Az Üstökös, 1858 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1858-08-21 / 1. szám
a dan. Most már válogathatott a Duna Tisza közti s selyemben járó kisasszonyok közül feleséget, pedig most már ősz volt a bajusza. De az uj gróftól távol voltak a boszuállás emlékei. Eszébe sem jutottak a szolgabirák,hogy most főispánjuk legyen, sem a tiszttartó leányok, kik neki kosarat adtak, hogy földesuraik kisasszonyaiból vegyen nőt amazok daczára; nagyobbra nézett ő. Az udvarnál járni, a birodalmi fővárosban élni, s rangjához és birtokához illő fényben ragyogni volt az ő óhajtása. Ott építtetett díszes palotát; eljárt a díszünnepélyekre, s elvett nőül egy gróf Silberstein kisasszonyt, a ki a legszebb és legműveltebb delnőnek tartalék az udvarhölgyek között. Az ifju asszonyság soha sem bánta meg, hogy az öreg grófhoz ment nőül, a kit különben nincs ismert öreg grófnak neveznünk, mert mindössze három esztendeje, hogy gróf. Nem tudott ugyan udvarolni, de tudta nejének minden kívánságát megelőzni, s bár ha ősz volt is a bajusza, de azért különb legény volt minden tekintetben sok minorennis ursinásze" Csupán egy nagy baj volt közöttük, az hogy gróf Zsilipy egy hangot sem tudott máskép,mint magyarul, Silberstein Leonora pedig minden európai nyelv közül épen csak erről az egyről nem tudta, hogy a nyelvével beszéli-e ezt az ember, vagy a fogával? Már hogyan, hogyan nem értették meg egymást? házasságuk második évében fiuk született, akit megkereszteltek János, Hugó, Theobald, Aloys, és nem tudom én még minek? Azt a fiút természetesen mind a ketten igen nagyon szerették. Mikor már nőni kezdett, akkor fogadtak mellé egy professort nevelőül, nagyobb fizetéssel, mint az egyetemnél, s holtig való ellátással. Egy napon odahivatja magához a tanárt Zsilipy magány szobájába, leülteti maga elé s beszédet kezd vele. — Mondja csak professor uram, hány féle nyelven tud beszélni. — Tizenhaton. — Mennyi ideig tudott egyet megtanulni? — A latint legtovább, a vele rokonokat hamarább, a magyart egy esztendő alatt. — Hm, az nagyon szép. Lássa professor uram, én nem tudok beszélni a feleségemmel. Pedig szeretem ám nagyon. De ezt is hiába mondom neki, mert nem érti. Ha jó kedve van, azt ő nem oszthatja meg velem, s ha valami panaszom van, azt meg én nem mondhatom el ő neki. Néha úgy álmodom, hogy beszélünk egymással, s aztán mikor felébredek, akkor olyan roszul esik, hogy megint süketnémák vagyunk. Azt nem is említem, hogy idegen ember akár szemtül szemembe összeszidhat s én még azt mondhatom rá, hogy köszönöm a grácziáját. — Mondja meg nekem, mennyi idő alatt tanítana meg engem németül? — Gyakorlat mellett viheti nagyságod fél év alatt annyira, hogy bárkivel elbeszélgethet. — Noha engem annyira megtanít professor uram, kap tőlem ezer darab aranyat. A tanár örömmel állt rá az ajánlatra. — Hanem több conditio is jár vele. Hallja csak Ha maga a teremtett ég alatt valami két lábú állatnak elárulja azt, hogy én tanulok, hát akkor én magát főbelövöm. — Másodszor, ha maga elneveti magát, mikor én valami furcsát mondok, akkor én magát rögtön főbelövöm. — Alinál ráállt, hogy árulkodni nem soha nem nevet. Alig lépett ki a gróf szobájából, midőn maga a grófné hívta be szobájába s ez megvazt az ajánlatot tette neki, hogy kap tőle ezer aranyat, ha öt félesztendő alatt megtanítja magyarul. — Lám férje oly derék jó ember és ő neki úgy fáj az, hogy nem beszélhet vele soha. Annak bizonyosan semmivel sem fog nagyobb örömet szerezhetni,’s ezáltal tanusítandja legjobban, menynyire szereti őt, hanem az egész dolog titok, és arról senkinek egy szót sem szabad tudni. Doctor Langer arra is szépen ráállt s azután naponkint két órával több leczkét adott a háznál; egyet a grófnak délelőtt, mig a kisfiúnak gymnastiai órája volt s a grófné toilettjét végző, másikat délután a grófimnak, mig Zsilipy szunynyadozott. Titkot pedig már csak azért is jól tudott tartani, mert ezer arany helyett igy kétezer várt rá. A grófnővel nagyon könnyen igítt az oktatás : ő igen alkalifias tanítvány vgfit, olm szépen tudta hegyezni ajkait a mi szűkszáju beszédünkhöz, olyan könnyen megtanulta lágy "magányhangzóink kiejtését, s később még a határozott és határozatlan formáktól semrét Annál veszedelmesebbek voltak a gróffal. Bezárt ajtó mellett , az asztalon a töltött pisztoly, másfelől "kalamáris vet, azt lövik főbe. A professor mini nevetett. Pedig de sok jó alkalmat szalasztott el rá! A grófnak először is semminemű sejtelme nem volt arról, hogy mire való az a der d^BM^ Azt ő igen mindegynek találta. Később, fog és isza, kék a " egyfelől a kí net