Üst, 1964 (8. évfolyam, 1-11. szám)
1964-01-20 / 1. szám
2. oldal A szocialista brigádmozgalom létrejöttének körülményei A szocialista verseny fejlődését az elmúlt több mint másfél évtized folyamán a formák változatos gazdasága, tökéletesedése jellemezte. Tartalma a szocializmus építésének feladataiból adódott, s többé kevésbé sikeresen töltötte be szerepét, a szocializmus építésének kommunista módszerévé vált. Gyakorlati tapasztalatok bizonyítják, hogy olyan mértékű és ütemű a szocialista verseny fejlődése a dolgozók tömegméretű kezdeményezéseinek kibontakozása, amilyen mértékben előrehalad a szocialista társadalom építése, s válnak uralkodóvá a szocialista termelési viszonyok. A felszabadulást követő időszakot legtöbbször az ingyenesen végzett rohammunkák jellemezték. Céljuk a háborús romok eltakarítása, a szétrombolt termelőberendezések helyreállítása, a normális élet megindítása volt. Nehéz körülmények között folyt, s így nem válhatott tömegméretűvé. Csak a munkások legöntudatosabb rétegei vettek részt benne. Majd amikor egyértelművé és határozott irányúvá vált a szocialista fejlődés s a szocialista terme esi viszonyok fokozott térhódítása a dolgozók szélesebb ütegei kapcsolódtak be a versenybe. Abban az időben a versenymozgalmat az elemezte, hogy nem voltak állandó jellegűek, főként egy-egy fontosabb feladat elvégzésére irányulók vagy egyes nevezetes dátumhoz igazodtak. Ha a szocialista brigádmozgalom létrejöttének körülményeit vizsgáljuk, döntőek a szocialista építés során eddig elért eredményeink. Az iparban megszilárdultak a szocialista termelési viszonyok. Az ipari termelés nagyfokú növekedése biztos alapot teremtett az életszínvonal állandó és egyenletes emelésének. A dolgozók a gyakorlatban győződhettek meg arról, hogy a szocializmus építése terén való sikeres elődadás biztosítja anyagi és kulturális helyzetük állandó javítását. A szocialista brigádok mozgalmának születése és kibontakoása egybeesik a szocialista építés ütemének gyorsulásával. Gyors elterjedése azt mutatja, hogy a tiltakozás feltételei is megvoltak. Mégpedig a szocializmus anyagi, technikai bázisának bővülése, a termelőerők színvonalának olyan emelkedése, amely lehetővé tette a szocialista építés ütemének gyorsítását. Javult a munka tervszerű megszervezése, növekedett a társadalmi tulajdon megbecsülése és a dolgozó tömegek egyre inkább tevékenyebben vesznek részt a termelés igazgatásában. A nép anyagi jólétének növekedése, a munkakörülmények javulása visszahat és nagy befolyást gyakorol a munka termelékenységének további növelésére, a tömegek alkotó kezdeményezésének, tevékenységének kiszélesedésére. Segíti a mozgalom kibontakozását, fejlődését a termelésben résztvevő dolgozók kulturális és technikai színvonalának emelkedése. A munkások ezrei járnak városunkban is különböző üzemi és esti iskolákba, szaktanfolyamokra és egyre szervezettebbé, tervszerűbbé válik a dolgozók szakmai és politikai továbbképzése. A dolgozók általános műveltségének emelkedését bizonyítja az egyre szélesedő újító, ésszerűsítő mozgalom, az újítások emelkedő értéke és száma. A nagyobb szakképzettségű dolgozók mélyebben hatolnak be a termelés folyamataiba, jobban ki tudják használni a termelés fejlesztésének adott lehetőségeit. A szocialista brigádmozgalom létrejöttének lényeges eleme a dolgozók növekvő öntudata, felelősségvállalása. Ez kifejezésre jut az egymás iránti elvtársi, baráti segítségben a munka és a mindennapi élet problémáiban egyaránt. A szocialista brigád címért folyó mozgalom a szocialista verseny szerves része, beleilleszkedik a verseny egységes rendszerébe. De kétségkívül új, magasabb formája, amely csak a fejlődés bizonyos fokán alakulhatott ki. A szocialista brigádok elvileg különböznek az eddigi versenyformáktól, új minőséget, a mozgalom magasabb formáját jelentik. E brigádokra jellemző, hogy az összes brigádtagok tudatosan és sokoldalúan vesznek részt a szocialista termelésben. A szocialista versenynek ez a formája tartalmazza leginkább azokat a lényeges elemeket, amelyek szükségszerűen következnek a szocialista építés jelenlegi feladataiból. A szocialista brigádok vállalásai bővítették a versennyel kapcsolatos eddigi fogalmaikat. A termelés jobb megszervezésére, a munka hatékonyságának növelésére tett kötelezettség vállalások kibővülnek a szakmai tudás és a politikai műveltség emelésére, a szocialista együttélés szabályainak erősítésére irányuló törekvésekkel. Ha csak ezt vesszük figyelembe, akkor is látható, hogy a szocialista brigádmozgalomban az ember sokirányú