Üst, 1961 (5. évfolyam, 2-24. szám)
1961-01-20 / 2. szám
X _td*3 ü 8 T • Év eleji gondolatok a munkásvédelemről AZ 1960-AS ÉV a Dunai Vasműben két tanulságot ad és egy következtetést eredményez. A májusi »munkásvédelmi hónap« és a negyedik negyedév balesetelhárító erőfeszítései javították üzemeink munkásvédelmi helyzetét, így tehát feltehető a kérdés, hogy a többi 8 hónapban miért volt rosszabb a helyzet? Elsősorban azért, mert voltak üzemrészeink, ahol ez idő alatt nem tettek meg mindent a fejlődés érdekében, mások nem vettek tudomást arról, hogy hol és milyen fejlődés történt, és voltak olyan üzemek is, ahol az eredmények elbizakodottságot szültek. Dolgozóink egyik része maximális követeléseket állít fel a védőfelszerelések, a munkaruha, a meleg öltözet, a lábbeli és szociális ellátással kapcsolatban. A túlzott igénnyel fellépők nem gondolnak arra, hogy még több olyan terület van, ahol társadalmunknak sok igényt kell kielégítenie. Társadalmunknak még sok ilyen »édesgyermeke van« és valahogy hasonlít egy olyan családapához, akinek több gyermeke van. Ez az édesapa is szeretné egyformán minden gyermekét ellátni, fejlődésüket elősegíteni, de egyszerre nem képes minden ilyen természetű igényüket kielégíteni. TÁRSADALMUNK sok-sok millió forintot fordít arra, hogy az üzemek dolgozói egészséges körülmények között végezhessék munkájukat, ennek ellenére mégis túl sok a balesetek száma. Ebben a karbantartó gyárrészleg vezet. 1960-ban összesen 89, három hónapon túl gyógyuló baleset volt, egy dolgozó pedig meghalt baleset következtében. A gyárrészlegben balesetek következtében 1164 munkanap esett ki a termelésből. Az említetteken kívül 26 dolgozó 63 napja esett ki a termelésből, akik balesete nem kötelezett nyilvántartásra és még 9 olyan dolgozó szenvedett kisebb balesetet, akik tovább dolgozhattak. Ha mindezekhez hozzáadjuk a sérültek szenvedéseit, családtagjaik aggodalmait, az országos szinten óriásira gyülemlett táppénzt, a kórházak, gyógyítók erőfeszítéseit és a balesetek nyomában keletkező sok adminisztrációt — akkor a karbantartó gyárrészleg hasonlít a tóba dobott kőhöz, amelynek becsapódása szétgyűrűzik a tó egész felszínén. Pilter Pál főmérnök nem ok nélkül rótta meg a karbantartó gyárrészleget a január 9-i műszaki értekezleten és nem ok nélkül tette a gyárrészleg minden műszaki vezetőjének elsőrendű kötelességévé, hogy változtassanak a kialakult helyzeten. EZ NEMCSAK ERKÖLCSI, hanem munkaköri kötelessége is a gyárrészlegvezetőnek, helyettesének és minden műszaki dolgozónak a karbantartó gyárrészlegnél. Ha ez párosul a dolgozók balesetmegelőzési éberségével , akkor csökkentheti a gyárrészleg az ezzel kapcsolatos gondjait. Ehhez adnánk még egy-két gondolatot. A karbantartó gyárrészlegnél az átlagnál több személyi és tárgyi feltétel van a jobban végzendő munkásvédelmi tevékenységnek. A nagy létszámú műszaki dolgozók között könnyebben megosztható a balesetmegelőzés, ha a gyárrészlegvezető és az osztályvezetők ezt a szemléletet sugározzák feléjük. A majdnem csak erre a célra függetlenített diszpécser mozgási lehetőségei és képességei alapján hatásosabban lehetne másodfokú »gazdája« a balesetelhárításnak. A GYÁRRÉSZLEG VEZETŐSÉGE pedig még úgy járulhatna hozzá a jelenlegi kedvezőtlen helyzet megjavításához, ha nem kellemetlenkedőket, hanem segítőtársakat lát a szakszervezeti munkavédelmi aktívákban. Hasznos lenne az is, ha a gyárrészlegvezetés nem kerülné a felsőszintű munkásvédelmi tanácskozásokat és ha az »albérletbe« adott helyettesítés nem kizárólag csak a műhelyi dolgozók rovására minősítené a megtörtént baleseteket. Ehhez még az is hozzátartozik, hogy a decemberi balesetek egy részét 20—25 napos késéssel vizsgálták felül. Az acélmű nagyszerű termelési eredményeit is sajnálatosan rontja kedvezőtlen baleseti statisztikája. Az elmúlt évben 69 három hónapon túl gyógyuló baleset volt, 1081 nap esett ki a termelésből és ezzel az acélmű is a karbantartó gyárrészleg színvonalán mozog a baleseti statisztikájával. Erre a gyárrészlegre is sok feladat vár az 1961-es évben. A MUNKÁSVÉDELMI IRODÁNAK is van javítanivalója ebben az évben. Munkájában a látszatintézkedéseket és a papírfedezékek mögé bújást fel kell váltania a gyakorlati és hatásos intézkedéseknek. Bárányt—Szabó Egyéves a kátrányfinomító üzem Az egyéves üzemben a nyerskátrányból elsősorban naftalint, szurkot, talpfatelítő olajat, úti kátrányt, mosóolajat és kristályos antracént nyernek. Eleinte csak a saját kokszolómű kátránytermékét finomították, később már az Óbudai Gázgyár és a Pécsi Kokszolóműben keletkezett fekete kőszénkátrányt is a Dunai Vasműbe szállították, amit itt is dolgoznak fel. A Dunai Vasmű az elmúlt év végén szerződést kötött a gázgyárakkal a nyerskátrány feldolgozására. Az év eleje óta, már az ország összes gázgyáraiból a Dunai Vasműbe küldik a kőszénkátrányt. A kátránytisztító üzem teljes kiépítése még nem fejeződött be, az idén további építésére, illetve fejlesztésére ötmillió forintot fordítanak. A Tartály- és Tárolóberendezések Gyárában két nagyméretű, ezer-ezer és egy ötszáz köbméteres tartályt készítenek, és a nagy teljesítményű gőzszivattyúkkal együtt még az év elején felszerelik. E berendezések mellett a naftalin üzemben két korszerű, önműködő centrifugát is üzembe helyeznek. 1961. január 20. Kovácsolt gyártmányaink technológiai és anyagmegtakarítási lehetőségei A VASIPARBAN a kovácsolással előállított termékeknek igen széles területe és szerkezeti fontossága már most napjainkban is oly nagy, hogy további térfoglaló és fejlesztési lehetőségeiről köteteket lehetne írni és hetekig tartó tanácskozás anyagául szolgálhatna. Ezért e korlátolt keretek között nem tarthatunk igényt a téma teljes elemzésére, csak néhány szempont és lehetőség felvetésével, gondolatokat szeretnénk ébreszteni szakmabeli munkatársainkban. A gépiparnak abból a mind sürgetőbb igényéből és követeléséből kell kiinduljunk, hogy a géprészek minél kevesebb forgácsolással, vagy még inkább, hogy forgács nélkül alakuljanak ki. Ezzel és anyagmegtakarítási módszerekkel érhető el a legkézzelfoghatóbb termelékenység emelkedés. Bár üzemgazdászaink és munkaügyi szerveink egy része hajlamos arra, hogy az önköltségcsökkenésben elsősorban csak élőmunkát takarítson meg és így növelje az egy főre eső termelés értékét, miközben az anyaggal bőkezűen gazdálkodik. Lehet, hogy e körülmény javítja a termelékenységi mutatókat, de nem biztos, hogy valójában növeli a termelékenységet is. A termelékenység növelése ugyanis nemcsak az élő-, hanem a holtmunkával (anyaggal, szerszámmal, géppel, forgácsolással stb.) való takarékosságot is megköveteli. Ezért helytelen a kovácsolt termékeknél is a túl nagy ráhagyás, sok esetben, a szabványosnál is nagyobb ráhagyás biztonsága. Igaz, hogy az anyagtöbblet miatt kedvezőbben alakul az egy főre eső termelési érték és a kutya itt van elásva, a mi kovácsaink nagy részénél. Ők nem nézik azt, hogy ugyanekkor a forgácsoló üzemeinkben alacsonyabb hatékonyságú lesz a munka