Kévekötés, 1935-1936 (8. évfolyam, 1-10. szám)
1935-10-01 / 1. szám
VIII. évfolyam 1935 október hó _________UNITÁRIUS IFJÚSÁGI FOLYÓIRAT_________ Az Egyetemes Szervezet megbízásából szerkeszti és kiadja SIMÉN DÁNIEL főszerkesztő fogarasi lelkész. Ahogyan mi látjuk. A kévekötés címlapján némi változtatást észlelhet az olvasó. Szeretném ha az első tekintetre felfedezné, hogy az ifjúsági folyóirat elé az unitárius jelzőt is odatettük. Ez a lépésünk megfontolásnak az eredménye. Nem harcos kihívás ez más felekezetűekkel szemben, nem üres fitogtatása nevünknek, hanem egy csendes megszervezése, összegyűjtése annak a lelki kincsnek, ami egyházunk keretén belül élő ifjainkban szétszórtan és sok tekintetben kihasználatlanul hever, önmagunk őszinte megmutatása; nézzétek, ez vagyunk mi! Homlokunkon és lelkünkben a bélyeg. Ha szerettek csatlakozzatok hozzánk. Mi nem törünk uralkodásra, nem keressük az ellenséget, nem kívánunk szolgákat, csupán egymásratalálást, együttműködést. Egy alapkő letétele az első nagy lépés, mely az új lelkiegység frontjának kiépítését célozza a szabadon gondolkozó ifjak között. Mozgalmunkat idáig csak a konferenciák tartották úgy ahogy össze. Most e fogalom alatt, belülről kifelé, ki akarjuk fejleszteni öntudatos és liberális vallási közösségbe beleilleszkedni akaró, az egyetemes keresztény gondolatot odaadóan szolgáló, alázatosan embert szerető magyar ifjak lelki csoportját. Egy otthon ez a szó, amely mentsvár és iskola. Végül és mindenek felett az isteni lélek egy örök viszhangja, mely bennünk marad, mint a kagylóban a tenger zúgása. Kairóban mikor éjfélt üt a város toronyórája, az éjjeli őr harsányan végig kiáltja az utcákon a szokásos jelszót. Függönyök mögül és utcasarkokról ezer és ezer ember felel: »Egy az Isten !“ Lelketek elé tártuk e jelszót, ifjak, higgjetek benne s feleljetek ! ♦ Az érdes véletlen egy kis sárga kötésű füzet-könyvecskét játszott a kezemre. (László Dezső: Az Erdélyi Református Egyház Története, Ifjú Erdély kiadása, 1929.) melyben nem a legkedvezőbb megvilágításba kerülünk mi unitáriusok. Idestova hat éve, hogy a könyv megjelent, közkézen forog s terjeszti a nép között írójának elfogult megállapításait, s tudomásunk szerint nem akadt még senki, hogy ezekre érdemleges választ adjon. A történelmi hűség kedvéért legyen szabad megtennünk egy pár megjegyzést. Megállapíthatjuk, hogy László Dezső a ma divatossá vált történet-irás irányát követi, ahol nem a tárgyilagosság, hanem a szempont győz. Szívesen könyveli el az unitárizmust a baptista szektákkal egyenlő alapon, mint a reformáció helytelen irányát, mondván, hogy (az unitáriusok) „a hit helyett az emberi értelmet becsülik nagyon sokra, össze akarják a vallást egyeztetni az emberi értelemmel.“ Ebből a rövid megállapításból is, saját szavai szerint, minden jó református láthatja, hogy az unitáriusok menynyire távol állnának a Szentírás tanításaitok Vájjon így áll a dolog? Igen, mert a szerző 1. sz.