Üst, 1981 (27. évfolyam, 2-22. szám)
1981-01-27 / 2. szám
A VSZB napirendjén A vállalati üdültetés Minden évben, amikor a vállalati szakszervezeti bizottság az elmúlt idény üdültetésének értékelését végzi, első és kritikának is felfogható tényként az üdülésben résztvevő dolgozóik számát vizsgálja. Öt év összegyűjtött statisztikájából kiderül, hogy szervezett üdülésben legtöbben 1979- ben vettek részt, az 1980- as év pedig az üdülési kedv lelohadását hozta. A 4757 fős csúcs után tavaly 3969-an töltötték szabadságukat Balatonszéplakon, Gyopároson, Alsóörsön és a tassi pihenőtelepen. A számszerű csökkenés főleg a DVMedicor üdülőben és a tassi üdülőtelepen éreztette hatását. Előrelépés az ellátásban Az 1980-as évi üdültetési szezont megelőzően az üdülőkben jelentős fejlesztési, felújítási, valamint hiánypótlási munkák folytak, felújításra került a balatonszéplaki üdülőket ellátó konyha, s folytatódtak az új üdülő befejező és hiánypótlási munkái. Bővítették a napozóstéget, s a DV-Medicor üdülő udvarán műanyag burkolatú, sportprogramok céljára alkalmas területet alakítottak ki. Az MMK-val kötött megállapodás értelmében ebben az évben is két szakképzett népiművelő gondoskodott a kultúr- és sportprogramok szervezéséről. Az új üdülőben ebben az idényben már üzemelt a büfé. Az elmúlt évekre jellemző volt, hogy a vendégek részéről gyakori volt a panasz az étkeztetés színvonaláról, szolgáltatást nyújtó vállalatok munkájára 1980-ban csak elvétve érkezett panasz. Az alsóőrsi úttörőtábor egy salakos röplabdapályával gazdagodott és a foglalkoztató belső berendezése teljes lett. Az üdültetés feltételeinek javítása érdekében az alsóőrsi tanács a strand területén egy elkülönített részt biztosított a gyermekek számára. Ennek eredményeképpen jelentősen csökkent a sérülések száma. Nagy sikert aratott a gyermekek körében a vasműben tevékenykedő szakmákról készült kisfilmek vetítése, a különböző kulturális és sportprogramok. Az utolsó 10 napban a vasmű ösztöndíjas szakmunkástanulói pihenhettek. A leghosszabb üdülési idény Gyopárosfürdőn volt, május 19-től szeptember 16-ig. Új kezdeményezésként a kulturális munkát az orosházi művelődési ház közreműködésével oldották meg az üdülőben. A jövőben a gyopárosi üdülőt szezonálisan üzemeltetik április 1-től november 1-ig. A fejlesztések között nem jelentéktelen rangsorban szerepel a tassi hétvégi pihenőtelep sem. A telep és a Dunapart közötti terület igénybevételének lehetőségével pihenőparkot, sportpályát, szalonnasütő helyet, játszóteret lehet létesíteni. Egyéb üdülési formák A melegvizű gyógyüdülési lehetőségek bővítésével ebben az üdülési formában szívesen részt vevő dolgozók igényeit is ki szeretné elégíteni a vállalat. A Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat hévízi üdülőjében egész évben bérelt két szobát a vasmű. A harkányi gyógykórházzal kötött együttműködési szerződés keretén belül egész éven át egy kórházi ágy, valamint a kórház melletti szállóban egy háromágyas szoba áll a vasmű dolgozóinak rendelkezésére. A kórházi ágyat az orvosi beutalóval rendelkezőknek tartják fenn. 1980-ban bővült a külföldi csereüdültetés. Ebben az évben négy felnőtt és három gyerekcsoport üdült, jórészt olyan szocialista országok vállalatainak üdülőiben, melyekkel vállalatunknak