Üst, 1981 (27. évfolyam, 2-22. szám)

1981-01-27 / 2. szám

A VSZB napirendjén A vállalati üdültetés Minden évben, amikor a vállalati szakszervezeti bi­zottság az elmúlt idény üdül­tetésének értékelését végzi, első és kritikának is felfog­ható tényként az üdülésben résztvevő dolgozóik számát vizsgálja. Öt év összegyűjtött statisz­tikájából kiderül, hogy szer­vezett üdülésben legtöbben 1979- ben vettek részt, az 1980- as év pedig az üdülési kedv lelohadását hozta. A 4757 fős csúcs után tavaly 3969-an töltötték szabadsá­gukat Balatonszéplakon, Gyopároson, Alsóörsön és a tassi pihenőtelepen. A szám­­­szerű csökkenés főleg a DV­­Medicor üdülőben és a tassi üdülőtelepen éreztette hatá­sát. Előrelépés az ellátásban Az 1980-as évi üdültetési szezont megelőzően az üdü­lőkben jelentős fejlesztési, felújítási, valamint hiány­­pótlási munkák folytak, fel­újításra került a balaton­­széplaki üdülőket ellátó konyha, s folytatódtak az új üdülő befejező és hiánypót­lási munkái. Bővítették a na­pozóstéget, s a DV-Medicor üdülő udvarán műanyag burkolatú, sportprogramok céljára alkalmas területet alakítottak ki. Az MMK-val kötött megállapodás értel­mében ebben az évben is két szakképzett népiművelő gon­doskodott a kultúr- és sport­­programok szervezéséről. Az új üdülőben ebben az idény­ben már üzemelt a büfé. Az elmúlt évekre jellemző volt, hogy a vendégek részéről gyakori volt a panasz az ét­keztetés színvonaláról, szolgáltatást nyújtó vállala­­­tok munkájára 1980-ban csak elvétve érkezett panasz. Az alsóőrsi úttörőtábor egy salakos röplabdapályá­val gazdagodott és a foglal­koztató belső berendezése teljes lett. Az üdültetés fel­tételeinek javítása érdekében az alsóőrsi tanács a strand területén egy elkülönített részt biztosított a gyermekek számára. Ennek eredménye­képpen jelentősen csökkent a sérülések száma. Nagy si­kert aratott a gyermekek kö­rében a vasműben tevékeny­kedő szakmákról készült kis­­filmek vetítése, a különbö­ző kulturális és sportprogra­mok. Az utolsó 10 napban a vasmű ösztöndíjas szakmun­kástanulói pihenhettek. A leghosszabb üdülési idény Gyopárosfürdőn volt, május 19-től szeptember 16-ig. Új kezdeményezésként a kulturális munkát az oros­házi művelődési ház közre­működésével oldották meg az üdülőben. A jövőben a gyopárosi üdülőt szezoná­lisan üzemeltetik április 1-től november 1-ig. A fejlesztések között nem jelentéktelen rangsorban sze­repel a tassi hétvégi pihenő­telep sem. A telep és a Duna­­part közötti terület igénybe­vételének lehetőségével pihe­nőparkot, sportpályát, sza­lonnasütő helyet, játszóteret lehet létesíteni. Egyéb üdülési formák A melegvizű gyógyüdülési lehetőségek bővítésével eb­ben az üdülési formában szí­vesen részt vevő dolgozók igényeit is ki szeretné elégí­teni a vállalat. A Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat hévízi üdülőjében egész évben bérelt két szo­bát a vasmű. A harkányi gyógykórházzal kötött együttműködési szerződés ke­retén belül egész éven át egy kórházi ágy, valamint a kórház melletti szállóban egy háromágyas szoba áll a vasmű dolgozóinak rendel­kezésére. A kórházi ágyat az orvosi beutalóval rendelke­zőknek tartják fenn. 1980-ban bővült a külföldi csereüdültetés. Ebben az év­ben négy felnőtt és három gyerekcsoport üdült, jórészt olyan szocialista országok vállalatainak üdülőiben, me­lyekkel vállalatunknak