Utazási Magazin, 1982 (6. évfolyam, 1-5. szám)
1982-03-01 / 1. szám
Azt írják rólunk, hogy Budapest a látogatóban „egy világváros benyomását kelti”. Egy prágai újságírónő, Helena Bobunová így foglalja össze élményeit: „Az esti kivilágítást, a színes neonokat látva azt kell gondolnunk, hogy Budapesten távolról sem fordítanak akkora gondot a villamos energia megtakarítására, mint a mi fővárosunkban, Prágában.” Helena Bohunova elégedett az éttermekkel is: „Megállapítottuk, hogy ételadagok — amelyek árai koronára átszámítva kétségkívül igen magasaknak tűnnek — Magyarországon sokkal nagyobbak, mint nálunk. Aki egy magyar étterembe belép, szívesen látott vendégnek érzi magát. A külföldi vendégek helyzetét megkönnyíti az is, hogy csaknem mindenütt beszélnek németül az éttermekben és szállodákban.” A Frankfurter Rundschau című tekintélyes nyugatnémet napilap útibeszámolója a budapesti közlekedést dicséri. Idézzünk a riportból: „Budapesten büszkék a metróra. A földalatti állomások a nagy tömeg ellenére tiszták és ápoltak. A metróállomások részben igen meredek és hosszú mozgólépcsői olyan gyors tempóban haladnak, ami Frankfurtban elképzelhetetlen lenne. Itt sportos fel- és leugrásra van szükség. Ami a reggeli és a délutáni csúcsforgalomban is feltűnő: ha a vezetőnek a kereszteződés előtt várakozni kell, a villamosok ajtói röviddel az indulás előttig nyitva maradnak, így az utolsó pillanatban még mindig felszállhatnak az emberek anélkül, hogy dühösen dörömbölniük kelljen az ajtókon, aminek mifelénk sok villamosvezető szemellenzős magatartása az oka.” A skótok szerint hozzánk a nagy olcsóság miatt érdemes jönni. Az Edinburgh Evening News című napilap így vélekedik: „Egy magyarországi nyaralás jó értéket képvisel a kiadás tükrében. A közlekedés és az étteremben való étkezés az angliaival összehasonlítva majdnem hihetetlenül olcsó. Sajnálatos, hogy a magyar turistaszervezetnek Skóciában nincs saját irodája, a skót piacon ezért azok a skótok, akik egy magyarországi nyaralást terveznek, a szükséges részletekről csak másodkézből, helyi ügynökségektől kaphatnak tájékoztatást.” Úgy látszik, a skótoknak fontos, hogy nálunk költsék el fontjaikat. Azt hisszük, ennek semmi akadálya sincs, csak aztán tényleg ne fukarkodjanak. A legnagyobb példányszámú belgrádi napilap, a Politika is dicséri a magyar idegenforgalmat. Milos Cserovics így ír: „Úgy tűnik, az idegenforgalom magyarországi szakemberei jól megismerték vendégeik óhajait, akiket ugyan kielégíthet a budapesti emlékek, a múzeumok, a hangversenyek megtekintése, de nem biztos, hogy mindez mindenkinek elég. Ezért egyre több kirándulást szerveznek olyan vidékekre, amelyek valami autentikusan magyar jelleget képviselnek, amelyek izgatóak és nem mindennapiak, mint például a „gulyás party” szabad ég alatt, vagy részvétel a híres pusztai vásáron, kocsikázás a négyesfogaton, vagy a még érdekesebb lovaglás hosszú erdei ösvényeken.” Egy olasz újság a milánói magyar idegenforgalmi gasztronómiai napokról azt írja, hogy az ottani Excelsior Gallia szállodában tökéletes sikerrel járt a rendezvény, amely hozzájárult ahhoz, hogy potenciális olasz turistáknak bemutassa a magyar gasztronómiai hagyományokat, a magyar mindennapok életét és a helyi folklór jellemzőit. Sok magyarországi útibeszámolót átböngésztünk különböző külföldi lapokban, és azt tapasztaltuk, hogy mindenütt rokonszenvvel figyelik a magyar idegenforgalom minőségének javítását célzó erőfeszítéseket. A hozzánk látogató újságírók, akik a nagyvilágban milliók véleményét befolyásolják, a jelek szerint jóval több kellemes