Unitárius Jövendő, 1941 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1941-01-01 / 1. szám

2 Csendes óra: A fali óra tizenkettőt ütött. Egy esztendő me­rült újból az örökkévalóságba és új esztendő kezdő­dik. Magamba szállók és a múltra gondolva kérdé­sek tolulnak a lelkem elé. Milyen volt az életem az elmúlt esztendőben ? Hivatásom és cselekedeteim, emberi méltóságom és gondolkozásom összhangban voltak-e egymással? Nem voltam-e könnyelmű és meggondolatlan az enyéimről való gondoskodásban ? Anyagi és lelki javaimmal miként sáfárkodtam ? Okosan használ­­tam-e azt a kis jövedelmet, melyből a családi, egy­házi és társadalmi élet sok követelményét kellett ki­elégíteni 7 Gondoltam-e eleget családomra és azokra a kötelességekre, melyek a családi élettel kapcsolat­ban reám nehezednek 7 Megőriztem-e lelki és erköl­csi életem tisztaságát, hogy abból tisztesség és szép­ség áradjon másokra és a munkakörre, melyet be­töltők 7 Megtettem-e kötelességemet hitemmel és egy­házammal, fajommal és a társadalommal szemben? Parányi erőmet áldozatul hoztam-e ezek érdekében 7 Fontos kérdésekben nem voltam-e megítélésemben elhamarkodó és türelmetlen, egyoldalú és igazság­talan 7 Szerettem-e és gyakoroltam-e az Isten házát, hogy könnyítsék a telkemre nehezedő terheken, erő­södjék hitem, tisztuljon a gondolkozásom, nemesed­jék életfelfogásom és indítást nyerjek jócselekedetek véghezvitelére, az életküzdelemnek bizalommal való továbbharcolására, hogy a csalódások között uj erőt nyerjek s netán összetört reményeim romjai között megújult hittel nézzek szembe a bizonytalan jövő­vel, hogy szomorú és bánatos időben oszoljanak életemnek fellegei­t stb., stb. Tökéletes nem voltam, de a jóakarat nem hiányzott. Amint elgondolkozom, érzem, hogy egész éle­temnek a központja a hitvilág, melyből megnyug­tató érzéseim is fakadnak. A hitvilág a templomban nyer táplálékot, alakul, épül s fokozódik győzelmi erővé. Jól esik visszagondolnom arra, hogy a zsol­­tárízó szavai milyen nagy örömet okoztak lelkem­nek, ha betölthettem: „Uram, szeretem a te házad­ban való lakozásomat“. Érzem, hogy így kell legyen a jövőben is. Ha bármi okból soha, vagy ritkán látogatnám a templomot, bűnt követnék el a saját telkemmel hitemmel és egyházammal szemben. Az egyház meg van gyengülve, tehát mindent felejtve, mindannyiunk érdeklődésével és áldozatos tetteink­kel, öntudatos unitáriussággal és nemesítő példa­adással kell erőt adnunk egymásnak. Segíts meg ebben az újesztendőben is, Istenem! EGO. UNITÁRIUS JÖVENDŐ Újesztendő kezdetén: Az újesztendőnek nagy jelentősége van az ember életében. Nemcsak azért, mert sokan munkásságuk eredményéről és anyagi helyzetükről mérleget készí­tenek s annak alapján terveznek a jövőre nézve, hanem különösen azért, mert a legtöbb ember lelki megállóhoz ér ilyenkor. A család keretén belül egyházi és hitbeli életét is számbaveszi s bizonyára sokan nyernek indítást arra, hogy az isteni gond­viselés erejével, a saját lelkük építésével, általában a vallás kérdéseivel komolyabban foglalkozzanak, mint eddig tették. Az unitáriusságát komolyan vevő embernek mindennap el kellene végeznie e számbavételt ön­magával, ami néhány pillanat alatt is megtörténhetik, de különösen az új esztendő bizonytalan útján nem volna szabad senkinek elindulnia e számbavétel nélkül. Mert ez egyfelől az unitárius anyaszentegy­­házhoz tartozás érzetét erősíti s a vele járó köteles­ségek lelkiismeretes teljesítésére buzdít, másfelől az unitárius hitfelfogás természetes voltát és tisztaságát, igazságát és szépségét hozza felszínre az ember gondolkozásában. Minél többet foglalkozunk ezekkel, annál inkább vérünkké válik, szilárd meggyőződéssé erősödik bennünk az unitárius hiteszme. Az új esztendő kezdetén sokszorosan át kell éreznünk, hogy unitárius egyházunknak meggyőző­­déses tagokra van szüksége. Olyanokra, akik nem­csak névleg mondják unitáriusnak magukat, hanem az unitárius hiteszme igazsága lobogva ég lelkükben s annak védelméért és megtartásáért mindenre készek, terjesztéséért pedig hivatást éreznek maguk­ban. Nem kicsi dolog az, hogy Jézusnak tiszta szel­leme már 400 esztendővel ezelőtt az unitárius gon­dolkozásban újult meg s Erdély földjén különösen a nép szivében eresztette mélyre gyökerét s a ke­reszténység minden emberi felesleges hozzáadástól és tévelygéstől megtisztult iránya az unitárius gon­dolkozás világossága mellett következetesen és a megismert igazsághoz méltó szívóssággal, lassan de biztosan fejlődött tovább a nagy világban az eléje torlódó akadályok ellenére is. Előítélet és maradi felfogás, féltékenykedés és üldözés, megfélemlítés és Biztosítást a legelőnyösebben az Első Romániai ÁlaloMs H­et&ault Hr, Temetést Biztosító Beotou R. T.-nál (ezelőtt G. SZÁVA és A. SZÁVA) fiókok, kötbet. TIMISOARA Brassó, Weiss Mihály­ u. 35 ORADEA

Next