Univerzum, 1969 (1-12. szám)

1969 / 12. szám - 154. Ember születik

rában dolgozik, és a szálloda vendé­gei között van egy fiatal nő, aki na­gyon hasonlít a személyleírással együtt körözött fényképhez. A ma­gát dél-afrikainak mondó nő igen muzikális, szeret táncolni, és gyak­ran énekel a zenekar kíséretében. A nő valóban Agatha volt, és Christie ezredes, a férj, a botrány elkerülése céljából — mert sokan felháborod­tak a reklámízű eltűnés miatt —, két ideggyógyásszal megvizsgáltatta a feleségét. Az ideggyógyászok pedig bizonyítványt állítottak ki, amely szerint Agatha az emlékezetkiesés, az amnézia klasszikus formájának áldozata. Csakhamar kiderül, hogy a nagy siker éve egyben a nagy megrázkód­tatások éve is volt. Meghalt az any­ja, és házassága is zátonyra futott. Két év múlva, 1928-ban, el is vált a férjétől. A férj csakhamar újra meg­nősült, elvette Agatha egyik barát­nőjét. A különös — vagy talán nem is nagyon különös — csak az, hogy a barátnőt Nancy Neele-nek hívták, és Agatha ezen a néven jelentette be magát eltűnése idején a szállóban Harrogate-ban. Az amnéziája, az idegrendszeri zavara tehát nyilván a kínos valóság elől való menekvési kísérlet volt. Agatha Christie barátai és rajon­gói — ekkor már sok ezren voltak — attól féltek, hogy ez a megráz­kódtatás véget vet a pályafutásának. De a következő években újabb ra­gyogó bűnügyi regények jelentek meg Agatha tollából. És azóta is — a legutóbbi évekig — lankadatlan szorgalommal ontja regényeit. Románc az ásatásoknál válása után elhagyta Angliát, és hosszú utazásokat tett. Az utazás a szerelmi csalódások hagyományos gyógyszere. Agatha esetében azonban egyben új regények számára jelentet­tek ösztönzést, így keletkeztek azok a bűnügyi regények, amelyek híres vonatokon vagy útvonalakon ját­szódnak le: a francia Riviérára in­duló Kék-expresszen, az egzotikus Orient-expresszen, amely Isztambul­ba tart, vagy egy Níluson úszó ha­jón. Vonzotta a Közel-Kelet, így került 1930-ban az iraki Muquajjarba, a sumér ásatásokkal foglalkozó angol régészeti expedíció főhadiszállására. Az expedíció vezetője Leonard Woolley volt, és az itt feltárt Ur városában, a világ egyik legrégibb városában végzett ásatások jelentő­sége valóban világraszóló. Az ása­tások már évek óta folytak, és Woolley munkatársai között találjuk Max Edgar Lucian Mallowan nevű 26 éves londoni régészt is. A kerek arcú, jókedélyű fiatal tu­dós, amint ez természetes is, régész létére ugyanúgy rajongott a rejté­lyekért és a bonyolult dolgok meg­fejtéséért, mint Agatha. A közös ér­deklődés vonzalommá mélyült, és 1930 szeptemberében házasságot kö­töttek. A harmincas években Agatha követte a férjét, és expedíciókkal bejárták Irakot és Szíriát. Agatha közben férje szakavatott segítőtár­sává is vált: ügyesen tisztogatta, fényképezte és rendszerezte az ása­tási leleteket, anyagokat, amelyeket 1957-ben a nimrudi ásatásoknál fényképezi a leleteket. Mellette második férje, Mállován professzor

Next