Az Üstökös, 1862 (5. évfolyam, 1. félév 1. szám - 2. félév 26. szám)

1862-01-04 / 1. szám

G KAKAS MÁRTON EMLÉKLAPJAIBÓL. Haladunk! Félre közügy, politika! Egészen más most a tér. Mikor hallgat a juss, akkor Egy kis pletyka sokat ér. Nem az most a napi kérdés Az alkotmány hova lett ? Hanem az, hogy vályon lesz-e A színháznál új balett? Mit kapunk Olaszországból? (Oh a csuklást el ne kezd!) Szégert-e, vagy Csillag Rózát? Vagy miféle énekest? Heves vérű fiatalok Most is f­áklyászenéznek Nem Deáknak, hanem egypár Szép nőnemű színésznek. A journalok hadserege Erős csatára készül . Nem Schmerling, — csak a budai Direktorra, vitézül. É-s Ma n. Magyar Miska levele az atlanti ten­gerről Tallérossy Zebulonhoz. Egy az atlanti tenger hullámain tánczoló spa­nyol brigg fedezetéről megpillantanak egy bukdá­csoló tokaji boros palaczkot, s azonnal kihalászták, felette örvendvén, hogy valamely hajótörést szenve­dett Robinson új világrész felfedezésének leirását tartalmazza, melyet majd a királynő nevében birto­kukba veendenek; de a kapitány, a kormányos, s több tengerész s a passagier-ek nagyobb része még mély álomba valának merülve, hanem competensek az üveget feltörni, vagy sem az volt a nagy kérdés! Ösz­­szeültek tehát egy kis titkos conferentiára, melynek eredménye az jön, hogyha sikerülne még egy a hajó fenekén rum-mámorában hortyogó matrózt felidézni azonnal competensnek nyilvánítanák magukat. Sike­rült is őt egy hordócska rummal megvesztegetni, s most a palac­k eltűréséhez láttak. Egyike a matró­zoknak megragadta nyakánál fogva s egész ünnepé­lyességgel úgy vágta az árboczhoz, hogy azonnal szét­pattant, mintha soha nem ivott volna belőle Magyar M, s a cserepekkel együtt aláhullt egy papirtekercs. A matróz felveszi, kibontja s tudós pofát vágván, kezdi vizsgálni az írást, de akárhogy mereszti sze­meit, s igazítja szemüvegét, mind hasztalan. A ki, ki­­ nem birt­okoskodni belőle az a mi matrózunk vala, s így kézrül kézre járt a levél, anélkül, hogy valame­­lyikök csak egyetlen egy szót tudott volna kisila­­bizálni belőle, pedig találkozott köztük angol, fran­­czia, dán, hollandi, stb., s felette csodálkoz­nak, hogy ezeken kívül is van még művelt nemzet, a­ki ezen vonásokkal él. Ez nem lehetett más állításuk szerint mint amaz újonnan felfedezendő, a­mily előny, mű­velt nemzetet felfedezni, nem is kell majd czivilizá­­lásukra költeni, mint valaha a mexikóiakra Cortez alatt. Miután ezzel tisztában valának, feltették ma­gukban, hogyha partra szállnak, azonnal a postára adják, a­mi meg is történt. A postamester azonban tüstént észrevette, hogy Európába szól, nem bírván elolvasni az aláírást, — mert akkor már nagyon hánykolódott Magyar Miska hajója — kimetsző azt, s a borítékra ragasztó, mely körülbelül hasonló vala ehhez : Tallérossy Zebulonnak Europa, s ki gondolta volna, ezen hiányos czím daczára, mégis már tegnapelőtt hozták a levelet az Üstökös szerkesztőségébe. (Az eddigi sorokban ama posta­mester ide mellékelt levelének kivonatát adjuk.) A levél : Tisztelt úr! Ámbár egy álló esztendeig ringattam magamat szép reményekben, de ily ringatásra még­sem valók elkészülve; ez olyan, hogyha az ember elalszik bele, soha többé föl nem ébred. Tehát kiürítem ezennel fenékig az utolsó tokaji boros palaczkomat, s meg­töltöm a jelen szomorú helyzetemrőli tudósításommal. A­hogy ajkikötőbe­ érkezem, azonnal körülvettek az ácsorgók — mert zsinóros£ruhám elárulta nemz­e­­tiségemet — s kezdtek nagyba gratulálni, s egy­szersmind csodálkozásukat kinyilatkoztatni azon, hogy most hagyom el hazámat, midőn mindent visz­­szanyertünk.* Jaj, uraim,­mondám, ép azért, mert a példabeszéd azt mondja : „Wie gewonnen­ so zer­ronnen!“ Hanem most nem érek rá politizálni, mert a hajó minden perezben elmerítléssel fenyeget, már most is oly jószűket korty­ant a sós vizből, hogy az ember azt vélné, hajó és tenger egymást akarja el­nyelni; de a hajó a rövidebbiket fogja húzni, s ha én is kénytelen leszek sorsát osztani, jó éjszakát mon­dok európai barátimnak — ha pedig elég szerencsés volnék a haboktól megvettetni, s valamely még fel nem fedezett szigetre kilöketni, azonnal birtokba veendem Tallérossy Zebulon ur nevében, elkereszte­lem Új-Magyarországnak, s a bennszülötteknek kettő közül hagyok választani , vagy egy év lefolyta alatt tökéletesen megmagyarosodni, vagy „per Put­ und

Next