hosszabb idő óta kialakult termelési és együttműködési kapcsolatai is vannak. Új kezdeményezés volt az idén a jugoszláv Vatrostalna Zenice vállalattal kötött cseremegállapodás, melynek alapján 40 dolgozónk töltötte szabadságát a tengerparton. Emellett az évek óta bevált üdülőkben, a csehszlovákiai Krusbergben és Arany Idán, valamint az NDK Moritzburgban üdülhettek a felnőttek, és gyermekeik összesen 204 fő. A gyermeküdültetés keretén belül az NDK-ban Johanngeorgenstadtban és a csehszlovák Bordán és Zermanicban üdülhetett a 116 gyerek. Tíznapos turnusváltás A fent ismertetett jelentős, magas színvonalú üdültetési feltételek ellenére csökkent a vállalati üdültetésben részt vevő dolgozók száma. A vállalati szakszervezeti bizottság és a bizalmi és főbizalmi küldöttek testülete az 1981-es idényre a következő javaslatokat fogadta el. A balatonszéplaki új üdülőnkben 1981-ben 10 napos turnusokban, míg a DV-Medicor üdülőben továbbra is kéthetes váltásban üdülhetnek a dolgozók. Az üdülési díjat az üdülés megkezdése előtt 3 héttel kell befizetni, s visszamondani a beutalót csak rendkívüli esetben lehet. Így elég idő marad visszaadott beutaló kihelyezésére. Új határozat az is, hogy amennyiben az üdülés megkezdése előtt 3 héttel nincs olyan dolgozó, aki vállalkozna az üdülőjegy igénybevételére, a beutalót olyan dolgozó is megkaphassa, aki az előző évben is üdült. Határozatot hoztak a tassi hétvégi pihenő férőhelyeinek kihasználásáról: ezentúl többi üdülőhöz hasonlóan a a gyáregységek között fel kell osztani a helyeket. Az alsóőrsi úttörőtáborban — a tábor rendje és a gyerekek hangulatának megőrzése érdekében — a szülői látogatásokat nem engedélyezik. T. Sz. Fejlődik a radiátorüzem Új gépek, bővülő festődé A radiátorüzem 1 245 ezer négyzetméter millió hagyományos és 8 ezer négyzetméter panelradiátort gyártott 1980-ban. Az idei terv már összesen 1 millió 350 ezer négyzetméter és az elképzelések szerint el akarják majd érni a másfél milliós termelést. Ennek természetesen technikai feltételei is vannak. Az üzem fejlesztése két lépcsőben történik majd. Január elején beérkezett már két vonalhegesztő és egy tömbösítő az NSZK-ból és már az ország területén van egy svájci gyártmányú ponthegesztő, hamarosan ez is megjön. A fejlesztés annak a szabad kapacitásnak a lekötését szolgálja, amivel 7. 500 tonnás prés rendelkezik. . Az új gépek hasonló típusúak, mint a már üzemelők, így külön gondot alkatrészellátás szempontjából nem jelentenek. A berendezések beszerelése ütemterv szerint folyik, így előre láthatólag január 26-án, az NSZK-beli megérkezésekor szakemberek megkezdődhet a próbaüzem. A munkát meggyorsította, hogy a tavaly augusztusi javításkor és a két ünnep között már több munkát elvégeztek, így például a gépek alapozását, a kábelcsatornák kiépítését. Az új berendezések az első negyedév végén kapcsolódnak be a termelésbe. A radiátorüzem fejlesztésének második lépcsőjére az év második felében kerül majd sor, ez a festőde felújítása lesz. Modernizálják és bővítik a jelenlegi berendezéseket A szükséges eszközök szállítására a Hajtómű és Festékberendezések Gyára kapott megrendelést, bár még nem igazolta ezt vissza. A felújítás során szeretnék gépesíteni a radiátor konvejorra történő felrakását és leszedését, valamint