Az Üstökös, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)
1876-02-19 / 8. szám
Február 19. 1876. ÜSTÖKÖS. — De szeretnék én olyan smizli gombot látni, szóltam én gyerekes kíváncsisággal! — No! majd uzsonna után kapsz egyet — nyugtatott meg az öreg úr. — No hiszen én velem se lehetett ám gyalog beszélni, előre kevélykedtem, s feltettem hogy teljes életemben nem leend más smizli gombom, mint a mit az öreg úr adand. — Ozsonna végén eltávozik az öreg úr, s kis idő múlva jön be, hát mögé tett kezekkel s felém lépve, elém tart egy remek turkesztán dinyét, az azon évi legelső termést:« ne — úgymond — ez derék egy smizli gomb lesz a számodra.« — Persze hogy volt, nevetség! hanem aztán az lett ám a szerencsés ember aki csak egy darabkát is elkunyerálhatott az én smizli gombomból. Kis Hamis. Aranytanácsok. (Bizonyos lap szerkesztőjéneküzeneteidből kezdő poéták számára összeböngészve.) Mit? arról mersz verselni, hogy Czipőd lyukas, ruhád szakadt? Fidonc, minő ízléstelen! Pirulj el és szégyeld magad ! Ki bársonyban s selyembe’ jár, Menj és hajlongj azok előtt. Csókolj kezet és lábuk, — mig Od adják róla a czipőt. Gyalázod a sorsot, mivel Tárcád üres? Oktondi te ! Hát hizelegj annak, kinek Tárczája telt s üres — feje. Ebéded egy sós kifli csak ! Ez »sajtalan!« Inkább dicsérd: X úr minő estélyt adott Aztán — eredj s kérj tőle bért. Az meg már csaknem undorít: Azt írni, hogy »korg a hasad.« Tányérnyaló légy! Nézz reám S hizlald ilyenre meg magad! Báli Gen re, szép zene zendül, az ifjú vér pezsdül Igézően járják a csárdást a párok, Szép tündér országot látom mindenestül Ha a tánczolók közt elmerengve járok , Bájos alakjai a meseországnak Előttem lebegnek, körülöttem járnak. Nincsen itten bánat, az a fojtó árnyék, Minden arezon ég a tiszta öröm pírja, Mintha a boldogság édenében járnék, Hol minden sziromra az ég üdve írva, Hol a madárdalra, a szép virág-kelyhek Lelket mámoritva illatot lehelnek. S mégis e ragyogó édenkertnek is van Szomorú fűzfája, bánatos gerléje, A melyre az öröm csak mostohán pislan, Mig a bú, mint terhes felhő, száll feléje....... A büszke Zsófia, kit most a bú ver le, a szomorú fűzfa, a bánatos gerle. Ki egykor párjával osztá a kosarat Büszkén hordva körül a szép fürtös fejet. Most, mint uj lomb között a tavalyról maradt Sárga fonnyadt levél, mereng múltja felett. S ki egykor árul a bájakat, szerelmet. Most is árul, jámbor, hanem petrezselymet. Pál diák. Parlagi technica. Egyik temetési deputátiónak tagja jelen volt a margitszigeti híd teherpróbájánál, és hallotta, hogy az indzsellérek mennyire dicsérik a hidat, mely 34.000 mázsa vas alatt alig hajlott meg egy picit. — Hej — sóhajt az öreg úr, nagyot simítván bajuszán,— raknák csak rá az uj jövedelemadót, majd meglátnám én, hogy nem görnyed-e az az oszlop többet 7 milliméternél 1 IszTRIKUSZ ÉS J'Í ASZ A L.MICSESZKU L. Isztr. Bolonddá tart bennünket a német sógor megint. Nasz. Szeretném én azt látni. Iszti. Hát nézd, bankot kérünk s ő a »naje fráje Presse«-ben — fápénzt kinál. 93