Üst, 1970 (16. évfolyam, 1-23. szám)
1970-09-27 / 18. szám
XI. ÉVFOLYAM, 18. SZÁM MEGJELENIK KÉTHETENKÉNT 1970. SZEPTEMBER 27. Szeptember 20-tól napi 1100 tonna nyersvas Egy hónappal ezelőtt, augusztus 19-én kezdett el újból termelni a II. számú nagyolvasztó. A „mini” jubileum alkalmából kerestük fel Hudák János üzemvezetőt, hogy megtudjuk tőle, az átépítés után hogyan vált be a kohó. Az ütemtervnek megfelelően szeptember hónapban az eddig eltelt időszak alatt a programban előírt mennyiséget termeltük, vagyis napi ezer tonna nyersvasat. Szeptember 20-tól 100 tonnával megemelkedik a tervünk. — Ezt a mennyiséget is zökkenő nélkül fogjuk termelni? — Zökkenő nélküli termelésről eddig sem beszéltünk. Bár magával a kohóval nincs probléma, de igen sok, úgynevezett objektív akadály gátolja a termelést. Például a megnövekedett kohó üzemeltetéséhez kevés a levegő, és hideg is. Általában 840 C °-os az optimális 1200 C °-kal szemben. A tömörítő kapacitása nem növekedett, így az elegyösszetételünk a nyers érc arányában eltolódó — mondta az üzemvezető Mindezeket a gondokat tetézi még a salaküst és a nyersvasüst hiánya. Salaküstből például jelenleg 21 van, ebből négy állandóan javítás .Tiszt, tehát tizenhéttel dolgozhat a kohó. A zökkenőmentes üzemmenethez legalább 25-re lenne szükség. Az üzemvezető elmondta, hogy a felsőbb vezetőktől ígéretet kaptak ennek biztosítására. Ígéret tehát már van. Salaküstkocsi egyelőre még nincs. Pedig kellő előrelátással időben biztosítani lehetett volna, hiszen a növelt térfogattól mindenki a mennyiségi termelés növelését várta. Az eltelt egy hónap alatt az üstök hiánya miatt már több esetben előfordult, hogy vagy a nyersvasat, vagy a salakot nem tudták teljes egészében lecsapolni. Szaknyelven kifejezve, visszazártak. Ez nem csupán azt jelenti, hogy kevesebb nyersvasat termeltek, mint amire lehetőség lett volna, hanem rossz kihatással van a kohó műszaki állapotára is. — Miben változott a munka a kohónál? •— Technológiai változásról nem beszélhetünk, csupán mennyiségi változásról. Megnövekedett például fúvókák száma. Az elhelyezésük miatt nehezebb a cseréjük is. A munka könnyebbé tételére gépesíteni fogjuk ezt a munkát. A munkahely egyéb területeken is megnövekedett, ezért a gyárrészleg vezetősége úgy határozott, hogy minden műszakon egy-egy fővel növelni kell a IV. olvasztárok számát. Persze természetesen ez csak lehetőség, mert sajnos, új munkás nem jelentkezik. Most is létszámhiányunk van. Az üzemvezető aggodalommal szólt az utánpótlásról. Olvasztárnak egyáltalán nem jelentkeznek a fiatalok, ennek, hátránya már most is érezhető, de négyöt év múlva jelentkezik igazán a probléma, amikor a mostani olvasztások elérik a nyugdíjkorhatárt. Ha az eltelt egy hónapot csak a mennyiségi oldaláról vizsgáljuk, megállapítható, hogy a II. számú kohó beváltotta a hozzá fűzött reményeket. A további termelés érdekében azonban sürgősen műszaki intézkedéseket kell végrehajtani. Mert igaz, hogy a mennyiségi termelés növekedett, de a tömörítmény-arány és a levegő alacsony hőfoka miatt az úgynevezett fajlagos mutatók romlottak, tehát az átépített kohó drágábban termel, mint a másik. Újabb versenyvállalásokat a pártkongresszus tiszteletére A vállalat versenyirodájától most a kohászati gyárrészleg üzemeinek és szocialista brigádjainak kongresszusi versenyvállalásait kaptuk kézhez. Ez a gyárrészleg is, hasonlóan a többihez, forintban kifejezve is nagyon komoly vállalásokkal készül a pártkongresszusra. Az acélmű 21 szocialista brigádja gondosan pontokba foglalva tette meg felajánlását. A kemenceüzemi brigádok például az acélgyártási selejt két százalék alatt tartását vállalják. Az elegytéri brigádok az adagonkénti teknőszámok ingadozását csökkentik. Az ívkemence brigádjai többek között azt vállalták, hogy 92 százalékos programszerűséggel dolgoznak. Az intőcsarnoki brigádok ugyancsak a selejt csökkentésére és az üsttartósság növelésére tettek vállalást. A kokillacsarnok brigádjai egyebek között azt vállalták, hogy a kokillamlvasztást öt kilogrammal csökkentik. A tűzálló gyáregység Kállai Éva brigádja vállalta, hogy az M—1 típusú elosztótéglából óránként öt darabbal többet