Unitárius Élet, 1982 (36. évfolyam, 1-6. szám)
1982-01-01 / 1. szám
Állam és Egyház Kádár János: Szövetségi politika — nemzeti egység A francia polgári forradalom óta a modern államberendezkedések egyik jelentős kérdése az állam és az egyházak viszonyának alakulása, szabályozása. Szinte természetes, hogy amikor 1978 novemberében Kádár János, az MSZMP első titkára Párizsiban sajtóértekezleten fogadta az újságírókat, egyikük feltette a kérdést: milyen az egyházak és az állam kapcsolata Magyarországon. Az idősebb nemzedék tagjai tudják, hogy e téren mekkora volt annak idején a tájékozatlanság, milyen sok volt a rosszindulatú, irányított hír, s alig kétséges, hogy nyugaton most sem igen lehet másképp. Kádár János közelmúltban megjelent „Szövetségi politika — nemzeti egység” című, az 1978—81 években elhangzott beszédeinek és közölt cikkeinek gyűjteményében olvashatjuk a kérdésre adott feleletet: „Magyarországon az állam és az egyházak viszonya rendezett. Mi az alapja az állam és az egyházak rendezett viszonyának? Egyfelől az állam tiszteletben tartja az egyházak autonómiáját, a hitélet kérdéseibe nem avatkozik be. Másfelől egyetértés született abban, hogy az egyházak készek támogatni a maguk eszközeivel a nép szocialista programját.’’ „Ma a hivő ember békességben, nyugodt lelkiismerettel élhet, mert mind az állam, mind az egyház azt ajánlja, hogy támogassa a szocialista építés munkáját. Ha lelkiismerete úgy kívánja, éljen hitéletet." Ezt az álláspontot tükrözi Kádár Jánosnak a New Hungarian Quarterly-ben 1979-ben közölt cikke is: „A Magyar Népköztársaságban az alkotmány s az állami szervek gyakorlati tevékenysége mindenki számára biztosítja a szabad vallásgyakorlás jogát. Mindig fontos kérdésnek tekintettük, hogy szocialista hazánk becsületes, országunk építésében derekas munkát végző vallásos állampolgárait ne állítsa feloldhatatlan lelkiismereti problémák elé az állam és az egyház konfrontációja. Hosszú ideig tartó, türelmes munkával az állam és az egyházak viszonyának rendezésével elértük, hogy a vallásos állampolgár egyidejűleg lehet a társadalmi haladás, a szocializmus elkötelezettje és egyházának is híve.” Létszámában viszonylag kicsiny, de mélyen a magyar történelmi múltban gyökerező és mindig a tudományos haladás, a lelkiismereti szabadság élharcosai között elismert egyházunk nemzetközi szerepének elismerésére is vonatkoztathatjuk Kádár Jánosnak azt az MSZMP Központi Bizottsága 1981 márciusában elhangzott megállapítását: „Az egyházak lojális magatartása, vagy másképpen fogalmazva közéleti szerepvállalása nagy jelentőséggel bír, s a megőrzendő vívmányok közé tartozik. Alig lehet felbecsülni, hogy mit jelent a gyakorlatban, hogyan segíti politikánkat idehaza és nemzetközileg az a tény, hogy az állam és az egyházak viszonya Magyarországon rendezett." Kádár János megállapítása az egyházakról az is: „Nemzetközi szinten is népünk érdekeinek megfelelően hallatják szavukat.’’ Majd: „Az egyházak is fontos és hasznos nemzetközi tevékenységet fejtenek ki az enyhülés, a béke és a békés egymás mellett élés érdekében.” Kádár János nem hallgatja el: „A harc természetesen folyik a marxista, materialista és az idealista világnézet között. Nekünk az egyházi emberekkel nem világnézeti kérdésekben kell megegyeznünk. Ez, tekintettel ideológiánk különbözőségére, lehetetlen lenne; politikai kérdésekben kell — s mint a gyakorlat mutatja, lehet is — szót értenünk.” Kádár János 1981 májusában a KISZ X. kongreszszusán a fiatalokhoz szólva a viharos évtizedek után, a külföldi sajtóorgánumok megnyilatkozásai és a legszélesebb körű személyi kapcsolatai alapján joggal állapíthatta meg: „Történelmi vívmányunk az is, hogy a világban helyreállott a magyar nép és Magyarország becsülete.” Meggyőződésünk, hogy ehhez egyáltalán nem kis mértékben hozzájárult az állam és az egyházak közötti viszonynak mind az állam, mind az egyházak részéről megbecsült rendezettsége, a lelkiismereti szabadság és a szabad vallásgyakorlat biztosítása. A fentiekben — lapunk jellegére tekintettel — Kádár János könyvének csak az egyházakat érintő részeire vonatkozólag ismertettünk néhány gondolatot. A tartalmas könyvben közölt beszédek és cikkek természetesen hazánk egész életét átfogják, s arra felhívjuk olvasóink figyelmét. Dr. Vernes Gyula Konfirmandusok a kocsordi gyülekezetben 1981-ben Kocsord A gyülekezet örömeiről és gyászáról számolnak be az alábbi hírek. A kocsordi templomban két beregi szórványhívünk kötött tavaly házasságot: Solymos Béla és Haklik Mária valamint Bindorffer György és dr. Török Katalin orvosnő. A beregi szórvány hívei közül egyre többen fizetnek elő az Unitárius Életre, ami példamutató minden gyülekezetben és főként szórványban élő hívünk számára. Az 1981. esztendő szomorú hívei közé tartozik a gyülekezet két érdemes tagjának elhalálozásáról érkezett értesítés. Elhalt Molnár Gusztáv, aki hosszú éveken át mint presbiter érdemes tagja volt a gyülekezetnek. Bajor János egyházi főjegyző temette — a lelkész szabadsága idején —, Ajtai Endrénét, aki férjével együtt egyike volt a gyülekezet leglelkesebb tagjainak. Temetésén többszázan vettek részt. Az Egyházi Képviselő Tanács elhatározta, hogy néhai Bartók Gabriella egyházunknak juttatott hagyatéka terhére megjavíttatja a kocsordi gyülekezet templomának tornyát. UNITÁRIUS ÉLET 3