Az Üstökös, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-02-19 / 8. szám

Február 19. 1876. ÜSTÖK­Ö­S. — De szeretnék én olyan smizli gombot látni, szóltam én gyerekes kíváncsisággal! — No! majd uzsonna után kapsz egyet — nyug­tatott meg az öreg úr. — No hiszen­ én velem se lehetett ám gyalog beszélni, előre kevélykedtem, s feltettem hogy teljes életemben nem leend más smizli gombom, mint a mit az öreg úr adand. — Ozsonna végén eltávozik az öreg úr, s kis idő múlva jön be, hát mögé tett kezekkel s felém lépve, elém tart egy remek turkesztán dinyét, az azon évi legelső termést:« ne — úgymond — ez derék egy smizli gomb lesz a számodra.« — Persze hogy volt, nevetség! hanem aztán az lett ám a szerencsés ember a­ki csak egy darab­kát is elkunyerálhatott az én smizli gombomból. Kis Hamis. Aranytanácsok. (Bizonyos lap szerkesztőjének­­üzeneteidből kezdő poéták számára összeböngészve.) Mit? arról mersz verselni, hogy Czipőd lyukas, ruhád szakadt? Fidonc, minő ízléstelen! Pirulj el és szégyeld magad ! Ki bársonyban s selyembe’ jár, Menj és hajlongj azok előtt. Csókolj kezet és lábuk, — mig Od adják róla a czipőt. Gyalázod a sorsot, mivel Tárcád üres? Oktondi te ! Hát hizelegj annak, kinek Tárczája telt s üres — feje. Ebéded egy sós kifli csak ! Ez »sajtalan!« Inkább dicsérd: X úr minő estélyt adott Aztán — eredj s kérj tőle bért. Az meg már csaknem undorít: Azt írni, hogy »korg a hasad.« Tányérnyaló légy! Nézz reám S hizlald ilyenre meg magad! Báli G­e­n r­e, szép zene zendül, az ifjú vér pezsdül Igézően járják a csárdást a párok, Szép tündér országot látom mindenestül Ha a tánczolók közt elmerengve járok , Bájos alakjai a mese­országnak Előttem lebegnek, körülöttem járnak.­­ Nincsen itten bánat, az a fojtó árnyék, Minden arezon ég a tiszta öröm pírja, Mintha a boldogság édenében járnék, Hol minden sziromra az ég üdve írva, Hol a madárdalra, a szép virág-kelyhek Lelket mámoritva illatot lehelnek. S mégis e ragyogó éden­kertnek is van Szomorú fűzfája, bánatos gerléje, A melyre az öröm csak mostohán pislan, Mig a bú, mint terhes felhő, száll feléje....... A büszke Zsófia, kit most a bú ver le, a szomorú fűzfa, a bánatos gerle. Ki egykor párjával osztá a kosarat Büszkén hordva körül a szép fürtös fejet. Most, mint uj lomb között a tavalyról maradt Sárga fonnyadt levél, mereng múltja felett. S ki egykor árul a bájakat, szerelmet. Most is árul, jámbor, hanem­­ petrezselymet. Pál diák. Parlagi technica. Egyik temetési deputátiónak tagja jelen volt a margitszigeti híd teherpróbájánál, és hallotta, hogy az indzsellérek mennyire dicsérik a hidat, mely 34.000 mázsa vas alatt alig hajlott meg egy pic­it. — Hej — sóhajt az öreg úr, nagyot simítván ba­juszán,— raknák csak rá az uj jövedelemadót, majd meglátnám én, hogy nem görnyed-e az az oszlop többet 7 milliméternél 1 IszTRIKUSZ ÉS J'Í ASZ A L.MICSESZKU L. Isztr. Bolonddá tart bennünket a német sógor megint. Nasz. Szeretném én azt látni. Iszti. Hát nézd, bankot kérünk s ő a »naje fráje Presse«-ben — fápénzt kinál. 93

Next