Az Üstökös, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1866-05-05 / 18. szám
138 .,L’ état, c est moi.“ (XIV. Lajos.) „Trop tárd!“ (Már késő! Ledru Rollin mondása 1848. Febr. 22-én a lemondani akaró franczia királynéhoz, azóta is sokat emlegetett mondás.) A lengyeltől is repked nálunk egy pár mondat: a „nyepozvolim,“ a semmit sem akaró oppositió vétója, és Kosciuskó szomorú mondása, a „Konyecz Polszki,“s akik még a harmadikra is emlékeznek: ,Estye Polszka nye zginyela!“ No meg aztán a muszkától ez a szép szó : „Molodci!“ (Szerzője Murawheff a varsói aszszonygyilkoltatás alkalmával.) A német is számtalan repülő mondatot adott, mik közül ez idő szerint legforgandóbbak a „Blut und Eisen.“ (Bismark.) „Der Bien musz“ (ugyanaz a fabrika oroszból fordítva.) „Wir können warten.“ (Schmerling.) „Mehr Licht.“ (Göthe.) „Zahlen und ’s Maul halten.“ (Báró Bach.) A török is hagyott itt egyet, de már azt nem tudom törökül: „Ha a hegy nem jön Mahomethez, akkor Mahomet megy a hegyhez.“ Hanem hát a saját nyelvünk és közéletünk sem szegény a repülő mondatok dolgában, s azoknak történetéhez úgy hiszem, nem kell magyarázat. Ha időszaki sorba szedjük őket, egész kis korrajz fog belőle előtűnni a figyelmes szemlélő emlékében. „Ne bántsd a magyart!“ (A költő Zrínyi) 1660. „Hátra van még a fekete leves!“ (Kucsuk basa Tökölihez) 1672. „Rend az Alvinczy?“ (Ismeretlen insurgens szerző) 1809. „Magyarország nem volt, hanem lesz“ (Széchenyi István) 1847. „A ki minket kővel, azt mi mennykövet!“ (Ismeretes szerző) 1848. „Háromszor veri ezt kedden Ludas Matyi viszsza !“ (Fazekas.) „Fuss vagy fizess!“ (Szerzője nagyon sok, és időszaka huzamos.) „Törököt fogtam , de nem ereszt!“ (Schwarzenberg) 1852. „Eltart lesz az, ha valami nagy szél nem fúj.“ (Legelőbb Deák Ferencztől hallottam) 1855. „Csak te azért fújd!“ (Bolond Miska senior) 1858. „Vége a mi turpisságunknak!“ (Debreczeni kofa) 1860. „Vessünk fátyolt a múltakra!“ (Országgyűlési napló) 1861 első ga év. „Ma nekem, holnap neked !“ (Exequált delinquens) 1861 második 1,2 év. „Nesze semmi, fogd meg jól!“ (Nagy Pál az országgyűlésen) 1835. „Három dolog szükséges a háborúhoz: pénz, pénz, meg pénz.“ (Montecuculi) 1866. „Nem adnám száz forintért, hogy semmim sincs!“ (Piros Pista) 1866. „Lássuk már a medvét!“ (Kecskeméti gányó) 1866. „Azt végeztük, hogy majd máskor végzünk.“ (Anonymus nótárius) 1866. „Mind jól lesz az, csak egészségesek legyünk.“ (Pest megye hajdani alispánja) 1866. „Vivát Soroksár!“ (Ismeretlen szerző.) Tallérossy Zebulon levelei Mindenváró Ádámhoz. Tekintedezs barátom uram! De komolyan meg bicsi újságíró, nincs van neki igasaga, mikor azal beaccusalja magyar orszaggyülist, hogy mirt nem tesz mar valamit ? Aszongya bicsi újságíró, volna csak egyitt bicsi Rajxrat, majd ha elkerítene teremtisit Bismarknak, burkus mingyart viszavonulna magat hatarszilül. Hat mig ha magyar orszaggyülis megfenyegetne iltet, hovamenet talán kiszalana Európából. Hiszen azt mink is tudunk: az igaz; ha mink rákiáltanánk Bismarkra meg a talianra; a hogy mink tudjuk elkaromkonyi magunkat, mingy azt elszalana elensig. De hat minek elkergetnyi elensiget ? Hogy a mi szeginy katonánk anal meszekre szalagva utana, is soha utol ne irliese. Au contraire. Biztatnyi kel elensiget, hogy csak gyüjön , mikor aztan it van, akor kel megmutatnyi, hogy ki a leginy az also felső hazban . Nem csak hogy kiveszünk pinzes tarczainkat is kidöntünk belfile, a mi bene van mind, hanem mig uj bankot izs anyit nyomatjuk lel- ikesedisünkbe, hogy megveszünk rajta égisz Búr- kusorszagot mind. Magam izs felkötök akor ősi kardomat, is — tartok egy sziporatiot. Hja bizom, dat pyra, dat poma, qui non habet alia dona, üreg mar a leginy, aztan egyetlen egy ura vagyok a felesigemnek, meg aztan szemeim is olyan roszak mai’, hogy azt se tudok, melyik jo barátom, melyik elensigem ? Majd én hát csak meszkül fogok biztatni töbieket. Azt hiszem, eben az egyben kicsi Bajáratnak csak az az előnye van pesti orszaggális fölöt, hogy ők közeleb meszesigbül biztatnak vitizeket. Alázatos szolgája Tallérossy Zebulon.