Az Üstökös, 1870 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1870-01-01 / 1. szám
! Még egy, közvetítő javaslat. Ajánlva — ingyen — a nemes városi atyáknak. Önök nem tudnak megegyezni a felett, elhordassák-e vagy meghagyják a koronázási halmot ? Ez iránt önök két ellenkező határozatot is hoztak ugyani egy ülésben. Hogy a koronázási halom akadályozza a közlekedést, az tény. Ebből az következik, hogy el kell hordani. Hogy a koronázási halom történeti emlék, az is tény. Ebből pedig az következik, hogy meg kell hagyni. Hát ajánlok én önöknek egy módot, melyet követvén, a kecske is jóllakik, a halom is megmarad Tekintsenek önök az inkriminált halom tetejéről a lánczhídon végig Budára. Mit látnak könök ? ! Ugye az alagutat. No hát már most a symmetria kedvéért is, de azért is, hogy a közlekedést ne akadályoztassék, nem különben azért is, hogy a történeti emlék megmaradjon: fúrják keresztül e történeti emléket s építsenek alatta — alagutat. Ama bizonyos pzizmadia. , , í Bucsusóhaj a távozó év után. Mit hagysz a nyakunkon ? S mit viszesz el tőlünk? Meghagyod az inget, Elviszed a bőrünk. _____ " | -----------------------------------------------------------------------------C& I ? 4 Közvetítő javaslat a botbüntetés iránt. Tekintetbe vévén, miszerint az iránt, váljon a botbüntetés eltörültessék-e, vagy pedig továbbra is megtartassák ? az országgyűlés két háza között véleménykülönbség merült fel, — habár a jogegyenlőség rovására is, — hogy mind a két véleménynek egyaránt „Rechnung tragoltassék ! ezennel indítványba hozom, legyen kinek-kinek az ő kívánsága szerint. Ennélfogva azokra nézve, a kik a botbüntetést eltörlendőnek vélik , töröltessék el; azokra nézve pedig, kik a botbüntetést továbbra is fenntartandónak látják , tartassák fenn. Ama bizonyos csizmadia. Hymnus az „Üstökös”-höz. A Kóbor lovagja csillagos égnek! — Én Lantom gyönge szavát hallatom itt alant, Hogy dicsőítsen téged, óh nagy Üstököse az Olymp urának! Téged bájos anyád a lantos Erato Mocsoktalanul fogadott méhébe És szült Castalia forrásánál, Szent Helikon ligetes virányin. Néked a három grácziak mosolygtak Bölcsődnél, látván már sokat ígérő Farkadnak roppant terjedelmét Melylyel egész eget át hidalsz majd. Zengj hát lantom olyan dallamot ennyi sok Érdemnek, melly fel költse magass Parnassz Zsellérit, hogy méltán ünnepeljék Üstökösök kopaszult fejdelmét. Ne véld, hogy hajdan, hajdan elég erős Üstökzetednek szála is elveszett. — Mind fölszedték azt a múzsák s abból Dics-koszorut fonogattak néked. Ott, hol a tarkód homlokosodni kezd Látom égi főd szent Glóriáját én, Melyhez Phoibosz Apolló Adta saját sugarának szebbjét. Ah! ily frizurral ellenállhatatlan Lessz te bizonnyal, óh fellegi Von Juan! És mig a szüzet meg hódítod, A fiastyuk epedezve vár rád. Menj, — és hódítsd hát mint magyar Üstökös A véghetetlen tér ragyogó hadát, Hogy minden csillagnak lakója Védje velünk sorakozva a Hont. írtam Karácson estéjén 1869 érsemjéni mezei magányomban. Fényes Dénes. I ______ Egy kadenczia, mely még sem kadenczia. Szás Béla „szabadelvűek“ versenyére. Ez nem a költőtől úgy mondott satyra. Csak a pénz költőnek kéregető szatyra.