Az Üstökös, 1862 (5. évfolyam, 1. félév 1. szám - 2. félév 26. szám)
1862-01-25 / 4. szám
27 Kanizsán az adózóhivatalnál jelentik magukat — mint Zalamegye ujdonsült adószedői — ott a jó német urak néznek szemre főre — az egész dologról — mint az ott repkedő legyek — annyit sem tudván. — Ha két száraz ménkű ütötte volna meg János urat — nem esett volna úgy le az álla, mint mikor a kinevezési levelet a főadószedő kezeibe nyomván, kijelenté, hogy ezen írást ő soha sem látta — de még az ő neve nem is Herczberg Adolf— miként a levél alá irva van. — Csak akkor látta Farsangi kaland. A szép alföld egyik kis városában Z. ... én történt. Sőt ha jól felveszszük nem is Z . . én, hanem a divatos drámák szerint a három felvonás három helyen. Z . . . én, Asszonyfalván és e két hely közötti utón. Történt tudniillik, hogy az 1856-ik esztendő farsangján Asszonyfalva tisztviselősége, lévén ott állomásban nagy mennyisége cseh és német sógorainknak, — nagyon megáhitotta a tánczot. E végből a közeli . . . város tisztviselői is meghivattak , hogy a meglehetősen tévés asszonyfalvai fogadó terme loyális állampolgárokkal zsúfoltig megtöltessék. Rattenbergerné, tulajdonosa egy özönvizelőtti hintónak és két hórihorgas, de a természettől igen szerény ajándékokkal ellátott kisasszonynak , a Pepikének, meg a Paulinkának, örvendvén az önkényt kínálkozó műkiállítási alkalomnak, elhatározó a bálban — mint állatjában egy, de személyében három — részt venni. De hogy a kisasszonykák ne legyenek kénytelenek a bálban petrezselymet árulni, vagy négy darab fiatal írnokot, tollnokot, dijnokot és mindenféle „nokot“ — hála Isten a neveiket is elfelejtette már az ember—, horgászott össze, felajánlván nektek az állítólagosan (ez is műszó) tágas hintónak ingyen szállító kényelmeit. Kiállt a hintó, belefogva a két görhes szürke ló s felpogyászolva a három dáma (ugyan annyi krinolin) négy urfi, egy kis gyermek, egy szobaleány két öleb és egy kocsissal. A hintó nagy nehezen behatolt Asszonyfalvára s a hölgyek csakhamar megtevék az átöltözködési műveleteket. A tollnokok stb., pedig a szekeren hagyván felöltönyeiket — melyekre a csikorgó hideg ugyancsak erős igényeket formált, — siettek egy szál frakkban és négy szál veresorral a már megkezdett bálban azonnal részt venni. a jámbor, mily rettenetes áprilist járattak vele, mert a levelet senki más, mint saját lakostársai — írták, s luxból még sast is szereztek rája. A szerencsétlen Jánosnak, elkábulva a nagy szerencsétől, eszébe sem jutott a levél hitelességén kétkedni. S ment, rohant Kanizsára, magával czipelvén az exjegyzőt — ki most rajta 30 uj forintot követelt, időmulasztási és útiköltség fejében, melyet neki a főszolgabíró a valósággal mégis ítélt. Sok volt a szép leány , járta a czeppli-polka, a mazúr és a valczer, úgy hogy az átszállitmányolt dijnokok, írnokok és tollnokok mint Csokonai Vitéz Mihály csapot papot elfelejtettek s ezeken felül Rattenbergerné Paulináját és Pepikéjét is ülni hagyták. Valóban égrekiáltó hálátlanság, melyet még kevésbbé neheztelő természetű szivek sem tudtak volna megbocsátani,mint Rattenbergerné. Nem is bocsátotta meg soha! Éjfél után megunták a kisasszonyok tovább várni a szerencse tánczoltató karjai után s elhatározták, hogy dühtől és méltatlanságtól dobogó kebleiknek a hazatérés havasesős zivatarában fognak enyhülést keresni. Gondoltatott, kimondatott és végrehajtatott. A dijnokok, írnokok tollnokok a legjavában járták a czepedlit, midőn a bús alkotmány (nehogy valami kokhinkinai konstitutzióra, hanem a hintóra tessék érteni) odahagyta Asszonyfalvát s a bál romjaival visszaérkezett Z ... re, magával vivén a háládatlan lovagok elleni erős kifakadásokat s ugyanazon hálátlan lovagok — köpenyeit. Midőn a díj-, toll- és írnok urak a táncz melegéből és tánczosnőik bájain való elmerengésökből a reggel első sugárain e hózivataros földre egükből újra visszaszálltak, rettentő meglepetéssel látták az őket elhozott alkalmatosság — hűlt helyét. Csak ekkor támadt fel lelkiismeretük furdalása. Már későn. Mi volt mit tenni? Alkalmatoság sehol, pénz még seholabb. Meg kellett indulni az iszonyú időben egy-egy szál frakkban és négy szál piros orral. Mily félreértésre adhat néha a nevek hasonlatossága okot, kitetszik a következő esetből. Valaki a házmesternél bizonyos Wimplmayer lakásáról tudakozódván, a következő utasítást nyerte : „Csak tessék felmenni az emeletre, ott lakik Krovilánszky.“