képzésére, nevelésére való erőteljes törekvésekről van szó. Annak felismerése rejlik benne, hogy hatékonyabbá tenni a munkát csak szakmailag és politikailag művelt emberek képesek, akik megosztják egymással szakmai ismereteiket. E mozgalom keretein belül magasabb szinten valósul meg és fejlődik a társadalom és az egyén érdekeinek összhangja. L8. О 8 T 1064. január 20. Egy fiatal műhelyről 1963 augusztus 1-én kezdte meg működését a hideghengermű egy kis üzemegysége, a forgácsoló műhely. A hideghengermű beruházási keretébe tartozó néhány forgácsológép a múlt év elején beérkezett. E gépek végleges beépítési helye csak 1964 végére készül el a hideghengermű D-E hajójában Szükségessé vált a gépek üzemeltetése a már termelő hideghengerműi gépsorok és daruk tartalék alkatrészeinek pótlása szempontjából. Az esztergaműhely jövendő dolgozói ideiglenes helyen a szó szoros értelmében a saját erejükkel állították fel a gépeket. Beszállítást, alaprahelyezést, betonozást, egyszóval mindent maguk végeztek. Így a gépek üzembehelyezése minimális költséggel oldódott meg. A műhely felszerszámozása is rövid idő alatt megtörtént. Az új forgácsoló üzemrész művezetője Kecskeméti László, csoportvezetője Csicso Va Imre és néhány jó szakmunkása a meleghengerműből került az új munkakörbe. Az itt dolgozók létszáma 18 fő , az átlagéletkor 23 év. Mindannyian a szocialista címért küzdő brigád tagjai. A műhely „idősebb” dolgozói rendszeresen és lelkiismeretesen segítik, oktatják a kezdő szakmunkásokat. A kis kollektívát úgy szeretnék szakmailag felkészíteni a műhely közvetlen vezetői, hogy az elkövetkezendő nagy feladatok megoldása is zökkenő nélküli legyen. A nagy pontosságú és precíz munkát igénylő profilhengerek gyártása és a hideghengermű hengereinek készítése is az ő feladatuk lesz. Jelenleg a már termelő darabolósor és hasítósor, valamint a daruk tartalékalkatrészeit készítik. Emellett a meleghengermű nagyjavításához több héten keresztül az egész műhely alkatrészeket készített. Az eddig innét kikerült munkadarabok minősége ellen kifogás nem merült fel. Az előállított gépalkatrészek mind mérethűek és beépíthetők voltak. Hátráltatja a jól dolgozó kis műhely munkáját, hogy a gépek olajának gőzzel való fűtése még nem lehetséges a csőszerelési munkák köpése miatt. Ezért reggelenként — de különösen hétfői napon — az indulásnál hosszabb ideig terheletlenül kell a gépeket járatni, amíg az olaj felmelegedve a megfelelő kenőképességét eléri. A műhely most két műszakban dolgozik. A teljes kihasználás és a munkák sokasága szükségessé tenné a harmadik műszak beindítását. Ez azonban nem lehetséges, forgácsoló szakmunkások hiánya miatt. Két esztergályosra és két marósra lenne sürgősen szükség ahhoz, hogy a harmadik műszak is beindulhasson. Bizonyos, hogy a jelenlegi munkaszellem és fegyelem megtartásával sikerül e kis kollektívának megoldani a jövő nagyobb feladatait is, és az eddig szerzett jó hírnevet megtartani és fokozni. Trautmann László Kiadták az újítási feladattervet Szinte már rendszeressé vált, hogy a Dunai Vasmű minden évben újítási feladattervet ad ki. A feladatterv a legsürgősebben megoldandó problémákat foglalja magában. Éppen ezért a javaslatok közül többet a rendes újítási díjon felül külön is jutalmaznak. Az elmúlt évben a feladatterv 186 témakört foglalt magába, melyek közül 117 megoldására érkezett be javaslat. Ezek közül 57 nyert elfogadást. Ez évben 103 témakör szerepel a feladattervben. Szám szerint legtöbb a Lőrinci hengerműé. Mi is az az önköltség? Az önköltséggel — általában ismert fogalmán túlmenően — szeretnék foglalkozni, a többféle vállalati gyakorlati hasznosítás szempontjából. Ennek szükségességét abban látom, hogy az önköltség alkalmazási területei igen változatosak, és nem mindegy az, hogy milyen, illetve melyik önköltségeket alkalmazzuk a gazdasági értékelés során. Más önköltséget alkalmazunk a termelő gyárrészleg munkájának az értékeléséhez, mást, ha a vállalat egy termékének önköltségét egy másik vállalat ugyanazon gyártmányának az önköltségével hasonlítjuk össze, megint mást az újítások értékeléséhez, vagy a műszaki intézkedések során elért megtakarítások számításához. Ugyancsak más önköltség szükséges a külkereskedelmi szerveknek a gazdaságos exportálhatóság megállapításához. Nézzük az önköltség különböző kategóriáit. 