Utazási Magazin, 1981 (5. évfolyam, 1-4. szám)
1981-02-01 / 1. szám
Egész esztendőben nem lehet utazni, azt hiszem, nem is akar senki. Mégis ezt ajánlom most, ha nem úgy értem is, hogy az ember január elsejétől szilveszterig utazgat, hanem úgy, hogy a tényleges utazást úgy bővíti ki, hogy voltaképpen egész évben élvezheti. Hiszen utazás már az is, amikor felkészülünk rá és utazás még az is, amikor újra emlékezetbe idézzük. Montaigne azt mondta, hogy elutazni annyi, mint egy kicsit meghalni. Nagyon sokat utazom a világban és ezért szerénytelenül kiegészítettem és továbbfejlesztettem a montaigne-i mondást: hazaérkezni annyi, mint újjászületni. Montaigne a meghalást természetesen úgy értelmezi, hogy a megszokottól megválunk és belevágunk az ismeretlenbe. Tehát azt is mondhatnám, hogy már az elindulás is újjászületés. Az utazásnak voltaképpen hármas a gyönyörűsége és éppen ez teszi lehetővé, hogy egész esztendőben élvezhessük. 2. Az első gyönyörűség az előkészület és a felkészülés. A kettő nem azonos. Az előkészület az utazás technikai része. Ez igényli a legkevesebb magyarázatot. Mindenki tudja, hogy útitervet kell összeállítani, be kell szerezni az útlevelet, a vízumokat, jó megszervezni előre a szálláshelyet, a kempinget vagy a szállodát. Lehetőleg kevés cókmókot kell vinni, ne legyen senkinek se több holmija, mint egy bőrönd és egy válltáska. A bőrönd ne legyen nehezebb tizenkét kilónál. Hosszú évek tapasztalatai alapján mindenkinek a lelkére köthetem, hogy nem érdemes több inget elvinni, mint hármat, persze csak olyat, amelyet nem kell vasalni, viszont okvetlenül legyen a kofferben pótcipő — nyilván nem kell megmagyaráznom, miért. Az előkészülethez tartozik természetesen a pénz, a valuta megszerzése, és (ezt csak halkan mondom) esetleges külföldi baráti vagy rokoni pénzforrások gondos felkutatása. A felkészülés már az előkészület közben történik és tart az indulásig, azzal a különbséggel, hogy az előkészület a kocsiba szállás előtt öt perccel fejeződik be, a felkészülést egy héttel előbb ajánlatos abbahagyni. Nem elég elővenni a térképet és kicirkalmazni, merre is fogunk menni, hol is szálunk meg. Ez az utazásnak kezdetleges, szinte méltatlan módja. Ha valóban újjá akarunk születni, szellemiekben gazdagabban és ugyanakkor felfrissülve is hazatérni, akkor meg kell ismerkednünk azzal a várossal, tájjal, vagy országgal, ahová elutazunk. Sokan úgy gondolják, hogy elég, ha átfutnak egy útikönyvet. Szerencsére ma már a magyar útikönyvek állják a versenyt a legjobb némettel és franciával. Elolvasásuk mégsem elegendő. De nem szeretnék a levegőbe beszélni. Válaszszunk ki egy olyan úticélt, amely azt hiszem, minden magyar utazó terveiben szerepel. Mielőtt tovább olvasnának, nyilván már tudják, hogy Velencére gondolok. Előre is irigylem azt is, aki az idén fog odautazni. Először is, azt ajánlom, olvassuk el az Olaszország című vastag útikönyvben és a Velence című kisebb, rajzos Panoráma útikalauzban a város, vagyis a köztársaság történetét. Tudom, hogy sokat kívánok, mégis ajánlom: érdemes bemenni egy közkönyvtárba, esetleg valamelyik antikváriumba, keresni egy olyan könyvet, amelyben több van Velencéről, például Pogány Frigyes szépséges velencei képeskönyv-albumát. Ezt úgyaprózzuk végig, hogy gondosan elolvassuk hozzá a