a tömb szállítását kézikocsi helyett konvejorral megoldani. — Az üzemcsarnok zsúfoltabb lesz. Nem okoz ez problémát? — Kezdetben igen, — válaszolt Mányi András üzemvezető — mert a dolgozóknak új étkezőhelyiséget kell kialakítani. Majd a festöde bővítése is okoz változást, gondolkodunk a végleges megoldásokon. Mivel tavaly megvalósítottuk a füstelszívást, így a zsúfoltabb csarnok levegője is jóval tisztább lesz, mint azelőtt. Természetesen az új gépekhez is megoldjuk a légtisztítást. Bővül, fejlődik az üzem, de eddig is úgy volt közismert, hogy munkaerő gondjaik vannak. A bővítés után ez a gond még nagyobb lesz. Találtak megoldást? — Valóban, több mint egy éve úgy üzemelünk, hogy hol a KISZ-tagok, hol a főiskolások, hol mellékfoglalkozásúak egészítik ki a létszámunkat. Nos, most úgy tűnik, hogy a kubaiak megérkezése megoldja a női gépkezelői létszám kiegészítését, de a legnagyobb gond eddig sem itt volt, hanem a férfi munkaerő terén. Kubai férfiak a profil és horganyzó üzemekben dolgoznak majd, ahol szintén hasonló gondok vannak. Ha ott megoldódik, talán több új felvételest kapunk. Egyébként nem tudom mi lesz. Most is a kiszesek dolgoznak nálunk. Az üzemvezető tanácstalan, de azért a maguk módján próbálnak segíteni magukon. Kísérleteznek olyan hőálló radiátordugó bevezetésével, amely lehetővé teszi három művelet összevonását. A kísérlet sikere esetén munkaerő szabadulna fel. A cikk elején írtam a termelés bővítésének célkitűzéseiről. Többet termelni akkor érdemes, ha van rá piac. Nos, a radiátorra van. Az 1980-as 80 ezer négyzetméteres tőkés exportot idén 180 ezerre szeretnék bővíteni. A külkereskedelem többet is el tudna adni, de többre nincs lehetőség, hiszen nagyok a belföldi igények is. Tribolt L. Iskola a kapu előtt III. Oktatva termelnek A sorozat előző két részében aránylag kevés szó esett a MüM 316-os szakmunkásképző iskola és a Dunai Vasmű közötti szakmai kapcsolatokról. Pedig a gyakorlati képzés terén kezdettől fogva jelentős volt az együttműködés. 1972-ig a vállalat területén különböző tanműhelyekben dolgoztak, tanultak a gyerekek. Ekkor a Dunai Vasmű átadta a korszerű tanműhelyt az iskolának, és most két évig itt vannak, és csak harmadévre kerülnek ki gyakorlatra az üzemekbe a tanulók. A vállalat tizenegy fős csoportja biztosítja a központi tanműhelyben a képzés technikai feltételeit, anyagot, szerszámot, gépet, dokumentációt. Az iskola oktatói a képzést végzik, Mestyán Ferenc gyakorlati oktatásvezető irányításával . — Mi itt oktatva termelünk és nem fordítva. Első tehát az oktatás, de igyekszünk azért produktív munkákat végeztetni a tanulókkal. Ilyen munkadarabok elsősorban a fémipari alapképzés során készülnek, de a forgácsolók is a vasműnek dolgoznak. — Az oktatási és termelési célok egyeztetése nem lehet egyszerű dolog. Hogyan tudják ezt megoldani? — Napi kapcsolatom van a vállalat részéről megbízott tanműhelyvezetővel, Tóth Imrével és így folyamatosan koordináljuk a feladatokat. Most például a lakatostanulók bent dolgoznak az általános lakatosüzemben, mert ide nem tudtunk munkát szervezni. Ilyenkor kint a helyszínen biztosítjuk a foglalkozásokat. Mestyán Ferenc végigkalauzol a tanműhelyen. Először a nagycsarnokon sétálunk végig. „Ez azért is jó, — mondja kísérőm —, mert a tanulók