1. Gyártási önköltség. A termék előállításához felhasznált költségek üzemi szintig kerülnek elszámolásra. Hiányzik a költségek közül a telepi általános költség, a vállalati általános költség, a vállalati jellegű anyagigazgatási költség, az elszámoló árak különbözete. A felhasznált alapanyagok hatósági áron kerülnek elszámolásra, még a saját termelésűek is (pl. az acélöntecs önköltségében a nyersvas hatósági áron 2,510,— Ft/t kerül felhasználásra, nem önköltségen és nem elszámoló áron). Ez az önköltség alkalmas a gyárrészleg közvetlen termelő munkájának egyik időszakról a másikra történő értékeléséhez. Az újítások népgazdasági eredmények a kiszámításához is ezt az önköltséget alkalmazzuk, azzal az eltéréssel, hogy a saját termelésű anyagok felhasználását önköltségen szerepeltetjük ebben a kalkulációban. 2. Üzemi önköltség. Abban különbözik a gyártási önköltségtől, hogy tartalmazza a telepi általános költség, a vállalati általános költség, a vállalati jellegű anyagigazgatási költség, és az elszámoló árak különbözetének összegeit. Ezt az önköltséget a termék előállításának vállalati szintű értékeléséhez, valamint iparági szinten a különböző vállalatok azonos termékei önköltségének összehasonlítására lehet alkalmazni. Helytelen az a felfogás, hogy a gyárrészleget csak a gyártási önköltség érdekli, mondván, hogy a vállalati általános költségeket úgy sem tudjuk befolyásolni. Ez nem így van, mivel a vállalati általános költségekből sok olyan költséget — ami a gyárrészlegre közvetlenül meghatározható — kiemelünk, és úgy terheljük a gyárrészleg termékeire. A fennmaradó rész kerül csak vetítési alap segítségével felosztásra. Ilyen közvetlenül a gyárrészlegre kiemelt költség, a kocsiállásponz, kötbér, büntetőkamat, portás, az értékesítési költség egyrésze stb. 3. Teljes önköltség, vállalati önköltség, vertikális önköltség. A három különböző elnevezés alatt ugyanazt kell érteni. Az előzőekben ismertetett önköltségtől jelentősen eltér. Az eltérés oka az, hogy a saját előállítású termékek, amelyek a termék előállításához felhasználásra kerültek pl. a hengerelt termékekre felhasznált saját öntecs, villamosenergia, kohógáz, kamragáz, gőz, öntvény stb.) hatósági, illetve elszámoló ár helyett önköltségen szerepelnek a termék előállítási költségei között. Vállalatunknál, amelynek igen jelentős vertikalitása van, fontos mutató ez az önköltség. Kifejezi azt, hogy a termék előállítása mennyibe kerül a vállalatnak, kiszűrve a különböző üzemek, gyárrészlegek által belevitt halmozódásokat a hatósági árak alkalmazása miatt. Ennek következtében a két önköltség között vállalati gyakorlatunkban jelentős eltérés van. Ez az eltérés 15—20%-os nagyságrendű is lehet. Pl. hengerelt termékeinknél. A vállalati eredmény megállapításához, annak elbírálásához, hogy melyik termék előállítása gazdaságos, melyik termék gyártását érdemes fejleszteni, ez az önköltség ad megfelelő tájékoztatást. Ugyancsak ezt az önköltséget kell használni sok műszaki fejlesztési téma, műszaki szervezési intézkedés eredményének kiszámításához, éppen a halmozódások elkerülése végett. 4. Reálönköltség, népgazdasági önköltség. A vállalati önköltség megállapítása során ki kell szűrni a diktált árak alkalmazása miatti halmozódást. Ugyanezt a folyamatot kell folytatni a reálönköltség vagy népgazdasági önköltség megállapításakor, túllépve a vállalati keretet az iparág, népgazdasági ág szintig. Lényegében azt kell megállapítani, hogy mennyi a termék önköltségében az import, dollárban és rubelban (tőkés, demokratikus), és mennyi a hazai ráfordítás bérben. A hazai bérráfordítás megállapításának a módja az, hogy minden anyagot, ami a termék előállításához felhasználásra került, vissza kell vezetni önköltségre — bérre és anyagra — ezt az anyagot ismét bérre és anyagra mindaddig, amíg az anyagrész elhanyagolhatóvá válik. Ennek a számításnak a végén megkapjuk, hogy a termékre eső összes ráfordításból mennyi a tőkés import ($), a demokratikus import (R) és a hazai költség (bér). Ezek az adatok hasznos tájékoztatást adnak arról, hogy a termék exportálhatósága milyen, mennyi hazai ráfordítással, mennyi tőkés valutát tudunk szerezni. Ilyen jellegű számításokat iparági szervek néhány év óta végeznek, ez évben a vállalatnál is fogunk készíteni. Ennek szükségességét az is indokolta, hogy a vállalat termelési értékének kb. 50 ®/n-a exportra kerül. A közölt önköltségi meghatározásokon kívül még használatban van egy-két elnevezés (tervezett önköltség, tényleges önköltség), amelynek jelentősége egyértelmű, és még néhány elnevezés (befejezett termelés önköltsége, befejezetlen termelés önköltsége, szűkített önköltség stb), amelyek azonban csak szűk körökben (könyvelési használatosak, általános alkalmazási területük nincs. St. F.