Az Üstökös, 1872 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1872-12-08 / 50. szám

50-dik szám. November 7-én 1872. Megjelenik minden szombatnapon másfél íven sokféle képekkel ellátva. Előfizetési ár : Egész évre ,an.— decz. 6 fit., 6 hóra 3 fit. és 3 hóra 1 írt 50 kr Előfizethetni minden postahivatalnál és könyvárusnál Kiadó-hivatal : Pest, barátok tere 7-ik szám. Hirdetések dija : 4 hasábos nonperaille sor 10. kr. Hirdetések felvételnek : NASCHITZ JAKAB, hirdetményi irodájában, Pest, József­ tér 12-ik szám­a. a hirdetéseket illető közönséges és pénzes levelek szin­tén Naschitz J. irodájába czimezendők. Bécsben , saját főügynökségünkben Kamm­er­­strasse 8. sz. X. em. (Naschitz Jakab fiók-üzletében.) Tallérossy Zebulon levele Mindenváró Ádámhoz, Tekintedezs barátom uram! Victoria! Mink győztünk! Hogy kit győz­tünk le ? azt nem tudok; de élig az, hogy mienk a gyözedelem. Le ministerium est mort, vivele­­ ministerium. — Kon oiníu­s moriar. — Az egyik ajtón kimentünk, a másikon begyülünk. — Los mismos perros con altros collares. — Tudok mig ilyen proverbiumot töbet izs. Hanem hat csag anyit mondok, hogy en­gem választóim csag azirt kültek, hogy oratiot megtartsam; nem hogy komédiát izsjatszamho­­zaja. Osztand komédiának nemzeti szinhaznal statútum szerinte van engedve egy hét egy rollé betanuláshoz, nekem meg egy hit alat kelet be­tanulnom nígyfile szerepet! Az sog! ■ Egyik nap van szerepem dühözs. Kel­lac-­ i tio«-t kinbalyni baloldali tigrisekre, kik megta­­ matak Lonyayt; — második nap kel játszanom kegyes r­tyat, ki megt­rö baloldali fiait öleli­ keb­; lire; harmadik nap kel jaczanom puritán Catot,­­ ki Lonyayt számkivet, negyedik nap megint s gyöngéd barátot, ki elbukot Lonyayt köpyekel ; siratja. Kezdek nem kinnyi magamnak. Ha engem valaki pofon üt, aztán én azt viszaütöm neki: hat a kor kvittek vagyunk. De mar most én p mn ütötem magamat, aztan ma- i­gam pofonütöttem engemet, — de köszönök én ! az ilyen kvittolást! Csak azt szeretném megtunyi, hogy ki csal­ta it most meg másikat? is kit csaltunk meg most? Lonyayt, a publicumot, vagy magunkat ? Utoljara is azt kel mondanunk eczeri the­­atristával, ki 1 -es kártyás volt, minden kártyát is r 'írté hatara aztan összetalalkozta másik nagy spi­erel, egy darabig csak pakiiztak mind a k­tolyara mikor iszrevetek, hogy a másik­ ­ mindent, aszonta theatrista: 5 no mar ) t kezgyünk el jatszanyi böcsületesen.« Talán csak succedal? De nem vagyok fe­ I lük bizonyos. Hanem mar most micsinyalunk az uj mi­nisztériumban azal az egy miniszterel a ki — pars pro toto — egyedül funkelnagelneu uj ? Ének , mig nincs kipviselöi mandátum sem. Pedig a kel; ! különben sajat maga törvinjavaslata melete sem I szavazhatja. Én azt hiszem, hogy valakinek oda

Next