megszokják az üzemi körülményeket.” Az esztergagépeken fiúk, lányok dolgoznak az oktatójuk irányításával. Néhány új szerszámgép még nem üzemel, alapozásra, bekötésre vár. — A vállalattal meglévő jó kapcsolatunk egyik bizonyítéka a szakmafelelősi rendszer — kezdi az oktatásvezető a gépek mellett megállva. — Lényege, hogy szakmánként egy jól képzett szakember részt vesz a munkáinkban oly módon, hogy tolmácsolja a vállalat igényeit, tájékoztat bennünket a vasműben várható fejlesztésekről, arról, hogy mit várnak tanulóinktól. A szakmai igények meghatározásában is részt vesz, így együttműködtünk a szakmák korszerűsítése terén is. A forgácsolószakmában maradva, segítséget kapunk a géppark felújításához, gépek, kések beszerzéséhez. A nagy csarnokból a korszerű, nyolcállásos hegesztőtanműhelybe megyünk. A vasműs támogatással kialakított műhelyben az üzemekből jött oktatók foglalkoznak a tanulókkal, mivel iskolánknak hegesztőszakmában nincs oktatója. A hegesztőtanulók eddig két év alatt végeztek, de a mostani elsősök már három évig tanulnak majd. A műhely lehetővé tette, hogy a fémipari alapképzés keretében a többi szakmabeliek is tanuljanak hegeszteni. Ilyen kisegítő képzést szeretnének hőkezelő és kovácsolás terén is bevezetni. Ez utóbbiakhoz is a vasmű ad majd szakembersegítséget, a technikai feltétel már biztosítva van. Jelenleg készül az irányítástechnikai műszerészek oktató kabinetje, ahol érettségi után tanulhatják majd szakmát a tanulók. A jól felszerelt raktár és a szerelőfalak segítségével könnyebben sajátíthatják majd el ezt a korszerű szakmát. A szomszédban mechanikai mérőterem kiépítése folyik. A falon már ott van egy nagyméretű digitális tolómérő, a szekrények a többi eszközt rejtik. A mérőterem is, az iskola is a gyár közös tervei alapján készül. A korszerű oktatási eszközök között is vezető szerepe lehet a képmagnónak. A kezdeti lépéseket már itt megtették ezen a téren. Miis kor benéztünk a kisméretű helyiségbe, éppen forgácsolt munkadarabok felületi hibáit bemutató „ felvétel készül. Korszerűbb oktatási eszközök, korszerűbb szakmai ismeretek. Mestyán Ferenc így fogalmaz: — Ma már nem „lapátos” kohászokat képezünk, hanem olyanokat, akik a technológiai folyamatokat is ismerik, a korszerűbb technológiával is tudnak dolgozni. Ez nem jelenti ugyanakkor azt, hogy teljesen kész szakembereket bocsátunk ki. Itt olyan alapokat adunk, amire lehet építeni. A konkrét igények alapján a vállalatoknál kell a speciális képzettséget megtanulni, megtanítani. A tanműhelyben látható versenytáblák a brigádmozgalomra terelik a szót. — öt éve kezdtük el, félévenként értékeljük a brigádokat és a legjobbakat jutalmazzuk. Arra ösztönözzük a gyerekeket, hogy hasonló szakmai jellegű üzemi brigádokkal alakítsanak ki kapcsolatot. Az öntő brigád például az öntödei Kossuth brigáddal szervezett közös programokat, szerkezeti lakatosaink a lemezfeldolgozó egyik brigádjával építettek ki jó kapcsolatokat. Ezek a szálak is segítenek a gyerekek megtartásában és ha kikerülnek dolgozni, nem lesznek gyökértelenek. A tanulók brigádvezetői havonta tartanak tanácskozást, ilyenkor elmondhatják problémáikat. A brigádvezetők javaslata alapján szikvízautomatát, hűtőszekrényt helyeztek el például a műhelyben. Ők vetették fel azt is, hogy jó lenne találkozni a vasmű felsőbb vezetőivel. Erre bizonyára sor kerül majd, hiszen a fiatal szakmunkásokra nagy szüksége van a vállalatnak, és a szermélyes találkozók sokat jelentenek. Tribolt Lajos Az energikus fiatalasszony, Melegh Lászlóné a közgazdasági főosztály árosztályának vezetője. Mégsem mondhatom, hogy a jelző, mellyel illettem, mondanak azoknak is valamit, akik nem ismerik — a fiatalság eleve feltételezi az energikusságot. Hozzá kell azonban tenni, a harmincéves fiatalasszony három apró kisgyermek édesanyja, s így beosztásából, választott funkiójából, — a pártalapszervezet csoportbizalmija — s családi körülményeiből adódóan szüksége is van az előbbieknél már említett tettrekészségre, állandó tevékenységre. — 1973-ban végeztem a közgazdasági egyetem ipari szakán, tervező-elemző ágazaton. Társadalmi ösztöndíjasként kerültem a vasműbe, s a gyakornoki idő után is itt maradtam, elemzőnek. Kisebbnagyobb megszakításokkal — két kisgyermekünk született ebben az időszakban — 1979 márciusáig dolgoztam ott. Az árosztály vezetését akkor bízták rám. Teljesen új munkaterületre kerültem, egyedül az emberek voltak ismerősek. Nehezítette munkámat, hogy 1980. január elsején lépett életbe az új ármechanizmus s én még a régit sem ismertem a gyakorlatban. Az elemző munkakör teljesen más jellegű munkával járt. Az osztály dolgozói nagyon pozitív hozzáálással fogadtak maguk közé, mellém álltak és maximálisan segítettek. Mindenki végezte a saját munkáját, nem kellett helyettük dolgozni, figyelni munkájukra. Abban az időszakban kiemelt helyre került a vállalati ármunka, mindenki fokozottan figyelte a termékek, a felhasznált anyagok és energiahordozók árainak alakulását. A tavalyi évben fél éven belül három árváltozást is figyelembe kellett vennünk, úgyhogy volt munkánk. Ebben a munkakörben naprakészen kell ismerni a termékek árait, az anyagok, energiahordozók áraival sokat kell foglalkozni. Kissé elégedetlen is vagyok, mert sok minden más kellene a munkához, de főleg idő, hogy az egész vasmű helyzete, termékeink árai, a nyereség alakulása függ a munkánktól, másiok széleskörű megismerésére — akkor kell elvégezni a feladatot, amikor kapjuk, s ez többnyire sürgős munkákat jelent. Nem lehet, nem szabad hibát véteni, mert az egész vasmű helyzete, termékeink árai a nyereség alakulása függ a munkánktól. Munkakörömből adódóan sokat kell kiküldetésbe járnom, tárgyalni más vállalatok képviselőivel, s ezek során soha nem éreztem, hogy ne vettek volna komolyan a partnereim, de ez a vasműre is jellemző. A munkahelyi kollektívánk jónak mondható. Harmadik kisgyermekemmel innen mentem szülési szabadságra, s ez idő alatt úgy meg tudták oldani a helyettesítésemet, hogy a főosztály munkáján nem érződött meg, hogy távol voltam. Könnyen és gyorsan be tudtam újra kapcsolódni a munkába, elmaradt feladatok megoldása nem hátráltatta az újrakezdésemet. Párttag 1976-ban lettem, jelenleg pártcsoportbizalmi vagyok. Most lényegesen kevesebb közéleti, társadalmi munkát végzek a gyerekek miatt, mint lánykoromban. Akkoriban aktívan részt vettem a KISZ munkájában, s már úttörő korom óta mindig csináltam valami mást, ami nem volt kötelező. Kell valami plusz tevékenység, az ember életében, ami nem szorosan a napi munkával függ össze. — tihanyi —