élő egyházak helyzetére. Elmondja, hogy két alapvető jogi dokumentumra épül fel Magyarországon az egyház és az állam kapcsolata. Az egyik a Magyar Népköztár­saság Alkotmánya, amely különválasztja az egyházat az államtól, és biztosítja az állampolgárok lelkiismereti szabadságát és a vallás szabad gyakorlásának a jogát. A másik jogi dokumentum az állam és az egyes egyhá­zak között létrejött egyezmények (1948 és 1950 között), amelyek meghatározzák azokat az elveket és kereteket, amelyek az állam és az egyházak közötti kapcsolatok rendezett voltát biztosítják. Az 1951. évi I. törvény alap­ján létrehozza Népköztársaságunk az Állami Egyház­ügyi Hivatalt, amely intézményesített biztosítéka a két jogi dokumentumban lefektetett elvek megvalósításá­nak. Így alakultak ki az új típusú kapcsolat lehetőségei az állam és az egyházak között, egy olyan kapcsolaté, amely szem előtt tartja, „ ... hogy a fő választóvonal a szocializmus építése során nem a hívők és nem hívők között, hanem a szocializmus hívei és ellenségei között húzódik.” Miklós Imre tömör áttekintést ad ezután az egyház és állam kapcsolatának fejlődéséről, majd a mai helyzet felvázolására tér át, amelyet így jellemez: „Szo­cialista társadalmunk fejlődése és erősödése, kormá­nyunk következetes politikája lehetővé tette és elősegí­tette, hogy az egyházak a Magyar Népköztársaságban megtalálják helyüket.” „ ... Ma a helyzet konszolidált és kiegyensúlyozott... A Hazafias Népfront keretében az egyházi vezetők, lelkészek és a hívő egyének is lehe­tőséget kapnak az aktív politikai és közéleti tevékeny­ségre, a társadalmi kérdések megvitatására.” „ ... Szá­mos olyan területe van életünknek, ahol az egyházak pozitív szerepet játszhatnak a szocialista társadalom­ban is, így a béke védelmében, a szocialista tartalmú nemzeti egység ápolásában és erősítésében, amelyhez különösen hozzátartozik a bizalom légkörének kialakí­tása, a társadalmi és személyi tulajdon védelmében, a humanizmus eszméinek terjesztésében, a nép szerete­­tében, a munkában való helytállásra buzdításban, a bű­nözés elleni harcban, a nemzet haladó hagyományainak és kulturális értékeinek ápolásában (pl. a műemlékek védelmében, az egyházi tudományos gyűjtemények gon­dozásában, a történelmi kutatásokban).” Beszél a to­vábbiak során a magyarországi egyházak nemzetközi te­vékenységéről általában a helsinki dokumentumok he­lyes értelmezését illetően. Végül megállapítja azt is, hogy „Államunk természetesnek tartja, hogy a szabad vallásgyakorlás nem korlátozódik a liturgikus cselek­ményekben való részvételre. Az egyházakkal kötött egyezmények többek között meghatározzák azokat a kereteket, amelyeken belül az egyházak az ifjúság kö­rében tevékenykedhetnek. Az általános iskolákban és gimnáziumokban fakultatív alapon hitoktatás folyik. Ezenkívül a templomokban katekézist, szentírásmagya­­rázatot, bibliaórát, gyermek-istentiszteleteket tarthat­nak, és tanfolyam keretében előkészíthetik az első ál­dozásra, bérmálásra, konfirmációra jelentkezőket, vala­mint a jegyeseket. Az egyházak sajtója, könyvkiadása, a biztosított teológusképzés, az egyházi középiskolában folyó oktató-nevelő munka az egyházak sokféle tevé­kenységéről tanúskodik.” A múlt és jelen taglalása után a jövő felé is vet egy pillantást az Egyházügyi Hivatal elnöke: „Az eredményeket véleményünk szerint nem azáltal lehet megszilárdítani, hogy csupán ragaszko­dunk hozzájuk, hanem azzal, hogy az elért eredmé­nyekre támaszkodva, új célokat tűzzünk a nemzeti és nemzetközi összefogás elé, amelyek szilárdítják az ed­digi eredményeket, és tartalmat adnak újabb össze­fogáshoz.” Eddig az idézetek, és én azt hiszem, ennél többet ne­künk sem kell mondanunk. Az első időszak bizonyta­lankodó rendeződése után Unitárius Egyházunk is meg­találta helyét társadalmunkban. Egyházunk tagjai te­hetségük szerinti aktivitással vettek részt szocialista társadalmunk építésében. A béke biztosításának egyér­telmű az igénye unitárius híveink életében, dolgoz­zanak érte itthon, vagy nyilatkozzanak meg külföldön. Megtanultuk azt is, hogy bár hitelveink a világon szer­teszét élő valamennyi unitáriussal összekapcsolnak, fel­tétlenül igényeljük gyakorlati erkölcsi normáinkban az igazságosabb és magasabb rendű társadalom kiépítését, és ide tartozunk ehhez a földhöz, ehhez az életformá­hoz, ehhez a világhoz. Kulturális értékeink megbecsülé­sében pedig őszinte örömmel és boldogsággal veszünk részt. Azt hiszem, az egyházak csak hálásak lehetnek Miklós Imre egyértelmű, tiszta, elemző beszédért. Szász János UNITÁRIUS ÉLET 3 Dr. Kovács Lajos püspök látogatása Dr. Kovács Lajos, a Romániai Unitárius Egyház püspöke tavaly november második felében hivatalos látogatást tett Budapesten felesége társaságában. Korai lapzártánk miatt múlt számunkban ezzel kapcsolatos szolgálatairól csak most számolha­tunk be. Megérkezésekor a pálya­udvaron a püspök és dr. Gyarmathy László főgondnokhelyettes fogadta. Nov 13-án délután részt vett a bu­dapesti gyülekezet Nagy Ignác utcai összejövetelén, ahol felszólalt, és kü­lön köszöntötte, mint egykori szé­kelykeresztúri véndiák, a gyülekezeti összejövetelen jelenlévő, Magyaror­szágon élő keresztúri véndiákokat. Dr. Kovács Lajos püspök a püs­pök és főgondnok kíséretében láto­gatást tett Szamosközi István Duna­melléki református püspöknél, a Zsi­nat alelnökénél, D. Káldy Zoltán evangélikus országos elnök-püspök­nél, dr. Kacziba József római katoli­kus püspöknél, aki a katolikus intéz­mények országos felügyelője. Straub István, az Állami Egy­házügyi Hivatal elnökhelyettese fo­gadta dr. Kovács Lajos püspököt, s vele hosszasan elbeszélgetett.

Next