Univerzum, 1961 (1-12. szám)
1961 / 2. szám - 48. Ismeretlen ismerősünk: a macska
megszelídítették. Egyes természettudósok azt mondják, hogy ehhez a keveredéshez hozzájárult még egy hosszúszőrű, angorakarakterű faj is, azt azonban jól tudjuk, hogy az angora-jelleg nemcsak a macskára jellemző. Vannak angora jellegű nyulak, cobolyok, kutyák, kecskék is. Valószínű tehát, hogy az angorajelleg kialakulása egy fajon belüli mutáció eredménye. A sziámi macska eredete még titokzatosabb, mint a perzsáé. A sznobok kedvelik a rövid farkú sziámi macskát, de ez a rövid farok, csomóval a végén, visszaütő jelleg,amely a faj degenerálódását jelzi. A faroknak a hiánya a Man-szigeti macskáknál is látható. A maláji és a japán macskák farka úgyszólván teljesen eltűnt. Egy másik ilyen degenerálódást jelző tünete a macskának a kopaszsága. A természettudósok megfigyelték, hogy egyes macskák az évszaktól tökéletesen függetlenül csaknem teljesen kopaszok. Jegyezzük meg végül, hogy Távol-Keleten, Burmában a macskákat a templomban nevelték, szigorúan ügyeltek rájuk. Még manapság is igen nehéz valódi burmai macskát szerezni. A macska, amely mindig a talpára esik. Ezt a képességét rendkívül érzékeny idegrendszerének köszönheti