Unitárius Élet, 2011 (65. évfolyam, 1-6. szám)
2011-01-01 / 1. szám
Szabó Előd Otthonainkból rövid álom után érkeztünk a templomba. Az esztendő legzajosabb éjszakája után, mely nem a pihenésről szólt a világ számára, most az utánozhatatlan hangulatú, álmos, csendes, megviselt reggelben az Úrral való találkozást kerestük. Amilyen zajjal fogadtuk az újév első perceit a templom körüli megszentelt helyen, olyan csendben és megilletődötten imádkozunk most e sok évet-rémet-szépet meglátott hajlék falai közt. Legtöbbünk számára rövid volt az éjszaka. Istennek hála, nem betegek melletti virrasztás okozta e különleges rövidséget, hanem a barátok, a mosolygós arcok között eltöltött örömteli órák csábító ereje. De azért hajnaltájt már az ünnepek sorozatának, örömmel teli forgatagának terhe rárakódott az emberre, s álomra szenderült. Igen, nemcsak elaludt, hanem álomra szenderült. Mert a zaj, a lárma, a fáradtság, s az elfogyasztott pezsgő vagy más italok hatására a mély öntudatlanságba zuhanó, elalvó ember hajlamos sokat, elevent, megérintőt álmodni. S még ez újévi álmok hatása alatt kérdezzük e hajlékban magunktól s az Úrtól: vajon mit jelent ez álom, vajon mit hirdet az előttünk álló évet illetően? Talán a fáraó is egy ilyen fehér éjszaka hajnalán merült mély álomba. Talán vad tivornyázás, mulatozás, baráti együttlét vonta el a pihenéstől; talán a hatalmas birodalom hatalmas gondjai telepedtek lelkére, s e gondokkal magányosan vagy tanácsadóival küszködve hajnalig nem lelt nyugalomra teste-lelke... De elaludt, s hamar az alvás mély öntudatlanságának forrásából olyan képek buzogtak fel, melyek megtöltötték lelkét. Ő pedig érezte, hogy ez az álom több egyszerű képzelődésnél, érezte, hogy ez az álom üzenet, érezte, hogy ez az álom nem embertől, hanem bármilyen néven és formában nevezte meg a megnevezhetetlent Istentől jövő üzenet volt. Ugye mindenkinek volt már olyan álma, melyről reggel felébredve érezte, hogy az több képzelődésnél, hogy üzenet érkezett egy olyan világból, amelyet sokszor távolinak, elérhetetlennek gondolunk, de néha bebizonyosodik, hogy nem magasan, nem távol, hanem éppen a lélek legmélyén, a lehető legközelebb van hozzánk. A fáraó nem tudta elfeledni álmát. Elmesélte azt. De a szavak nem tudták kifejezni, hűségesen és teljesen visszaadni az álom hangulatát, s ezért az őt meghallgatók az álom jelentőségét és mélységét nem élték át, egyszerű, de hasznavehetetlen, felszínes és olcsó magyarázatokat adtak a látomásokra. Ezért összehívta a bölcseket, a tanácsadókat, a varázslókat, az álomfejtőket, s nekik is egyre halványodó szavaival elmesélte álmát, de egyikük megfejtése sem tetszett, túl emberi, túl hétköznapi volt az álom megélt, de szavakban megragadhatatlan nagyszerűsége és szentsége mellett. Mi is sokszor küszködünk álmainkkal. Magunkkal visszük az élet gondjai közé. Ha elmeséljük, elhalványodnak a szavak szürkeségében, s ahelyett, hogy másokban is felgyújtsák az érdeklődés és nagyszerűség lángját, még bennünk is lelkesedést bomlasztó jéghideg vízzé válik, mely a parazsat is elhalványítja. S van olyan szent és igaz, nagyszerű, isteni álom, melyet érezzük, hogy nem szabad felfedjünk, mert olyan szent, hogy nem a világ szürke utcáin, hanem a lélek legelzártabb, legtitkosabb szentélyében kell őrizni, megőrizni. És akkor hívatta a fáraó Józsefet. Neki is elmesélte álmát. És József megfejtést adott. Olyant, ami méltó volt az álom nagyszerűségéhez. A nagy birodalom sorsának jövőjéről szól, s figyelmeztetést ad, a túléléshez, a nagy birodalom kormányzásához elengedhetetlen útmutatást. József az esetlen, elkopott szavak mögött is felismerte ezt a nagyszerűséget. Miért? Mert bevallása szerint nem is ő, hanem Isten ad választ a kérdésre. S mint egy detektívregény utolsó lapjain fény derül az igazságra, úgy e jelenetben is minden logikusan, érthetően és megnyugtatóan a helyére kerül: a titokzatos álom az Úrtól való volt, s az emberi ész, értelem, tudás és tapasztalat nem tudta megfejteni, hanem csak egyedül maga az Úr, József által. Tehát látszólag Józsefet, de valójában az Urat hívta és kereste a fáraó nyugtalanítóan szent álmának megfejtésére. Életünk birodalmának nyugtalanító álmával mi is az Urat keressük. Színe előtt szeretnénk megfejtést keresni a tőle üzenetként kapott álmokra. Tőle szeretnénk figyelmeztetést nyerni, a túléléshez, életünk kormányzásához elengedhetetlen útmutatást. Ezért álmunkból felébredve jöttünk e hajlékba, s elcsendesedtünk, hogy ne szavakkal, hanem a lélek érzékeny, apró rezdülései által fürkésszük a szentet, a megnevezhetetlent, s előre tekintsük az előttünk álló esztendőre. A bölcs uralkodóhoz hasonlóan alázattal valljuk meg, hogy életünk szent és isteni kérdéseire a válasz nem tudásunkban rejlik, hanem a szentnél és isteninél. Az álom magyarázata pedig valóban nagyszerű, az egész birodalom, s népeinek sorsát meghatározó. Hét bő és hét szűk esztendőt ígért, s a hét szűk esztendő szárazsága, terméketlensége nyomtalanul emészti fel a bőséget, a termékenységet. De az álom nem ítélet volt, csupán egy figyelmeztetés, s a fáraó sem ítéletként fogta fel, hanem azonnal a cselekvés lehetőségeit mérlegelte, s nem késlekedett lépéseket tenni, hogy a titokzatosság, ismeretlenség fátyla mögül felsejlő jövőkép ne felkészületlenül érje, hanem majd válaszai legyenek az idő által elétárt kérdésekre. Előttünk is ismeretlen napok, idők állnak. Ma is sok mindent előrejeleznek: időjárást, egészségi állapotot, a világ haladását, válságot, bő vagy legtöbbször szűk esztendőket. De mindez számunkra sem ítélet. Az Úrnak valóban tervei vannak, törvényei az általa ismert módon fogják meghatározni a jövőt, de nem úgy, hogy ennek a jövőnek mi rabjai, sakkfigurái, tehetetlen bábui legyünk, hanem e jövő keretei között mérlegelhetünk. Istentől ha Újévi álom „József így felelt a fáraónak: Nem én, hanem Isten ad választ a fáraó javára. ” 1 Mózes 41,16 Unitárius Élet • 1