szöveget és megpróbáljuk átélni Velence majdnem ezeréves történelmét. De ha kezdünk egy kicsit konyítani a történelemhez, akkor - de nem mondom tovább, nem Velencéről írok, hanem önmagunkról. A történelmi áttekintés után tanuljunk bele a velencei festészetbe. Például úgy, hogy felütjük a képzőművészeti lexikonban a velencei festészet címszót, azt átfutjuk, azután a fontosabb festők életéről és művészetéről is tájékozódunk. Érdekes tudni és érdemes is, hogy Velencének kommunista polgármestere van, a csillogó városban sok a szegény, a lakások háromnegyed részében nincsen fürdőszoba. Mi ilyen lakásba természetesen soha nem fogunk belépni, de ajánlom, hogy térjünk majd le a megszokott turistaútvonalról és ezzel a javaslattal már tulajdonképpen a második utazási gyönyörűségnél tartunk, magánál az útnál. 3. Először is, ne siessünk. Ne akarjunk mindent megnézni, egy úton három utazásra valót felhabzsolni. Aki mindent látni akar, végül semmire sem fog emlékezni, összemosódnak az agyában templomtornyok, festmények, szállodák, az emberek is. Másodszor: ne az útikönyveket nézzük, hanem a látnivalókat. Mindig elszomorodom, ha Velencében vagy akár Budapesten is látom az idegeneket, amint orrukat az útikalauzba dugják, azt olvassák még menet közben is, azután felpillantanak egy szépséges épületre és magukban kipipálják. Ha az ember gondosan készült az útra, akkkor az útikönyv csak az útirány megtalálására való. Harmadszor: ne azért utazzunk külföldre - könyörgöm -, hogy bevásároljunk. A kirakatnézés az utazás gyönyörűségei közé tartozik; a vásárlás is, de csak akkor, ha nem öncélú. Negyedszer: inkább maradjunk egy vagy két nappal rövidebb ideig, de ne koplaljunk. Egy ország megismeréséhez, egy idegen nép szokásainak, életmódjának legalább átmeneti átéléséhez az kell, hogy betérjünk azokba a kis vendéglőkbe, ahol ők étkeznek és olyan ételeket együnk, mint a hazaiak. Egyik elrettentő élményem egy olasz tengerparti kisvendéglőhöz fűződik. Meredeken lezuhanó, sziklás hegyoldal tetején, pálmák között, narancsfa lugasban ettük a helyi módon elkészített spagettit, hozzá tengeri halat, külön kértünk egy potentát és már alig vártam a gorgonzola sajtot. És ekkor berobbant egy mikrobuszra való bajor turista. Hangos szóval sültkrumplit kértek tükörtojással... Van egy ötödik tanácsom, vagy inkább kérésem: nem kell minden múzeumban mindent megnézni. Végül az ember semmit sem lát. Mindenkinél van egy pillanat, amikor eltelik a látnivalóval, nekem a gyomrom is égni kezd. Akkor kell kimenni a múzeumból a szabad levegőre. A harmadik gyönyörűség a hazatérés után egy-két hónappal kezdődik. Az igazi, nem is sejtett örömet az szerzi, ha újra elővesszük azokat a könyveket, albumokat, képeket, amelyeket az előkészületi időszakban böngésztünk. A képzelet, a valóság és az emlékezés élményei olyan új összhangot alkotnak, amelynek élvezete megismétli, megsokszorozza az utazás örömeit. Ha megpróbáltuk elképzelni a könyvek és a képek nyomán, milyen a velencei Szent Márk tér, akkor most az utazás előtt olvasott szövegek és képek valósággal három dimenzióban kelnek életre, láttuk őket és így foglalják el kitörölhetetlenül el helyüket az emlékezetünkben. BOLDIZSÁR IVÁNUTAZÁS EGÉSZ ESZTENDŐBEN 4. És eközben már lehet a fejünket törni azon, hova utazunk három év múlva.