Üst, 1983 (29. évfolyam, 1-24. szám)
1983-01-08 / 1. szám
Ilisо w Új bérszabályozás Január elsejével országosan új vállalati bér- és keresetszabályozás lépett életbe. Ebben két alapvető típust különböztetnek meg: a vállalati teljesítménytől függő, valamint a központi bérszabályozást. A vállalatokat központi gazdaságirányítás sorolja e két típus valamelyikébe. A Dunai Vasmű a központi bérszabályozásba került. A jövőben kizárólagos lesz a bérszínvonalszabályozás, ebbe beépül a létszámcsökkentésre való ösztönzés. A bázislétszámhoz viszonyított csökkenésből eredő bérmegtakarítás 30 százalékát használhatják fel a vállalatok adómentesen a bérszínvonaluk növelésére. Megszűnik az eddigi 3 százalékos szabály: a vállalat bármilyen mértékű létszámcsökkenésből eredő bérmegtakarításának 30 százalékát adómentesen felhasználhatja. A létszámbázis éve 1982 és az azt követő évek közül az, amelyikben a legkisebb volt az összlétszám. A központi bérszabályozásba sorolt vállalatok számára központilag biztosítanak 2,2 százalékos bérfejlesztést. Ezek a vállalatok jövedelmezőségük alapján nem jutnak további adómentes bérfejlesztéshez. (Kivéve bizonyos külön meghatározott mutatók teljesülését.) A bérfejlesztés után progresszíven adóznak a vállalatok. A jövőben a bért és részesedést egyszerre, egy lépésben adóztatják. A nyereségadó alapja nemcsak a részesedési alap, hanem a vonalnövekmény bérszínis. Ez utóbbinak a háromszorosát kell figyelembe venni. Az itt vázlatosan és röviden ismertetett elvek vonatkoznak vállalatunkra is, és adják az alapját a vállalati belső szabályozásnak. Gázcsővezeték A földgáz kérdése nemcsak az energetikusokat érdekli, beszélnek róla a politikusok is és a világsajtó időszerű témájává vált. Mindez érthető, hiszen e fűtőanyag fedezi a világ energiafogyasztásának egyötödét, és a tudósok számításai szerint ez az arány tartósan növekedni fog. A Szovjetunió földgázkitermelésének növekedési ütemét tekintve az ötvenes évek óta vezető helyen áll a világban. Az elmúlt 35 évsorán a kitermelt földgáz mennyisége háromról ötszáz milliárd köbméterre nőtt, s a földgázvezeték hossza már ma 130 000 kilométer. A szovjet földgázipar gyorsütemű növekedése összefügg azzal, hogy minden egy méternél nagyobb átmérőjű csővezeték 3-5 ezer kilométer hosszan képes olyan mennyiségű földgázt továbbítani, melyben akkora mennyiségű energia halmozódik fel, amely meghaladja Szibéria két legbűvízűbb folyóján, az Angarán és a Jenyiszejen működő öt hatalmas vízerőmű által előállított villamosenergia mennyiségét. A Szovjetunióban a hetvenes évek közepén kezdték meg a mintegy másfél méter (1420 milliméter) átmérőjű, és 75 munkanyomással atmoszféra működő, nagy áteresztő képességű csővezeték szerelését. Ehhez hasonló energetikai objektumok sehol máshol nincsenek a világon. ebben az időben Ugyancsak fel az Ukrajna déli állítottak részén lévő Donyec-medencében a harcizszki csőgyártó üzemben Európa legnagyobb gázvezeték-előállító technológiai sorát. — Az elmúlt hét évben annyi nagy átmérőjű földgázcsövet állítottunk elő, hogy ebből 20 000 kilométeres hosszúságú vezetéket lehetne összeszerelni — mondotta az üzem igazgatója, Borisz Kondratyev. — 1985 végére olyan mennyiségű csövet tudunk majd gyártani, amellyel jelképesen, körül tudjuk érni, a Földet. A földgázvezetékbe — 31.UK“ jeges csövek gyártása a korszerű vaskohászat speciális ágazata. Példaként említhető, hogy csak a harcizszki gyár egyik műhelyében — itt állítják elő a 1420 milliméter átmérőjű csöveket — évente átlagosan 1,5 millió tonna nagyszilárdságú acélt használnak fel. Ebben az üzemben több mint 2000 munkás és mérnök dolgozik, s a technológiai sorban alkalmazott összkapacítású villanymotorok több százezer kilowattal mérhető. A harcitszki csőgyár sikeresen tudja elhelyezni termékeit a világ hatvan országában: a 320 millimétertől a 620 milliméterig terjedő csövektől kezdve a sűrített gázhoz szükséges ballonokig. A harcizszki üzem vaskohászati termékei egy sor más szovjet fémkohászati üzem termékeivel együtt osztrák, olasz, nyugatnémet és japán cégek keresett cikkei közé tartoznak. Az ilyen kereskedelmi kapcsolatok kölcsönösen gyümölcsözőek, mivel lehetővé teszik, hogy a legcélszerűbben használják ki a partnerek termelőkapacitását. A szovjet technológia, amelyet számos ország szakértői a termelés automatizálását és méreteit illetően optimálisnak tekintenek, közelmúltban a japán Nipa pon Steel licencei alapján újabb impulzusokat kapott. Az említett üzemben a szovjet építők és szerelők nyugatnémet cégek szakértőivel közösen most fejezik be a nagyátmérőjű csöveket belső és külső korrózióellenes bevonattal ellátó gépsorát. A korrózióellenes bevonat üzemi feltételek között történő felvitele nagymértékben elősegíti a gázcsővezetékek élettartamának meghosszabbítását, áteresztő-képességüknek bővítését. Jelenleg már működik ez a technológiai komplexum. A folyó ötéves tervben (1981-1985) előreláthatólag folytatódik a Nyugat-Szibériából a Szovjetunió európai részének központi körzeteibe irányuló másfél méter átmérőjű csövekből álló öt óriás gázvezeték lefektetése. Mindez fedezi az ország belső csőszükségleteit, valamint a „gáz-cső” ügyletben résztvevő hat exportáló országnak a gázvezetékhez szükséges igényeit is. Az elmúlt két évben két ilyen gázvezeték építési munkálatait fejezték be, s ezek hossza több mint 8000 kilométer. A Szovjetunióban jelenleg évente 20 ezer kilométer hosszúságú, különböző típusú CSm-o’''*'1-'’ ____„юлеке [UNK] szerelnek össze, ezen belül 5000 kilométer hosszúságú, 1420 milliméteres átmérőjű csövekből álló vezetéket is. A Nyugat-Európa területét Szibériával összekötő gázvezeték építése sikeresen halad előre. A vezeték útvonalán eddig már több mint 3000 kilométer hosszúságú csövet fektettek le, többek között a harcizszki gyár által előállított csöveket. A 4451 kilométer hosszúságú vezetékből több mint 1000 kilométer szuságnyi csövet már hoszösszeforrasztottak. 1983. január 8. Mit vár 1983-től? Nagy Lénárd, a szerszámüzem lakatosa, alapszervezeti párttitkár: — Remélem, hogy a kisvállalkozások továbbra is élni fognak és 1983 jobb év lesz az előzőnél a vállalat és az ország számára, és A magánéletben egészséges boldogságot várok. Az utóbbi — bár nem vagyok pénzéhes — de anyagiaktól is függ. Ez pedig kapcsolódik a kisvállalkozásokhoz is. Fridrich János, az energia villanyszerelője: — Abban bízom, hogygyre jobban érvényesül: aki többet dolgozik, az többet is keres. Úgy veszem észre, a tendencia ez. Kívánom, hogy családom egészséges legyen, és én is tudjak dolgozni. Különösebb vágyam nincs, remélem nyugodt év vár ránk. Ágh Árpád, az acélmű üzemének vezetője: — Szeretném, ha végre rendeződne a szilárd betétes technológia kérdése, kialakulna az egységes, elfogadott és reális álláspont a martinkemencék kapcsolatban, üzemeltetésével Roppant jó érzés lenne, ha a sok gyengébb hónap után eredményesen dolgozhatnánk. Ami a kérdés másik részét illeti, azt várom, hogy nagyobbik fiamnak sikerüljön kijutni az úszók ifjúsági világbajnokságára Lipcsébe, és gyerekeim az iskolában is érjenek el sikereket. Ha ezek teljesülnek, akkor jó év lesz 1983. Lantos László, a mechanikaüzem szerszámjavítója: — A közéletben nem várok mást, mint amit politikusaink ígérnek, mint amiről Losonczi Pál is beszélt újévi köszöntőjében. Nemzetközi viszonylatban azt szeretném, ha megszűnne ez az esztelen fegyverkezés, mert ez jó lenne minden embernek, elsősorban a dolgozóknak. Itt az üzemen belül speciális szerszámokat gyártok, javítok és részt veszek az új technológiák kidolgozásában. Ezért azt kívánom, hogy több új szakmai feladat elé állítsanak. A magánéletben? A gyermekem jól kezdje az általános iskolát szeptemberben, és ne emeljék fel az autók árát, míg ki nem jön a kocsim. Sz 1m оsi István, a spirálüzem műszakvezetője: — Megbízható rendelésállományt egész évre a 3-as gépünkre, ugyanis még csak félévig van rendelésünk rá, most is csak két műszakban dolgozik. Kívánok ezenkívül egy kis gazdasági fellendülést mindannyiunknak. A múlt évben sikerült a lakásproblémámat megoldani. Remélem az idei év sem lesz rosszabb. Élem majd az elvált emberek szomorú vagy boldog életét. Keresztes Antal, a hideghengermű I-es hengerésze: — Nem tudjuk még, milyen lesz az idén az anyagellátás. Állítólag kevesebbet és jobbat kapunk. Ha így lesz, akkor bizonyára korrigálják majd a tonna fillér mutatót. Azt reméljük mindenképpen, hogy a tervben meghatározott mennyiségű termeléshez folyamatosan, jó minőségű anyagot kapunk, és így dolgozni, keresni tudunk. Most egy 35 éves kislányunk van. Még egy gyereket szeretnénk az idén. Nem baj, ha fiú lesz. Sőt! Lejegyezte: Tribolt Lajos Fotó: Háder László Január 3-án, hétfőn már távolinak tűnt a szilveszteri pezsgőbontás és az elsejei fáradtság. Túl voltunk az újévi jókívánságok többségén, már azon sem tűnődtünk, hogy a másodikai munkanap melyik évhez tartozik. Szóval ez a hétfő már egészen hétköznapi munkanap volt. Ezt mutatta a gyár képe is. Amerre megfordultunk, mindenhol azt tapasztaltuk, hogy dolgoznak a gépek és az emberek. A közeli ünnepre csak a köszönésekhez gyakran hozzákapcsolt Boldog új évet! felkiáltások emlékeztettek. Mi néhány dolgozót mégis az év kezdésekor szokásos kérdéssel zavartunk munkájában. Mit vár az idei esztendőtől munkahelyén és magánéletében? — hangzott a kérdés. Ilyen válaszokat kaptunk: Hogyan búcsúztunk? Ismét búcsút mondtunk egy évnek, köszöntöttünk egy újat. Mint mindig, most is ilyenkor fogadjuk meg, hogy ezúttal új életet kezdünk. Bizakodóan, új reményekkel indulunk az 1983-as év még járatlan (rögös?) útjaira. Nos, hogyan töltöttük el az óesztendő utolsó napját? Íme néhány válasz: B. Sándorné (MEAF) — A sziveszter és az új év családi körben telt el, a televízió műsorát néztük. Hofi Géza számai nagyon tetszettek, viszont a délutáni időjárás jelentésnek álcázott műsort címével ellentétben nem találtuk elfogadhatónak. Kecskeméti Lászlóné (üzemfenntartás) — Az év utolsó napját baráti körben ünnepeltük, sokat táncoltunk, a hangulat vidám volt... Imitt-amott a tv műsorát is figyeltük, például a Szuperbolát, ami a társaság férfitagjainak igen fotó-70 + 1 1 ’ r. ........V сплинnt a Hori műsorát néztük még ... Stadler Miklós (túlálló) Sokat nem tudok mondani, a nejemmel lent voltunk Siófokon, házszentelőn, ott ért minket az év utolsó napja, jól éreztük magunkat. Az új évre nincsenek terveink, folytatjuk a régit. K. Lászlóné (MEAF) — Otthon búcsúztattuk az óévet, vidámak voltunk, ettünk, ittunk, táncoltunk. A tv közös magyar—osztrák gálaestje viszont nem tetszett, jobb lett volna, ha nem ilyen félig magyar műsort sugároznak, hanem valami jó kis pesti humorú villámtréfákat. Az új év első munkanapja Január másodikát az új év első munkanapját sokan még pihenéssel töltötték. Na, nem a munkahelyen, otthonukban, szabadságon voltak, vagy előre ledolgozott munkanapjuk alapján pihentek. A dolgozók többségénél azonban munkával kezdődött az új év. Sok helyre hiába csörgettünk a telefonon, az értekezletek besűrűsödtek, a tervező munka hajrája következett, vagy éppen a vállalat múlt évi eredményeinek elszámolásával voltak elfoglalva. Éppen ezért az ötperces beszélgetésekben csak a napi munkamenetet követhetjük soron, de egy kicsit már az év feladataiba, gondjaiba is betekinthetünk. Mivel is kezdtem A munkaügyi terehez kap. — Mit is csináltam az első munkanapon? — töpreng Budai Tibor. Az biztos, hogy zűrös nap volt. A legfontosabb, amiről munkatársaimmal beszéltünk, az ez évi bérszabályozási rendszer egyes elemeinek pontosítása volt napközben. Reggel a vezérigazgató elvtársnál kezdtünk, a napi témákat beszéltük meg. — Az első munkanapra került a vállalathoz érkező 200 lengyel munkás fogadása, a szállással, a munkahelyekre történő elosztással kapcsolatos teendők. A vállalat munkaerőhelyzete így sem kedvezőbb, nem csökkennek a munkaerőgondok, főleg a nehéz fizikai, egészségre ártalmas és váltóműszakos területeken. Aztán ... értékelni kellett a hozzánk tartozó munkatársak múlt évi munkáját... és negyed ötkor hazamentem. Sokemberes feladatok várnak ránk Az egyik legszétszórtabb területű szervezet, az anyagforgalmi főosztály vezetője, Szabó Dénes, higgadtan fogad. — Az első munkanapomon ott folytattam, ahol 1982 végét befejeztem. Az első negyedév tőkés importanyagainak biztosítását tekintettem át, a készletkimutatásokat és rendelésfeladásokat ellenőri.- Az aktuális anyagellátási gondokat áttekintettük, megvizsgáltuk szovjet ércszállításokat. Belső szervezési kérdésekkel is foglalkoztunk a munkatársainkkal, úgyhogy összegezve, nem volt nyugalmas napunk. A mostani év anyagellátás szempontjából nem lesz könnyű. Előre látjuk, hogy nagy gondok lesznek a hulladékellátás vonalán, és a MÁV-val sem lesz könnyű dolgunk. Elsősorban az ütemes szállításra vonatkozik, a mészkőbányák megfelelő kocsiellátása nekünk fontos téma. Az első nap is tükrözte, hogy az importgazdálkodás nagy követelményeket állít a vasmű elé, észnél kell lenni, nehogy fennakadás legyen ezen a téren. A gazdálkodás szempontjából sokkal szigorúbb évet kell produkálni, fokozni kell a takarékos gazdálkodást, ennek a szemléletnek a terjesztését és megvalósítását a gyárban. Nagyon fontos feladat lesz a szerződéses fegyelem betartása és betartatása a szállítókkal. A nehezebb körülményekkel szemben alacsony készletekkel kell dolgozni, ezzel is javítani tudunk a vállalat pénzügyi helyzetén. Sokemberes feladatok ezek, leírva egyszerűek, de sokágú felelősségteljes tevékenységek várnak ránk. Tanácsokra szükség van A szakszervezeti jogsegélyszolgálat folyamatosan fogadja a vasmű dolgozóit. Dr. Gémes Antal szívesen tessékel szobájába, az ügyfeleknek fenntartott fotel felé invitál. Most is, mint annyiszor, válaszol a hozzá intézett kérdésre. — Négy ügyfelem volt, s amilyen az élet, mozgalmas, színes, olyanok voltak problémák is. Az év elején a az embereket továbbra is foglalkoztatja a nyugdíjbamenés, a gyermektartás, de a hobbikertek vétele is. Tanácsot adtam nekik, szíven és a jogszabályok szerk." Reggel apparátusi értekezletünk volt, ezen kívül nem történt semmi rendkívüli. T. Sz.