hos­­­szabb idő óta kialakult ter­melési és együttműködési kapcsolatai is vannak. Új kezdeményezés volt az idén a jugoszláv Vatrostalna Zenice vállalattal kötött cse­remegállapodás, melynek alapján 40 dolgozónk töltötte szabadságát a tengerparton. Emellett az évek óta bevált üdülőkben, a csehszlovákiai Krusbergben és Arany Idán, valamint az NDK Moritz­­burgban üdülhettek a fel­nőttek, és gyermekeik ös­­­szesen 204 fő. A gyermek­­üdültetés keretén belül az NDK-ban Johanngeorgen­­stadtban és a csehszlovák Bordán és Zermanicban üdülhetett a 116 gyerek. Tíznapos turnusváltás A fent ismertetett jelentős, magas színvonalú üdültetési feltételek ellenére csö­kkent a vállalati üdültetésben részt vevő dolgozók száma. A vál­lalati szakszervezeti bizott­ság és a bizalmi és főbizalmi küldöttek testülete az 1981-es idényre a következő javasla­tokat fogadta el. A balatonszéplaki új üdü­lőnkben 1981-ben 10 napos turnusokban, míg a DV-Me­­dicor üdülőben továbbra is kéthetes váltásban üdülhet­nek a dolgozók. Az üdülési díjat az üdülés megkezdése előtt 3 héttel kell befizetni, s visszamondani a beutalót csak rendkívüli esetben le­het. Így elég idő marad visszaadott beutaló kihelye­­­zésére. Új határozat az is, hogy amennyiben az üdülés meg­kezdése előtt 3 héttel nincs olyan dolgozó, aki vállalkoz­na az üdülőjegy igénybevéte­lére, a beutalót olyan dolgo­zó is megkaphassa, aki az előző évben is üdült. Határozatot hoztak a tassi hétvégi pihenő férőhelyeinek kihasználásáról: ezentúl többi üdülőhöz hasonlóan a a gyáregységek között fel kell osztani a helyeket. Az alsóőrsi úttörőtáborban — a tábor rendje és a gyere­kek hangulatának megőrzése érdekében — a szülői láto­gatásokat nem engedélyezik. T. Sz. Fejlődik a radiátorüzem Új gépek, bővülő festődé A radiátorüzem 1 245 ezer négyzetméter millió ha­gyományos és 8 ezer négyzet­­méter panelradiátort gyár­tott 1980-ban. Az idei terv már összesen 1 millió 350 ezer négyzetméter és az el­képzelések szerint el akar­ják majd érni a másfél mil­liós termelést. Ennek termé­szetesen technikai feltételei is vannak. Az üzem fejlesz­tése két lépcsőben történik majd. Január elején beérkezett már két vonalhegesztő és egy tömbösítő az NSZK-ból és már az ország területén van egy svájci gyártmányú ponthegesztő, hamarosan ez is megjön. A fejlesztés an­nak a szabad kapacitásnak a lekötését szolgálja, amivel­­ 7. 500 tonnás prés rendel­kezik. . Az új gépek hasonló típusúak­, mint a már üze­melők, így külön gondot al­katrészellátás szempontjából nem jelentenek. A berende­zések beszerelése ütemterv szerint folyik, így előre lát­hatólag január 26-án, az NSZK-beli megérkezésekor szakemberek megkezdőd­het a próbaüzem. A munkát meggyorsította, hogy a tavaly augusztusi javításkor és a két ünnep között már több mun­kát elvégeztek, így például a gépek alapozását, a kábel­­csatornák kiépítését. Az új berendezések az első ne­gyedév végén kapcsolódnak be a termelésbe. A radiátorüzem fejleszté­sének második lépcsőjére az év második felében kerül majd sor, ez a festőde fel­újítása lesz. Modernizálják és bővítik a jelenlegi berende­zéseket­ A szükséges eszkö­zök szállítására a Hajtómű és Festékberendezések Gyára kapott megrendelést, bár még nem igazolta ezt vissza. A felújítás során szeretnék gépesíteni a radiátor kon­­vejorra történő felrakását és leszedését, valamint