gyártanak, melynek termelési értéke éves szinten 94 875 forint. A Zala szocialista brigád az 0—2, 0—5 formátumú béléstéglák gyártása felett vállalt védnökséget, és felajánlották, hogy műszakonként 20 darabbal többet gyártanak. A November 7 szocialista brigád a berakási és kihordási selejtet 0,2 százalékról 6,1 százalékra csökkenti. A gépészeti üzem szocialista brigádjai a gépállási idők csökkentésére tettek vállalást. A gyáregység brigádjai az önköltség csökkentésére összesen 204 984 forint értékű vállalást tettek. Többlettermelésükkel 680 ezer forint értékű terméket állítanak elő. Az ércelőkészítő és üzem a nyersvastermelés darabosító fokozása érdekében vállalta a műszakonkénti 1 200 tonna darabosítvány gyártását. Ezen felül jelentős vállalást tettek a kocsiállásponz csökkentése érdekében. A salakfeldolgozó üzem négy szocialista brigádja vállalta, hogy a jubileumi versenyben vállalt 10 ezer tonnás tervtúlteljesítésen felül további 10 ezer tonna habsalakot, illetve granulált salakot állítanak elő. A kohó üzemfenntartási részlege az üzemzavaros állásidők csökkentésére tett vállalást. Dolgozói vállalták azt is, hogy az éves karbantartási költségeket egy millió forinttal csökkentik; Szükség óvoda a III-as számú munkásszállóban Városunkban ez év szeptemberében súlyos gondot jelentett az óvodáskorú gyermekek elhelyezése. A vasműben dolgozó szülők gyermekei közül mintegy 120-nak nem tudtak férőhelyet biztosítani. A Városi Tanács ezért azzal a kéréssel fordult a vasmű vezetőségéhez, hogy átmenetileg munkásszállóban létesítsenek óvodát. A szakszervezeti bizottság szeptember 18-i ülésén foglalkozott ezzel a kéréssel, és egyhangúlag úgy határozott, hogy biztosítani kell a munkásszálló óvoda céljára való felhasználását. A szakszervezeti bizottság tagjai hozzászólásukban kifejtették azt a véleményüket is, hogy esetleges anyagi hozzájárulásuk árán is biztosítani kell a vasműben dolgozó szülők gyermekeinek óvodai elhelyezését. Vélemények termékeinkről Október elsején és másodikán az Országos Bányászati és Kohászati Egyesület, a Gépipari Tudományos Egyesület és a Dunai Vasmű két napos tanácskozást tart. A tanácskozáson előadások és vélemények hangzanak el a Dunai Vasmű termékeiről. A tanácskozás Répási Gellért műszaki igazgató megnyitójával kezdődik. Ezután a vasmű vezető műszaki emberei tartanak előadásokat. A tanácskozás másnapján Domanovszky Sándor a Ganz- MÁVAG osztályvezetője, a jármű és a hídépítéshez felhasznált lemezek tulajdonságait elemzi. Gond Ferenc, az Országos Kőolaj és Gázipari Tröszt laborvezetője a Dunai Vasműben gyártott spirálcsövekről nyert tapasztalatokról számol be. A vitát dr. Verő József, egyetemi tanár, a Vasipari Kutatóintézet igazgatója foglalja össze. A Fegyveres Erők Napjára Százhuszonkét éve már annak, hogy Jellasics megvert csapatai vérző fejjel futottak szét a Velence-tó melletti Sukoró és Pákozd térségében. A forradalmi elszántságban megerősödött magyar sereg kétszeres túlerő fölött diadalmaskodott. A bán Móron és Győrön keresztül menekülve elhagyta az országot. Kiűzését fényes gerillagyőzelmek tették teljessé. A szabadságharc korabeli partizánjai Székesfehérváron például mindössze 28 puskával kényszerítették ezernyi katonáját, megadásra másfél A legfényesebb győzelem a Sió-parti Ozorán esett. A nemzetőrök bekerítették Jellasics tízezer főt számláló oldalvédjét. Amikor a gyűrűt Görgey és Perczel honvédjei erősebbre fonták, Both tábornok kénytelen volt feltétel nélkül lerakni a fegyvert. Azokban a történelmi hetekben kezdődött a magyar hadsereg megteremtése, a nemzetőrség sorainak megerősítése. Katonának álltak a diákok, kardot kötött az értelmiség színe-java. A honvédség gerincét azonban a parasztok és kézművesek alkották. A születőfélben lévő hazai munkásosztály képviselőit az ezidőben szervezett műszaki alakulatok fogadták magukba. Míg szeptember közepén 14 zászlóalj állt fegyverben, addig ez a szám decemberre в4-ге növekedett. E néhány esemény méltán igazolja, hogy megfelelőbb dátumot, mint szeptember 29-ét, a szabadságharc első katonai győzelmének évfordulóját keresve sem találhattunk volna a Fegyveres Erők Napjának megünneplésére. Napjainkban már