Unitárius Élet, 1984 (38. évfolyam, 1-6. szám)
1984-01-01 / 1. szám
XXXVIII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 1984. JANUÁR-FEBRUÁR UNITÁRIUS ÉLET Imádságok új esztendő reggelén Örökkévaló Isten! Elbúcsúzva az elmúlt esztendőtől, reménységgel és bizakodással léptem át az új esztendő küszöbét. Mint eddigi életemben annyiszor, most is áhítattal veszem ajkamra szent neved, s küldöm Hozzád lelkem első fohászát, melyben benne van a múltban élvezett lelki és testi áldásaidért fakadó köszönetem és hálám. Ugyanakkor alázatos lélekkel kérlek, hogy megkezdett, ismeretlen jövendő felé vezető utamon Te légy vezérem és oltalmam. Nem kérek földi kincseket, anyagi javakat. Te úgyis tudod, mire van gyermekednek szüksége. Hiszen amióta világodat megalkottad, s benne a magad képére és hasonlatosságára teremtett embert elindítottad e földi tereken, áldott gondviselésed soha meg nem szűnt. Te táplálsz és éltetsz mindeneket. Nem kérek rangot, dicsőséget, mert tudom, hogy mindezek ideig-óráig valók. Adj nekem lelki kincseket, melyek által lelkem nyugalmát és tisztaságát megnyerhetem és megőrizhetem. Taníts engem úgy számlálni napjaimat, hogy bölcs szívhez jussak. Áldó kezed tartsd fölöttem szüntelenül, Uram, és tápláld szeretetednek forrását bennem, hogy az soha ki ne apadjon. Add állandóan éreznem, hogy Te vagy az örök szeretet. Áldj meg az élet örömeivel. Munkám után add meg a mindennapi kenyeret, s imádságom után lelkem nyugalmát. Tégy boldoggá családi otthonomban, s áldd meg azokat, kiket nekem adtál: hitvesemet, gyermekeimet, unokáimat és a hozzám tartozókat. Add, hogy mindig a szeretet parancsa legyen életem törvénye, értelme, tartalma és célja. Tégy megelégedetté embertársaim között, s add, hogy úgy éljek és úgy cselekedjem, hogy látván az emberek, dicsőítsenek Téged. — Add Uram, hogy soha senkit meg ne bántsak, se szóval, se tettel, s ha mégis megbántanék valakit, adj készséget a bocsánat kérésére, s ha engem bántanak, tudjak szívből megbocsátani. És kérlek, Uram, Te bocsáss meg nekem, ha megszegem a Te törvényeidet, s vétkezem Ellened. Taníts meg engem a Te akaratodat teljesítenem, mert Te vagy Istenem. A Te jó lelked vezéreljen engem az egyenes földön.” (Zsolt 143. 10) Ezeket kérem az esztendő első reggelén. Hallgasd meg könyörgésemet. Ámen. Miklós István Örökkévaló Isten, mennyei jó Atyám, legyen áldott szent neved, hogy az új esztendő első napjára elvezéreltél. Legyen áldott gondviselésed, hogy életem javait s házam népét, családom tagjait is megőrizzed. És most, küszöbén az új évnek, ismét csak Téged hívlak segítségül, mert nem tudom, mi vár reám, mit hoznak az elkövetkező napok. Sűrű köd homálya borítja a közeli és távoli jövőt egyaránt. Csak azt tudom, hogy az előttem álló új naptárnak egymás után következő fekete és piros betűs napjai minden reggel felvirradnak — mert ez a Te törvényed —, de hogy melyik nap számomra mit rejt magában, milyen eseménnyel lesz terhes, milyen meglepetést fog hozni, örömet, sikert, megelégedést, vagy csalódást, fájó veszteséget vagy könnyfakasztó gyászt, — ezt elrejtette véges elménk elől a Te bölcs végzésed, mert a Te uraid nem a mi uraink... Azért könyörgök hát most Tehozzád, adj erőt, hogy jóban el ne bizakodjam, hogy Benned való bizalommal várjam, keressem és munkáljam a jót. Mert minden egyes nap, ami reám virrad, egy áldott alkalom arra, hogy jót cselekedjem, minden kísértés azért van, hogy hitemet és emberségemet próbára tegye, minden szomorúság arra szolgál, hogy gyermeki hittel forduljak Feléd a vigasztalásért. Kezedbe teszem hát Uram ez év kezdetén, és gondviselésedre bízom sorsomat, jövőmet, javaimat és szeretteimet, azzal a megnyugtató hittel, hogy „akik Téged szeretnek, azoknak mindenek egyformán javukra szolgálnak”. Ámen. Gál Gyula Jan. 1-jén, az istentisztelet után, melyen Huszti János prédikált, a püspöki irodában összegyűlt hívek előtt dr. Nyiredy Szabolcs főgondnokhelyettes mondta az alábbiakat: Főtisztelendő Püspök Úr, tisztelt Főgondnok Úr, Kedves Atyámfiai! 12 éve múlt annak, hogy egyetemes egyházunk nevében a Brassai serleggel köszönthettem az akkor első ízben megválasztott dr. Ferencz József püspök urat és Bartók Béla főgondnok urat. Az egyház felelős képviselőinek akarata azóta már két ízben nyilvánult meg az akkorival egybehangzóan — legutóbb mintegy 2 hónapja. ÚJÉVI KÖSZÖNTŐ Annak idején elsősorban a bizalom alapján szóltam, mert hittem abban, hogy Püspök Úr és Főgondnok Úr személyében két olyan jeles férfiú kerül az Egyház két vezető tisztségébe, aki minden szempontból alkalmas arra, hogy a belé fektetett bizalomnak teljes mértékben megfeleljen. Ma, amikor az 1984-es év első napján köszöntöm elsősorban Anyaszentegyházunk két legfőbb tisztségviselőjét, ebben már nemcsak a bizalom vezet, hanem az elismerés, a tapasztalataim is. Hiszen tanúja voltam és vagyok annak a munkának, amit több mint 12 év óta mindnyájunk örömére, közmegbecsülésre végeznek. Hogy a megbecsülés nem csak egyházunk tagjaira korlátozódik, annak ékes bizonysága az a kivételesen magas állami kitüntetés is, amelynek — ebben a vonatkozásban rendkívül rövid időn belül — mindketten tulajdonosai lettek. Ha visszatekintek a vezetésük alatt eddig eltelt időre, számos dolog jut az eszembe, mely működésüket fémjelzi. A teljesség és a rangsorolás igénye nélkül szeretnék ezek közül néhányat megemlíteni: egyházközségeink életéért folytatott eredményes, nemes harcukat; az unitárius múlt és még inkább az unitárius eszmevilág ismertetéséért különböző hazai és nemzetközi fórumokon egyaránt kifejtett tevékenységüket.