a tömb szállítását kézikocsi helyett konvejorral megolda­ni. — Az üzemcsarnok zsúfol­tabb lesz. Nem okoz ez prob­lémát? — Kezdetben igen, — vá­laszolt Mányi András üzem­vezető — mert a dolgozók­nak új étkezőhelyiséget kell kialakítani. Majd a festöde bővítése is okoz változást, gondolkodunk a végleges megoldásokon. Mivel tavaly megvalósítottuk a füstelszí­vást, így a zsúfoltabb csar­nok levegője is jóval tisztább lesz, mint azelőtt. Természe­tesen az új gépekhez is meg­oldjuk a légtisztítást.­­ Bővül, fejlődik az üzem, de eddig is úgy volt köz­ismert, hogy munkaerő gond­jaik vannak. A bővítés után ez a gond még nagyobb lesz. Találtak megoldást? — Valóban, több mint egy éve úgy üzemelünk, hogy hol a KISZ-tagok, hol a főisko­lások, hol mellékfoglalkozá­­súak egészítik ki a létszá­munkat. Nos, most úgy tű­nik, hogy a kubaiak megér­kezése megoldja a női gépke­zelői létszám kiegészítését, de a legnagyobb gond eddig sem itt volt, hanem a férfi munkaerő terén. Kubai fér­fiak a profil és horganyzó üzemekben dolgoznak majd, ahol szintén hasonló gondok vannak. Ha ott megoldódik, talán több új felvételest ka­punk. Egyébként nem tudom mi lesz. Most is a kiszesek dolgoznak nálunk. Az üzemvezető tanácstalan, de azért a maguk módján próbálnak segíteni magukon. Kísérleteznek olyan hőálló radiátordugó bevezetésével, amely lehetővé teszi három művelet összevonását. A kí­sérlet sikere esetén munka­erő szabadulna fel. A cikk elején írtam a ter­melés bővítésének célkitűzé­seiről. Többet termelni akkor érdemes, ha van rá piac. Nos, a radiátorra van. Az 1980-as 80 ezer négyzetmé­teres tőkés exportot idén 180 ezerre szeretnék bővíteni. A külkereskedelem többet is el tudna adni, de többre nincs lehetőség, hiszen na­gyok a belföldi igények is. Tribolt L. Iskola a kapu előtt III. Oktatva termelnek A sorozat előző két részé­ben aránylag kevés szó esett a MüM 316-os szakmunkás­­képző iskola és a Dunai Vasmű közötti szakmai kap­csolatokról. Pedig a gyakor­lati képzés terén kezdettől fogva jelentős volt az együtt­működés. 1972-ig a vállalat területén különböző tanmű­helyekben dolgoztak, tanul­tak a gyerekek. Ekkor a Du­nai Vasmű átadta a korsze­rű tanműhelyt az iskolának, és most két évig itt vannak, és csak harmadévre kerülnek ki gyakorlatra az üzemekbe a tanulók. A vállalat tizen­egy fős csoportja biztosítja a központi tanműhelyben a képzés technikai feltételeit, anyagot, szerszámot, gépet, dokumentációt. Az iskola ok­tatói a képzést végzik, Mes­­t­y­á­n Ferenc gyakorlati ok­tatásvezető irányításával . — Mi itt oktatva terme­lünk és nem fordítva. Első tehát az oktatás, de igyek­szünk azért produktív mun­kákat végeztetni a tanulók­kal. Ilyen munkadarabok el­sősorban a fémipari alapkép­zés során készülnek, de a forgácsolók is a vasműnek dolgoznak. — Az oktatási és termelési célok egyeztetése nem lehet egyszerű dolog. Hogyan tud­ják ezt megoldani? — Napi kapcsolatom van a vállalat részéről megbízott tanműhelyvezetővel, Tóth Imrével és így folyamatosan koordináljuk a feladatokat. Most például a lakatosta­nulók bent dolgoznak az ál­talános lakatosüzemben, mert ide nem tudtunk munkát szervezni. Ilyenkor kint a helyszínen biztosítjuk a fog­lalkozásokat. Mestyán Ferenc végigka­lauzol a tanműhelyen. Elő­ször a nagycsarnokon sétá­lunk végig. „Ez azért is jó, — mondja kísérőm —, mert a