tisztázódott, nagyjából és egészében is nemzeti történelmünk haladó, demokratikus és szocialista hagyományainak, azok belső kapcsolatainak, arányainak és értékrendjének a viszonya. Múltunk kiemelkedő eseményei mellett a ma hétköznapjainak, az építőmunka látszólag egyszerű tetteinek hazafias értéke is. A mi történelmünkben a hazafias tettek mindig összefüggtek a haladással, a nép sorsának megjavításáért folyó küzdelemmel. Amíg a demokratikus hazafiságban a haza sorsa a haladással, addig napjaink szocialista hazafiasságában a haza a szocializmus sorsával azonosul. Ennek az igaz tanításnak és nagy nevelőmunkának iskolái hazánk fegyveres erői. őket köszöntjük a mába néző, történelmet idéző néhány gondolatunkkal, figyelmünket a sorainkban lévő, ezen az úton haladó, bizonyságot tett fiainkra vetve. IMIIIIIIIIIIIIIIIIHIIHIIIIIIIIIIIIIMIIIIHIIIIIIIIIIIIIIIHIIIIIHIIMIIIIIIIIIHIIIIIIIIIIIIIIIIHj Felhívás az ország lakosságához Szabolcs-Szatmár megye árvízsújtotta területein javában folyik a helyreállítási munka. A helyreállításban részt vesz az egész magyar társadalom. A dolgozók milliói pénz- és természetbeni adományokkal, az úttörők, KISZ-fiatalok társadalmi munkájukkal vagy érte kapott pénzösszegekkel, az állam kölcsönökkel és más módon sietett az árvízkárosult lakosság segítésére. Egymás után épülnek újjá a házak, amelyek biztos oltalmat nyújtanak a sokat szenvedett embereknek. Az élet teljes helyreállításához azonban még sok minden szükséges. Helyre kell állítani a lakosság megélhetését biztosító mezőgazdaságot, munkahelyeket, a középületeket, az iskolákat is. Milliárdokban lehet számolni azt az összeget, amelyet államunk erre fordít. Gondoskodik az árvíz következtében tönkrement vagy megsérült iskolák helyreállításáról, felszereléseinek pótlásáról is Az eredményes tanítás és tanulás, az úttörőélet teljessé és zavartalanná válásához azonban társadalmi segítségre is szükség van. A dolgozók munkájukkal a nemzeti jövedelem 1%-os emelésére tesznek erőfeszítéseket, hogy a népgazdaságot ért károkat pótolják. Az utóbbi időben is számtalan megkeresés, levél érkezett a Vöröskereszthez és az Úttörőszövetséghez az úttörőcsapatoktól, az úttörőktől, a kisdobosoktól, amelyben felajánlották, anélkül, hogy a lakosság anyagi erejét igénybe vennék, hasznos anyagok gyűjtésével (amellyel a népgazdaság nyersanyagbázisát is növelhetik), valamint társadalmi munkájukból, rendezvényeik bevételéből szerzett pénzzel szeretnének további közvetlen segítséget nyújtani az iskoláknak, úttörőcsapatoknak és patásaiknak. Ennel elősegítésére határozta el a Magyar Vöröskereszt és a Magyar úttörők Országos Elnöksége, hogy ,,Úttörők az árvízkárosult iskolákért” néven szeptember 15.november 15-ig tartó országos akciót indít Az akció célja: a) az árvízkárosult iskolák felszereléseinek pótlása, illetve kiegészítése. b) az árvíz sújtotta területen működő úttörőcsapatok felszereléseinek pótlása. c) az arra rászoruló pajtások egyéni segítése. E célból azzal a felhívással fordulunk az ország lakosságához hogy a lakásukban található textil-, papír-, vas és színes fémhulladékot térítésmentesen adja át a megbízólevéllel jelentkező úttörőknek. Az úttörők a hulladékért a МЕН-tól kapott összeget befizetik a Vöröskereszt által az akció céljára nyitott csekkszámlára. Kérjük a lakosságot, hogy az újságpapírt, rongyhulladékot előre összekötözve adja át a pajtásoknak, ezzel is segítve az akció gyors lebonyolítását. Biztosak vagyunk abban, hogy mindenki megérti e nemes célkitűzés jelentőségét, s elősegíti, hogy az úttörők közreműködésével az eddiginél még nagyobb segítséget nyújthassunk az árvíz sújtotta területen a károk helyreállításához. A gyűjtött összehasználááról az akció befejezése után nyilvános tájékoztatót adunk. Felkértük a MÉH Tröszt Vezérigazgatóságát, hogy az átvétel gyors- áomódos megszervezésével segítse elő az akció sikeres lebonyolítását Budapest. 1970. szeptember 12 MAGYAR VÖRÖSKERESZT MAGYAR ÚTTÖRŐK SZÖVETSÉGE ORSZÁGOS E.NÖKSÉGE ORSZÁGOS ELNÖKSÉGE ttlIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIMIIIIIIIIilHIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIillllllllllllllllllllllllilllllllllllllllllli