Az Üstökös, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-04-08 / 14. szám

Bernát Gazsihoz Barnát Gáspár. Mexikó 1863. Levelidet megkaptam. Szép figyelem tőled, hogy azokat postaképes galamb által expediáltad; bár a sze­gény hű pára megadta az árát éjjeli, nappali futárságá­­nak, mert mikorra tőletek ideért, tökéletes dupla varjú lett belőle. E madár esemény a te lóvariátiódat juttatja eszembe. Emlékszel-e azon mulatságos fátumra, midőn a lóversenyen egyik telivér angol paripád szamárrá fu­totta magát. A czélnál nyereg helyett putton volt a há­tán. Na de aztán nemes ambitiójánál fogva csacsiból is­mét lóvá szaladt. Köszönöm, hogy olykor-olykor rólam megemléke­zel. Szép kegyelet tőled. Vajha köztetek, egymás irá­nyában e példát többen követnék. Azonban azt tapasz­taltam , hogy a régi jó időkbeli atyafias szeretet sokat vesztett hajdani melegségéből. Öreg hiba ez, mert a ha­lál ott kezdődik, a­hol a szeretet vége felé jár. Minap azt írtad, hogy nekem itten nem rosz dol­gom lehet, miután fecske tejben fördöm, hajamat tört briliántal púderezem, s karbunkulussal parittyázom. E mind igaz és mind szép ,. de nem elég. Beteg vagyok, s lelki beteg. Mi magyarok távol az ősi hazától bár­mily­­ fényes állapotban a honvágy epesztő keservében szen­vedünk. Azért hát ez legyen a jelszó, hogy : „legjobb otthon.“ Tőletek való távolom bánatát a meg nem felejtke­­­­zés bűbájával óhajtván enyhítni : a múzeumi régiség­­­tárba ezennel küldöm azon czédrus fakupát, melyből Nóé a bárkában a diószegi bakart ivott. A nemzeti szín­háznak pedig egy óriás gólyát szántam, kigyó és béka­faj nem csak mocsárokban található. Azt hiszem, hogy e piros orrú vándor nem egyhamar pusztul ki nálatok a camarillai takarmányból. Apropos! Hallom, hogy az én kedves magyar ha­zám , egy pár nemzeti intézeténél, igazgatói változásról van szó. Renden van. Azonban figyelnetek kell a világ legnagyobb hatalma szavára. E nagy hatalom : a sajtó. Mit kapkodtok mindig a magasba ? Igaz, hogy sas és villám hazája a felhő ,­ de az is való, hogy a gyémánt alant tenyész. Éljen a szellem, képesség és honszeretet aristokratiája. Ezt vegyétek igénybe. Isten veled. 108 Az írók sorsa Törökországban. A s­aj­tószabadság előtt.

Next