Univerzum, 1962 (1-12. szám)

1962 / 11. szám - 69. Az egyenlítői zöld pokol

Brit Guayana fiserdeiben a léggyökerek és a liánok összecsomósodnak, hurkokat , alkotnak a fák között és a függő s minden irányban ki­­feszitett kötélzetnek olyan kusza­ságát hozzák létre, amely ugyan­azt a látványt nyújtja, mint egy hajó kötélzete. Karvastagságúak, sőt még ennél vastagabbak is vannak; némelyek fojtogatják az általuk köriittekert fát, és azt szorításuk­kal valóban meg is ölik; a spa­nyolok ezért adták nekik a Mata­­polo, vagy a faölő nevet. Megtörté­nik néha, hogy a fa lábon állva ki­szárad, elkorhad és elsorvad, és csak a köréje tekeredett liánok ma­radnak meg; ezek egy olyan magá­nosán álló és áttört csavart oszlo­pot alkotnak, amelyet a művészet nehezen tudna utánozni.” A liánokhoz vezető fejlődésben kétségtelenül olyan növények jelen­tették az első fejlődési szakaszokat, amelyek formájukat tekintve az ál­talunk ismert függőlegesen és egye­nesen növő normális fajoktól alig különböznek. Valóban, amikor megkísérelünk különbséget tenni a liánok között, észrevesszük, hogy bizonyos spe­­' cies-ek csaknem akaratuk ellenére liánok. Kezdetben passzívan visel­kednek — látszólag — véletlenül ta­láltak támasztékot. Némely lián be­éri azzal, hogy egy fiatal fához fűz­ze sorsát, és abban a mértékben fejleszti szöveteit, amilyen mérték­ben maga a fa növekszik: így hú­­zódzkodnak fel a magasba. Alig nevezhetők liánoknak azok a vékony cserjék, amelyek egysze­rűen valamely szomszéd növényre támaszkodnak. A nagyon vékony szárú iszalag ily módon derékszög­ben illeszkedő oldalágai segítségé­vel elérheti az erdő boltozatát. Találunk azután olyan species­eket, amelyek már határozottan differenciált kapaszkodó szervekkel, például tüskékkel, tövisekkel vagy horgokkal rendelkeznek. Az az akác­féle például, amelyet gyakran talá­lunk a sűrű afrikai erdőségekben, egy vékony lián. Szárát tüskék bo­rítják: tehát mindenbe belekapasz­kodik. Ugyanez vonatkozik a kúszó­pálmákra. Hosszú ostorindáik' való­ságos kis szigonyokban végződnek. Végül, még mindig ebben a cso­portban, bizonyos liánokat „ingerel­­hetőknek” mondanak: rövid ágféléik vannak. Ezek az ágacskák a legcse­kélyebb érintésre körültekerednek az útjuíkba akadt száron vagy fa­ágon. De ezek a növények még hor­dozta tják magukat. Már aktívabbak, klasszikusabban „liánok” a borscserjék, ezek a kis liánok. Parányi kapaszkodógyöke­rek sokaságával kapaszkodnak a fatörzsbe. A kapaszkodógyökerek olyan tapadószervek, amelyeket a vaníliacserjéknél is megtalálunk... Ezután következnek az „igazi” liánnak mondható növények. Ezek­nél maga a szár tekeredik körül a fatörzseken, „futó”-liánok, vagy pe­dig specializálódott kacsokkal ren­delkező liánok ezek. Amíg a liánok olyan növényi egyedek, amelyek „kapcsolataik” ré­vén „érkeznek be”, más növényfa­joknak pedig csak azt a fáradságot kell venniük maguknak, hogy meg­szülessenek: ezek a más növényekre 10

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék