Üst, 1983 (29. évfolyam, 1-24. szám)

1983-01-08 / 1. szám

Ilisо w Új bérszabályozás Január elsejével orszá­gosan új vállalati bér- és keresetszabályozás lépett életbe. Ebben két alap­vető típust különböztet­nek meg: a vállalati tel­jesítménytől függő, vala­mint a központi bérsza­­­bályozást. A vállalatokat központi gazdaságirá­nyítás sorolja e két típus valamelyikébe. A Dunai Vasmű a központi bér­­szabályozásba került. A jövőben kizárólagos lesz a bérszínvonal­szabályozás, ebbe beépül a létszámcsökkentésre való ösztönzés. A bázis­létszámhoz viszonyított csökkenésből eredő bér­megtakarítás 30 százalé­kát használhatják fel a vállalatok adómentesen a bérszínvonaluk növelé­sére. Megszűnik az eddigi 3 százalékos szabály: a vállalat bármilyen mér­tékű létszámcsökkenésből eredő bérmegtakarításá­nak 30 százalékát adó­mentesen felhasználhatja. A létszámbázis éve 1982 és az azt követő évek kö­zül az, amelyikben a leg­kisebb volt az összlét­­szám. A központi bérszabá­lyozásba sorolt vállalatok számára központilag biz­tosítanak 2,2 százalékos bérfejlesztést. Ezek a vál­lalatok jövedelmezőségük alapján nem jutnak to­vábbi adómentes bérfej­lesztéshez. (Kivéve bizo­nyos külön meghatározott mutatók teljesülését.) A bérfejlesztés után prog­­resszíven adóznak a vál­lalatok. A jövőben a bért és részesedést egyszerre, egy lépésben adóztatják. A nyereségadó alapja nemcsak a részesedési alap, hanem a vonal­növekmény bérszín­is. Ez utóbbinak a háromszoro­sát kell figyelembe venni. Az itt vázlatosan és rö­viden ismertetett elvek vonatkoznak vállalatunk­ra is, és adják az alapját a vállalati belső szabályo­zásnak. Gázcsővezeték A földgáz kérdése nem­csak az energetikusokat ér­dekli, beszélnek róla a poli­tikusok is és a világsajtó időszerű témájává vált. Mindez érthető, hiszen e fű­tőanyag fedezi a világ ener­giafogyasztásának egyötö­dét, és a tudósok számítá­sai szerint ez az arány tar­tósan növekedni fog. A Szovjetunió földgázki­termelésének növekedési ütemét tekintve az ötvenes­­ évek óta vezető helyen áll­­ a világban. Az elmúlt 35 év­­során a kitermelt földgáz mennyisége háromról ötszáz milliárd köbméterre nőtt, s a földgázvezeték hossza már ma 130 000 kilométer. A szovjet földgázipar gyorsütemű növekedése­­ összefügg azzal, hogy min­den egy méternél nagyobb átmérőjű csővezeték 3-5 ezer kilométer hosszan képes olyan mennyiségű földgázt továbbítani, melyben akkora mennyiségű energia halmo­zódik fel, amely meghalad­ja Szibéria két legbűvízűbb folyóján, az Angarán és a Jenyiszejen működő öt ha­talmas vízerőmű által elő­­­állított villamosenergia mennyiségét. A Szovjetunióban a het­venes évek közepén kezd­ték meg a mintegy másfél méter (1420 milliméter) át­mérőjű, és 75 munkanyomással atmoszféra működő, nagy áteresztő képességű csővezeték szerelését. Ehhez hasonló energetikai objek­tumok sehol máshol nincse­nek a világon. ebben az időben Ugyancsak fel az Ukrajna déli állítottak részén lévő Donyec-medencében a harcizszki csőgyártó üzem­ben Európa legnagyobb gáz­vezeték-előállító technoló­giai sorát. — Az elmúlt hét évben an­­­nyi nagy átmérőjű földgáz­csövet állítottunk elő, hogy ebből 20 000 kilométeres hosszúságú vezetéket lehet­ne összeszerelni — mondot­ta az üzem igazgatója, Bo­risz Kondratyev. — 1985 végére olyan mennyiségű csövet tudunk majd gyárta­ni, amellyel jelképesen, kö­rül tudjuk érni, a Földet.­­ A földgázvezetékbe­ — 31.UK“ jeges csövek gyártása a kor­szerű vaskohászat speciális ágazata. Példaként említhe­tő, hogy csak a harcizszki gyár egyik műhelyében — itt állítják elő a 1420 milli­méter átmérőjű csöveket — évente átlagosan 1,5 millió tonna nagyszilárdságú acélt használnak fel. Ebben az üzemben több mint 2000 munkás és mérnök dolgozik, s a technológiai sorban al­kalmazott összkapacítású villanymotorok több száz­ezer kilowattal mérhető. A harcitszki csőgyár sike­resen tudja elhelyezni ter­mékeit a világ hatvan or­szágában: a 320 milliméter­től a 620 milliméterig ter­jedő csövektől kezdve a sű­rített gázhoz szükséges bal­lonokig. A harcizszki üzem vaskohászati termékei egy sor más szovjet fémkohásza­ti üzem termékeivel együtt osztrák, olasz, nyugatnémet és japán cégek keresett cik­kei közé tartoznak. Az ilyen kereskedelmi kapcsolatok kölcsönösen gyümölcsözőek, mivel lehetővé teszik, hogy a legcélszerűbben használ­ják ki a partnerek termelő­­kapacitását. A szovjet technológia, amelyet számos ország szak­értői a termelés automatizá­lását és méreteit illetően optimálisnak tekintenek, közelmúltban a japán Nip­a pon Steel licencei alapján újabb impulzusokat kapott. Az említett üzemben a szovjet építők és szerelők nyugatnémet cégek szakér­tőivel közösen most fejezik be a nagyátmérőjű csöveket belső és külső korrózióelle­nes bevonattal ellátó gépsorát. A korrózióellenes bevonat üzemi feltételek között történő felvitele nagymértékben elősegíti a gázcsővezetékek élettarta­mának meghosszabbítását, áteresztő-képességüknek bővítését. Jelenleg már mű­­­ködik ez a­­ technológiai komplexum. A folyó ötéves tervben (1981-1985) előreláthatólag folytatódik a Nyugat-Szibé­­riából a Szovjetunió európai részének központi körzetei­be irányuló másfél méter át­mérőjű csövekből álló öt óriás gázvezeték lefektetése. Mindez fedezi az ország belső csőszükségleteit, vala­mint a „gáz-cső” ügyletben résztvevő hat exportáló or­szágnak a gázvezetékhez szükséges igényeit is. Az el­múlt két évben két ilyen gázvezeték építési munkála­tait fejezték be, s ezek hos­­­sza több mint 8000 kilomé­ter. A Szovjetunióban jelen­leg évente 20 ezer kilomé­ter hosszúságú, különböző típusú CSm­-o’''*'1-'’ ____„юлеке [UNK] sze­relnek össze, ezen belül 5000 kilométer hosszúságú, 1420 milliméteres átmérőjű csö­vekből­ álló vezetéket is. A Nyugat-Európa terüle­tét Szibériával összekötő gázvezeték építése sikeresen halad előre. A vezeték út­vonalán eddig már több mint 3000 kilométer hosszú­ságú csövet fektettek le, többek között a harcizszki gyár által előállított csöve­ket. A 4451 kilométer hos­­­szúságú vezetékből több mint 1000 kilométer szuságnyi csövet már hosz­­ös­­­szeforrasztottak. 1983. január 8. Mit vár 1983-től? Nagy Lénárd, a szer­számüzem lakatosa, alapszer­vezeti párttitkár: — Remélem, hogy a kis­vállalkozások továbbra is él­ni fognak és 1983 jobb év lesz az előzőnél a vállalat és az ország számára, és A magánéletben egészséges boldogságot várok. Az utóbbi — bár nem vagyok pénzéhes — de anyagiaktól is függ. Ez pedig kapcsolódik a kisvállalkozásokhoz is. F­r­i­d­r­i­c­h János, az ener­gia villanyszerelője: — Abban bízom, hogy­gy­re jobban érvényesül: aki többet dolgozik, az többet is keres. Úgy veszem észre, a tendencia ez. Kívánom, hogy családom egészséges legyen, és én is tudjak dolgozni. Különösebb vágyam nincs, remélem nyu­godt év vár ránk. Ágh Árpád, az acélmű üzemének vezetője: — Szeretném, ha végre rendeződne a szilárd betétes technológia kérdése, kiala­kulna az egységes, elfogadott és reális álláspont a martin­kemencék kapcsolatban, üzemeltetésével Roppant jó érzés lenne, ha a sok gyen­gébb hónap után eredmé­nyesen dolgozhatnánk. Ami a kérdés másik részét illeti, azt várom, hogy nagyobbik fiamnak sikerül­­­jön kijutni az úszók ifjúsági világbajnokságára Lipcsébe, és gyerekeim az iskolában is érjenek el sikereket. Ha ezek teljesülnek, akkor jó év lesz 1983. Lantos László, a me­chanikaüzem szerszámjaví­tója: — A közéletben nem vá­rok mást, mint amit politi­kusaink ígérnek, mint ami­ről Losonczi Pál is beszélt újévi köszöntőjében. Nem­zetközi viszonylatban azt szeretném, ha megszűnne ez az esztelen fegyverkezés, mert ez jó lenne minden embernek, elsősorban a dol­gozóknak. Itt az üzemen belül speciális szerszámokat gyártok, javítok és részt ve­szek az új technológiák ki­dolgozásában. Ezért azt kí­vánom, hogy több új szak­mai feladat elé állítsanak. A magánéletben? A gyer­mekem jól kezdje az általá­nos iskolát szeptemberben, és ne emeljék fel az autók árát, míg ki nem jön a ko­csim. S­z 1­­­m о­s­i István, a spirálüzem műszakvezetője: — Megbízható rendelésál­lományt egész évre a 3-as gépünkre, ugyanis még csak félévig van rendelésünk rá, most is csak két műszakban dolgozik. Kívánok ezenkívül egy kis gazdasági fellendü­lést mindannyiunknak. A múlt évben sikerült a lakásproblémámat megolda­ni. Remélem az idei év sem lesz rosszabb. Élem majd az elvált emberek szomorú vagy boldog életét. Keresztes Antal, a hi­deghengermű I-es hengeré­sze: — Nem tudjuk még, mi­lyen lesz az idén az anyag­­ellátás. Állítólag kevesebbet és­ jobbat kapunk. Ha így lesz, akkor bizonyára korri­gálják majd a tonna fillér mutatót. Azt reméljük min­denképpen, hogy a tervben meghatározott mennyiségű termeléshez folyamatosan, jó minőségű anyagot kapunk, és így dolgozni, keresni tu­dunk. Most egy 3­5 éves kislá­nyunk van. Még egy gyere­ket szeretnénk az idén. Nem baj, ha fiú lesz. Sőt! Lejegyezte: Tribolt Lajos Fotó: Háder László Január 3-án, hétfőn már távolinak tűnt a szilvesz­teri pezsgőbontás és az elsejei fáradtság. Túl voltunk az újévi jókívánságok többségén, már azon sem tű­nődtünk, hogy a másodikai munkanap melyik évhez tartozik. Szóval ez a hétfő már egészen hétköznapi munkanap volt. Ezt mutatta a gyár képe is. Amerre megfordul­tunk, mindenhol azt tapasztaltuk, hogy dolgoznak a gépek és az emberek. A közeli ünnepre csak a köszö­nésekhez gyakran hozzákapcsolt Boldog új évet! fel­kiáltások emlékeztettek. Mi néhány dolgozót mégis az év kezdésekor szokásos kérdéssel zavartunk munkájá­ban. Mit vár az idei esztendőtől munkahelyén és ma­gánéletében? — hangzott a kérdés. Ilyen válaszokat kaptunk: Hogyan búcsúztunk? Ismét búcsút mondtunk egy évnek, köszöntöttünk egy újat. Mint mindig, most is ilyenkor fogadjuk meg, hogy ezúttal új életet kezdünk. Bi­zakodóan, új reményekkel in­dulunk az 1983-as év még já­­ratlan (rögös?) útjaira. Nos, hogyan töltöttük el az óesz­tendő utolsó napját? Íme né­hány válasz: B. Sándorné (MEAF) — A sziveszter és az új év családi körben telt el, a tele­vízió műsorát néztük. Hofi Géza számai nagyon tetszet­tek, viszont a délutáni időjá­rás jelentésnek álcázott mű­sort címével ellentétben nem találtuk elfogadhatónak. Kecskeméti Lászlóné (üzem­­fenntartás) — Az év utolsó napját ba­ráti körben ünnepeltük, so­kat táncoltunk, a hangulat vidám volt... Imitt-amott a tv műsorát is figyeltük, pél­dául a Szuperbolát, ami a társaság férfitagjainak igen fotó-70 + 1 1 ’­­ r. ........V сплинnt a Hori mű­sorát néztük még ... Stadler Miklós (túlálló) Sokat nem tudok mon­dani, a nejemmel lent vol­tunk Siófokon, házszentelőn, ott ért minket az év utolsó napja, jól éreztük magunkat. Az új évre nincsenek ter­veink, folytatjuk a régit. K. Lászlóné (MEAF) — Otthon búcsúztattuk az óévet, vidámak voltunk, et­tünk, ittunk, táncoltunk. A tv közös magyar—osztrák gálaestje viszont nem tetszett, jobb lett volna, ha nem ilyen félig­ magyar műsort sugároz­nak, hanem valami jó kis pesti humorú villámtréfákat. Az új év első munkanapja Január másodikát az új év első munkanapját sokan még pihenéssel töltötték. Na, nem a munkahelyen, otthonukban, szabadságon voltak, vagy előre ledolgo­zott munkanapjuk alapján pihentek. A dolgozók több­ségénél azonban munkával kezdődött az új év. Sok helyre hiába csörgettünk a telefonon, az értekezletek besűrűsödtek, a tervező munka hajrája következett,­­ vagy éppen a vállalat múlt évi eredményeinek elszámo­lásával voltak elfoglalva. Éppen ezért az ötperces be­szélgetésekben csak a napi munkamenetet követhetjük soron, de egy kicsit már az év feladataiba, gondjaiba is betekinthetünk. Mivel is kezdtem A munkaügyi terehez kap. — Mit is csináltam az első munkanapon? — töpreng Budai Tibor. Az biztos, hogy zűrös nap volt. A leg­fontosabb, amiről munkatár­saimmal beszéltünk, az ez évi bérszabályozási rendszer egyes elemeinek pontosítása volt napközben. Reggel a vezérigazgató elvtársnál kezdtünk, a napi témákat beszéltük meg. — Az első munkanapra került a vállalathoz érkező 200 lengyel munkás fogadá­sa, a szállással, a munkahe­lyekre történő elosztással kapcsolatos teendők. A vál­lalat munkaerőhelyzete így sem kedvezőbb, nem csök­kennek a munkaerőgondok, főleg a nehéz fizikai, egész­ségre ártalm­as és váltómű­szakos területeken. Aztán ... értékelni kellett a hozzánk tartozó munkatársak múlt évi munkáját... és negyed ötkor hazamentem. Sokemberes feladatok várnak ránk Az egyik legszétszórtabb területű szervezet, az anyag­­forgalmi főosztály vezetője, Szabó Dénes, higgadtan fogad. — Az első munkanapomon ott folytattam, ahol 1982 vé­gét befejeztem. Az első ne­gyedév tőkés importanya­gainak biztosítását tekintet­tem át, a készletkimutatáso­kat és rendelésfeladásokat ellenőri.- Az aktuális anyagellátási gondokat átte­kintettük, megvizsgáltuk szovjet ércszállításokat. Bel­­­ső szervezési kérdésekkel is foglalkoztunk a munkatár­sainkkal, úgyhogy összegez­ve, nem volt nyugalmas na­punk.­­ A mostani év anyag­­ellátás szempontjából nem lesz könnyű. Előre látjuk, hogy nagy gondok lesznek a hulladékellátás vonalán, és a MÁV-val sem lesz könnyű dolgunk. Elsősorban az ütemes szállításra vonat­kozik, a mészkőbányák meg­felelő kocsiellátása nekünk fontos téma. Az első nap is tükrözte, hogy az import­gazdálkodás nagy követel­ményeket állít a vasmű elé, észnél kell lenni, nehogy fennakadás legyen ezen a té­ren. A gazdálkodás szem­pontjából sokkal szigorúbb évet kell produkálni, fokozni kell a takarékos gazdálko­dást, ennek a szemléletnek a terjesztését és megvalósí­tását a gyárban. Nagyon fontos feladat lesz a szerző­déses fegyelem betartása és betartatása a szállítókkal. A nehezebb körülményekkel szemben alacsony készletek­kel kell dolgozni, ezzel is ja­vítani tudunk a vállalat pénzügyi helyzetén. Sokemberes feladatok ezek, leírva egyszerűek, de sok­ágú felelősségteljes tevé­kenységek várnak ránk. Tanácsokra szükség van A szakszervezeti jogsegély­­szolgálat folyamatosan fo­gadja a vasmű dolgozóit. Dr. Gémes Antal szívesen tessékel szobájába, az ügy­feleknek fenntartott fotel felé invitál. Most is, mint annyiszor, válaszol a hozzá intézett kérdésre. — Négy ügyfelem volt, s amilyen az élet, mozgalmas, színes, olyanok voltak problémák is. Az év elején a az embereket továbbra is foglalkoztatja a nyugdíjba­­menés, a gyermektartás, de a hobbikertek vétele is. Ta­nácsot adtam nekik, szíven és a jogszabályok szerk­." Reggel apparátusi értekezle­tünk volt, ezen kívül nem történt semmi rendkívüli. T. Sz.

Next