és feleslegesen köt le kapacitást. Mindezek előtérbe helyezik annak fontosságát, hogy kovácsolási anyagnormáinkat a legbecsületesebb revízió alá vegyük és leégésre és szálképződési körülményekre szánt anyagmennyiséget már ne 10—20 éves szokás és érzék szerint, hanem módszeres megfigyelés és tudományos alapon kidolgozva adjuk meg. ISMERETES, hogy a kovácsolt termékek önköltségében kb. 50—60 százalékot tesz ki az anyaghányad és kb. 8—10 százalékot a bérhányad. Ez egyben azt is jelenti, hogy 10 százalékos anyagmegtakarítás — gazdasági költség tekintetében — sok esetben egyenértékű a munkabér 50—60 százalékos megtakarításával. A kovácsolás műszaki fejlesztésének egyik nálunk is kiszélesíthető területe az alakos kovácsolás. Ez lehet kézi, de méginkább süllyesztékben való kovácsolás. Itt nem kell elsősorban a munkaigényes és nemes ötvözésű anyagból készülő és komplikált forgácsolásokkal előállítható süllyesztékekre és odorokra gondoljunk. Miután a Vasműben leginkább egyedi vagy kis szériájú kovácsolt áru a szükséglet, — ki kell terjesszük a félsüllyesztékes, egy osztósíkú sajtolásszerű kovácsolást. További helyi fejlesztési lehetőségeink a mestermagos és kaliberes eljárással melegen készített süllyesztékek alkalmazásában vannak. A kovácsüzem ilyen irányú szórványos kezdeményezőit fel kell karolni, mert e megoldásnak előnye, hogy olcsó a szerszám előállítási költsége és élettartamuk sokszor meghaladja a forgácsolással készült szerszámokét. TOVÁBBI gyártástechnológiai fejlődési módszer az egy és több üregben való kovácsolás. Itt az előalakító üregek folyamatát az alkatrésznek megfelelő készterméket kihozó üreg követi. E kovácsolási módnál kis gondossággal a szálelrendeződés előnyeit is biztosítani lehet és előnye még hogy miután felrakható segédszerszámokra nincs szükség, emberben, bérben és átfutási időben is megtakarítás mutatkozik. Nagyobb szériák esetén több kovácsológép igénybe vehető, a melegítések száma csökkenthető, tehát termelékenységemelkedés jelentkezik anyagban, energiahordozóban, kovácsolásban és a forgácsolási megmunkálás csökkenő igényében. A süllyesztékben való kovácsolás Vasműn belüli továbbfejlesztését még az is elősegítheti, ha szerkesztőink a kovácsolásra utaló alkatrészek formáit, méretezésé (főképp az áthatásokat!) és anyagminőség megválasztását olyan korszerűbb szerkesztési és konstrukciós elvek és gyakorlat szerin készítenék, amelyeknél figyelembe vennnék a melegalakítás és főképp a süllyesztékben való gyárthatóságak most már eléggé közismert és a műszaki irodalomba is lefektetett elméleti és gyakorlati módszereit. Ugyancsak elősegítheti a süllyesztőkben és üregekben rak előnyös gyártást az a körülmény ha a vasműi tartalékalkatrészek éves szükségletének kialakulás gyorsulna és realizálódna, és ha gyárrészlegek éves igényüket valóban egyszerre rendelnék me Ezzel gyártási szériák alakulnak ki, amelyekhez már gazdasgosabb lenne a süllyesztékkel a sorjaeltávolítással való felszrszámozás. VÉGÜL, de nem utolsósort) a karbantartó gyárrészlegi кvácsüzem fejlettebb műszaki- és szakmunkás gárdája azzal is szolgálhatna a műszaki fejlesztésnek és a modernebb kovácsolási technológiának, ha ismereteit továbbadná a Vasmű területén szétszórtan dolgozó többi kovács szaktársnak. Ha eltalálják ennek szervezett módszereit, elérhetjük a kovácsolás területén is a fejlettebb és termelékenyebb gyáraót. Induljunk ki abból az aranyigazságból, hogy senki sem olyan okos, hogy nélkülözhetné mások tapasztalatait. . Szí.