tanulók megszokják az üzemi körülményeket.” Az esztergagépeken fiúk, lányok dolgoznak az oktatójuk irá­nyításával. Néhány új szer­számgép még nem üzemel, alapozásra, bekötésre vár. — A vállalattal meglévő jó kapcsolatunk egyik bizonyí­téka a szakmafelelősi rend­szer — kezdi az oktatásve­zető a gépek mellett megáll­va. — Lényege, hogy szak­mánként egy jól képzett szakember részt vesz a mun­káinkban oly módon, hogy tolmácsolja a vállalat igé­nyeit, tájékoztat bennünket a vasműben várható fejlesz­tésekről, arról, hogy mit vár­nak tanulóinktól. A szakmai igények meghatározásában is részt vesz, így együttműköd­tünk a szakmák korszerűsíté­se terén is. A forgácsoló­szakmában maradva, segítsé­get kapunk a géppark fel­újításához, gépek, kések be­szerzéséhez. A nagy csarnok­ból a korszerű, nyolcállásos hegesztőtanműhelybe me­gyünk. A vasműs támogatás­sal kialakított műhelyben az üzemekből jött oktatók fog­lalkoznak a tanulókkal, mi­vel iskolánknak hegesztő­szakmában nincs oktatója. A hegesztőtanulók eddig két év alatt végeztek, de a mos­tani elsősök már három évig tanulnak majd. A műhely lehetővé tette, hogy a fém­ipari alapképzés keretében a többi szakmabeliek is tanul­janak hegeszteni. Ilyen kise­gítő képzést szeretnének hő­kezelő és kovácsolás terén is bevezetni. Ez utóbbiakhoz is a vasmű ad majd szakember­segítséget, a technikai feltétel már biztosítva van. Jelenleg készül az irányí­tástechnikai műszerészek ok­tató kabinetje, ahol érettségi után tanulhatják majd szakmát a tanulók. A jól fel­­­szerelt raktár és a szerelő­falak segítségével könnyeb­ben sajátíthatják majd el ezt a korszerű szakmát. A szomszédban mechanikai mérőterem kiépítése folyik. A falon már ott van egy nagyméretű digitális tolómé­rő, a szekrények a többi esz­közt rejtik. A mérőterem is, az iskola is a gyár közös ter­vei alapján készül. A korszerű oktatási eszkö­zök között is vezető szerepe lehet a képmagnónak. A kez­deti lépéseket már itt megtették ezen a téren. Mi­is kor benéztünk a kisméretű helyiségbe, éppen forgácsolt munkadarabok felületi hibáit bemutató „ felvétel készül. Korszerűbb oktatási eszkö­zök, korszerűbb szakmai is­meretek. Mestyán Ferenc így fogalmaz: — Ma már nem „lapátos” kohászokat képezünk, hanem olyanokat, akik a technoló­giai folyamatokat is ismerik, a korszerűbb technológiával is tudnak dolgozni. Ez nem jelenti ugyanakkor azt, hogy teljesen kész szakembereket bocsátunk ki. Itt olyan ala­pokat adunk, amire lehet építeni. A konkrét igények alapján a vállalatoknál kell a speciális képzettséget meg­tanulni, megtanítani. A tanműhelyben látható versenytáblák a brigádmoz­galomra terelik a szót. — öt éve kezdtük el, fél­évenként értékeljük a brigá­dokat és a legjobbakat jutal­mazzuk. Arra ösztönözzük a gyerekeket, hogy hasonló szakmai jellegű üzemi bri­­­gádokkal alakítsanak ki kap­csolatot. Az öntő brigád pél­dául az öntödei Kossuth bri­gáddal szervezett közös prog­ramokat, szerkezeti lakato­saink a lemezfeldolgozó egyik brigádjával építettek ki jó kapcsolatokat. Ezek a szálak is segítenek a gyere­kek megtartásában és ha ki­kerülnek dolgozni, nem lesz­nek gyökértelenek. A tanulók brigádvezetői havonta tartanak tanácsko­zást, ilyenkor elmondhatják problémáikat. A brigádve­zetők javaslata alapján szik­­vízautomatát, hűtőszekrényt helyeztek el például a mű­helyben. Ők vetették fel