Az Üstökös, 1864 (7. évfolyam, 1. félév 1. szám - 2. félév 27. szám)

1864-01-02 / 1. szám

Europa kisasszony és orvosa. E. Kisasszony. Nézze csak doktor, hogy elment a hajam, milyen szép hajam volt egykor, egész Brazíliáig ért, most meg alig takarja el Maroccot. Doktor. Mondtam, hogy tessék egy kis mexicói olajjal kenni, lám én azzal kenem az enyimet, a cura ugyan okoz egy kis fejvakarást, hanem okvetetlen megnő tőle —• az adósságom. E. K. A fogam is fáj. Doktor. Valószínűleg Nápolyra. Ne azt majd plombirozzuk. Vagy tán kihúzzam? E. K. Ha már ki akar ön valamit húzni, húzza ki Rómából a katonáit, — a fogamnak­­hagyjon békét. Na­gyobb baj az, hogy a fél fejemben csúzos szakgatások vannak. Doktor. Tessék egy kis opodeidokkal megkenni. E. K. Hiszen épen az a bajom, hogy odom­eltokkal kentem. Doktor. Nem ártana, ha ezt a nyakkötöt levetné nagysád, ’sz ez már úgy is az enyim. E. K. De isz azt nem adom oda. Doktor. Pedig már a professorom XIV. Lajos megmondá, hogy 11 n­y a pas des Pyrenees. Hát a szíve rend­ben van nagysádnak ? E. K. Hála az ön által föltalált vállfüzeknek, most nem igen doboghat, de titkos vágyakat érez mindenféle nemzet ifjai iránt; tudja ön: a „giovine“ most is kedvenc­e mindenütt. Doktor. No majd választunk a számára, — valami meglett korú szerelmest. — Hát a gyomra s nagysád.

Next