Univerzum, 1969 (1-12. szám)
1969 / 12. szám - 154. Ember születik
talember volt, a légierőknél szolgált. 1914-et írtak akkor, és Christie ezredes hamarosan Franciaországba ment a hadsereggel. A fiatalasszony pedig önkéntes ápolónő lett a torquay-i vöröskeresztes kórházban. A háborúban két, jövőjét eldöntő nevezetes esemény történt vele. Az egyik az volt, hogy a kórház gyógyszertárában foglalkoztatták, a másik az, hogy a nővére rábeszélte: írjon detektívregényt. A gyógyszertár tele volt érdekes tartályokkal, üvegekkel és mérgekkel. Ügyesen keverte a gyógyszereket, és különösen a mérgek érdekelték. És valóban megírta első detektívregényét — mindössze két hét alatt, egy szabadsága alkalmával. A hírnév Első detektívregényének címe „A styles-i titokzatos eset” (The Mysterious Affair at Styles) volt. Több kiadónál is próbálkozott vele, mindegyik visszautasította. Egy évig tartó kísérletezés után végre akadt egy vállalkozó kiadó, amelyik kinyomtatta a könyvet. 1920-ban jelent meg, és a szerzője 25 font tiszteletdíjat kapott érte. A könyv egyébként kitűnő, a kritikusok szerint magán viseli a későbbi Agatha Christie minden erényét és jellegzetességét, például azt a gyakran alkalmazott módszerét is megtaláljuk benne, amikor a leggyanúsabb szereplőhöz kapcsolódó körülményeket úgy alakítja, hogy az olvasó gyanúja teljesen eloszlik, és a végén derül ki, hogy mégiscsak az volt a gyilkos. Ez az úgynevezett „kettős blöff” technika. Első bűnügyi regénye ötletét egyébként valóban a gyógyszertári ismereteiből, tapasztalataiból merítette. A gyilkosságot méreggel követik el, mégpedig úgy, hogy az áldozat gyógyszert szed. A gyógyszertárban Agatha Christie megtanulta, hogy bizonyos gyógyszerek módosítják egymás hatását. Például, ha sztrichnin-oldatba altatót kevernek, akkor a méreg hatása elhúzódik; vagy ha egy sztrichnin tartalmú vérképző, erősítő szerbe brómot kevernek, azzal kicsapatják a sztrichnint, s az leülepszik az üveg fenekére. Így a beteg az egyébként ártalmatlan sztrichninoldat helyett a gyógyszer utolsó adagjaival veszi be az egész, most már halálos adagú sztrichnint. Agatha Christie legmeglepőbb alkotása Hercule Poirot, a különc belga detektív. Gigerlisen öltözködő, hiú emberke különös bajusszal, de hihetetlen logikával, rendszerező és megfigyelő képességgel. Az egyik krimiben például azt fedezi fel, hogy a kandalló párkányán levő csecsebecsék, amelyeket reggel ő maga igazgatott el szimmetrikusan — mert szereti a rendet, a szimmetriát —, estére másképpen állnak. Ebből arra következtetett, hogy a gyilkos közben ott járt, és a perdöntő jelentőségű levelet összetépve, a kandallóhoz készített gyújtós papírok közé dugta. Az eszét használó Poirot mester Agatha Christie maga gépeli regényeit