azt is, hogy jó lenne találkozni a vasmű felsőbb vezetőivel. Erre bizonyára sor kerül majd, hiszen a fiatal szak­munkásokra nagy szüksége van a vállalatnak, és a szer­mélyes találkozók sokat je­lentenek. Tribolt Lajos Az energikus fiatalasszony, Melegh Lászlóné a közgazdasági főosztály árosztá­lyának vezetője. Mégsem mondhatom, hogy a jelző, mellyel illettem, mondanak azok­nak is valamit, akik nem ismerik — a fia­talság eleve feltételezi az energikusságot. Hozzá kell azonban tenni, a harmincéves fiatalasszony három apró kisgyermek édes­anyja, s így beosztásából, választott funkió­­jából, — a pártalapszervezet csoportbizal­­mija — s családi körülményeiből adódóan szüksége is van az előbbieknél már említett tettrekészségre, állandó tevékenységre. — 1973-ban végeztem a közgazdasági egyetem ipari szakán, tervező-elemző ága­zaton. Társadalmi ösztöndíjasként kerül­tem a vasműbe, s a­­ gyakornoki idő után is itt maradtam, elemzőnek. Kisebb­­nagyobb megszakításokkal — két kisgyer­mekünk született ebben az időszakban — 1979 márciusáig dolgoztam ott. Az árosz­­tály vezetését akkor bízták rám. Teljesen új munkaterületre kerültem, egyedül az emberek voltak ismerősek. Nehezítette munkámat, hogy 1980. január elsején lépett életbe az új ármechanizmus s én még a régit sem ismertem a gyakorlatban. Az elemző munkakör teljesen más jellegű munkával járt. Az osztály dolgozói nagyon pozitív hozzáálással fogadtak maguk közé, mel­lém álltak és maximálisan segítettek. Min­denki végezte a saját munkáját, nem kel­lett helyettük dolgozni, figyelni munkájuk­ra. Abban az időszakban kiemelt helyre került a vállalati ármunka, mindenki foko­zottan figyelte a termékek, a felhasznált anyagok és energiahordozók árainak ala­kulását. A tavalyi évben fél éven belül három árváltozást is figyelembe kellett vennünk, úgy­hogy volt munkánk. Ebben a munkakörben naprakészen kell ismerni a termékek árait, az anyagok, energiahordo­zók áraival sokat kell foglalkozni. Kissé elégedetlen is vagyok, mert sok minden más kellene a munkához, de főleg idő, hogy az egész vasmű helyzete, termékeink árai, a nyereség alakulása függ a munkánktól, másiok széleskörű megismerésére — akkor kell elvégezni a feladatot, amikor kapjuk, s ez többnyire sürgős munkákat jelent. Nem lehet, nem szabad hibát véteni, mert az egész vasmű helyzete, termékeink árai a nyereség alakulása függ a munkánktól. Munkakörömből adódóan sokat kell ki­küldetésbe járnom, tárgyalni más vállala­tok képviselőivel, s ezek során soha nem éreztem, hogy ne vettek volna komolyan a partnereim, de ez a vasműre is jellemző. A munkahelyi kollektívánk jónak mond­ható. Harmadik kisgyermekemmel innen mentem szülési szabadságra, s ez idő alatt úgy meg tudták oldani a helyettesítésemet, hogy a főosztály munkáján nem érződött meg, hogy távol voltam. Könnyen és gyor­san be tudtam újra kapcsolódni a munká­ba, elmaradt feladatok megoldása nem hát­ráltatta az újrakezdésemet. Párttag 1976-ban lettem, jelenleg párt­­csoportbizalmi vagyok. Most lényegesen kevesebb közéleti, társadalmi munkát vég­zek a gyerekek miatt, mint lánykoromban. Akkoriban aktívan részt vettem a KISZ munkájában, s már úttörő korom óta min­dig csináltam valami mást, ami nem volt kötelező. Kell valami plusz tevékenység, az ember életében, ami nem­­ szorosan a napi munkával függ össze. — tihanyi —

Next