Univerzum, 1967 (1-12. szám)

1967 / 4. szám - 122. A lajhár, a lassúság bajnoka

zset állítottak fel (15 m), ezt töké­letesen lehántották, és lesimították. Tetejéről, ahonnét szalagok és dí­szes szövetek omlottak le, és lobog­tak a szélben, néhány kötél csün­gött alá. Egy csapat fiatalember, adott jelre, egymással versenyezve, a kötelek felé szaladt, s megmász­­ták a fát, amelynek csúcsát édes tésztából kisütött bálványkép díszí­tette. A nyertes apróra törte a tész­ta szobrot, s darabkáit a lent vára­kozó tömeg közé dobálta. Mindenki azon igyekezett, hogy egy falat édességhez jusson, mivel annak el­fogyasztása azt is jelentette, hogy a hívő ilyen módon az istenséggel ke­rült összeköttetésbe. Mint látjuk, ez a szertartás erősen hasonlít például ahhoz az olasz népi játékhoz, amelynek során a falusi búcsú idején a falu főterén felállít­ják „a bőség fáját”. Kecalkoatl az emberiség jótevője, ellátásának legfőbb ügyintézője. Miután saját vérét áldozva megte­remtette az embert, ő szerzi meg a napi élelmét, ő találta meg a kuko­ricát, melyet a hangyák völgytorok­ban, barlangban rejtettek el félté­kenyen. A szinteotl (Cinteotl) himnusz egyik szakasza azt mondja: „Támpankban megszületett a­­kukorica istene. Azon a helyen, ahol virágok [állanak született a kukorica istene, azon a helyen, ahol a víz és a nedvesség van, s ahol az emberek fiai készülnek, a csoda szép Micsoakanban.” Kecalkoatl segítségével fedezi fel az ember a jadé-ot, s ő tanítja meg annak feldolgozására is az emberi­séget. Megtanítja népét a tarka szö­vés tudományára, a gyapot ter­mesztésére, arra, hogyan kell ritka kövekből, a pávatrogoknak (kecal­­nak), a kék madárnak és a kolibri­nek tollaiból mozaikot készíteni stb. És mivel Kecalkoatl művészisten, ő a művészek védelmező istene is. S mintha ezzel még nem adott volna elég jótéteményt, ő fedi fel az em­ber előtt a tudományt, vagyis az idő mérésének módját és formuláit, a csillagok keringésének tanulmányo­zását. Kecalkoatl nyilvánvalóan ősi is­tenség. A tudósok a maja és a ke­­csua népek mítoszaiban más név alatt fedezték fel. S ugyancsak ő je­lenik meg Teotihuakanban (Teoti­­huacánban), az ezeréves romok kö­zött (melyek a tolték-korszaknál idősebbek), a Tollas kígyó alakjá­ban. E csodálatos, mindentudó istenség tiszteletére rendezett szertartások művészi színvonala igen magas. A színjátszás és a tánc a központi ol­tár körül zajlott, itt helyezték el a zenekart, a dobokat, furulyákat, kagylókürtöket, s több csengőféle­séget is itt szólaltattak meg. Hát a költészet? Íme egy töredék Sipe Totekhez (Xipe Tótec), a ta­vasz istenéhez intézett himnuszból: Te, ki éjszaka iszol, miért kéreted magad? Tedd fel álarcodat, vedd fel arany ruháidat. Ó én istenem, drágaköves vized a mélybe tűnt; a magas ciprus Ketcallá változott; a tűzkígyó Ketcal kígyó lett. A tűzkígyó szabadon engedett. Talán eltűnök. Talán eltűnök, és elpusztítom­­magam.

Next