benyomást szereznek nálunk, mint kellemetlent, így aztán, ha hazaérnek, csak a szépre emlékeznek. Ez nem is baj, csak mi ne felejtsük el soha, hogy önkritika is van a világon. Hírünk a nagyvilágban 44 Utazasi magazin Ingyen megtanulhatta Ingyen megtanulhatta az eszperantó nyelvet az, aki részt vett az Utazási Magazin nyelvtanfolyamán. A lap 100 fő részére ingyenes tanfolyamot szervezett. A száz kisorsolt személy közül mintegy 60 volt vidéki. Ők a szerkesztőség költségén nonstop rendszerben levelező tanfolyamon egyéni ütem szerint, de tanári irányítással sajátítják el az eszperantó nyelvet. A fennmaradó 40 fő részére hagyományos nyelvtanfolyamot szervezett a szerkesztőség, melynek legfőbb jellemzője az volt, hogy munkaidő után fáradt embereket fáradt tanár tanított. A tanfolyam hagyományos volt ugyan, de alkalmazásra kerültek bizonyos szuggesztopédiai elemek is. Heti háromszor három óra. Hétfőn, szerdán, pénteken 18.00-tól 20.25-ig! Ilyen óraszám mellett már eredményt is el lehet érni. Az Utazási Magazin tanfolyama nem egészen két hónapig tartott. 1981. október 5- én 18.00-kor kezdődött és december 4-én 20.25-kor már vége is volt. Mit lehetett elsajátítani ennyi idő alatt ? Igen sokat. Ismeretes, hogy könnyen és gyorsan munka nélkül nem lehet megtanulni egyetlen nyelvet sem, de munka árán és gyorsan igen. Nálunk a munka és a gyorsaság volt a fő szempont. Ez energiát és lemondást követelt a hallgatóktól, de aki erre képes volt, megtanult eszperantóul beszélni és írni. Célszerű a két végletet említeni. Három fő — szuggesztopédiai nevükön Ingeniero, Belulino és Avo Mikelo; magyarul: Mérnök, Széphölgy, valamint Miska Nagypapa — olyan fokon sajátította el a nyelvet, hogy a felsőfokú állami nyelvvizsgán is könnyen átmenne. Saját bevallásuk szerint ők hárman az órákon kívül naponta egy-másfél órát foglalkoztak az eszperantóval. Azok, akik csak az előadásokon vettek részt, de otthon semmit sem tanultak, szintén eljutottak a társalgás szintjére akár akarták, akár nem. Az átlaghallgatók jó beszédkészségre tettek szert és elsajátították az eszperantó nyelv nyelvtanát s kb. 1500—1600 szót. A tanfolyamon egy sűrített — szuggesztopédiai célra készített — program szerint folyt az oktatás. A „30 nap alatt eszperantóul” című, magántanulóknak írt tankönyvet csak kisegítő anyagként, házi olvasmányként használták a hallgatók. A harmadik hét után már nem volt szabad magyarul beszélni. Aki véletlenül megszólalt, egy forintot fizetett a közös kaszszába... A tanfolyam végére sem gyűlt össze jelentős összeg. A sűrített információt igyekeztünk sok humorral előadni. Volt repülőgép-eltérítés, bevásárlás, teafőzés, szobafoglalás, házasságtörés, és megismerkedhettünk Rikardo Brigantival, a nyugdíjas maffiavezérrel, Robinsonnal, a vizek szerelmesével, s tanúi lehettünk, miként él a turista Robinson Péntek nevű kannibál feleségével a szigeten... ő volt a nyelvtanfolyam egyik legboldogabb résztvevője. Az anyósát ugyanis felfalták a kannibálok. A szituációban történő nyelvtanítás kapcsán november 15-én a Magyar Televízió is tudósított szerkesztőségünk tanfolyamáról: bemutatott egy ötperces „nyelvórát”. A nézők is megtanulhatták, hogy Vendoplaco de Bosnyák tér = Bosnyák téri piac, Stecjo estas idijoto = Pisti hülye, Mi dmas vin! = Szeretlek, mert a nyelv az utcán hever. Összegzésként megállapítható, hogy ez volt a világ legrosszabb hagyományos nyelvtanfolyama. Túlságosan hosszú ideig tartott és sok lemondást követelt a tanulóktól. Munkaidő utáni rendszerben a két hónap jó időeredménynek tekinthető ugyan, de korántsem ez a világszínvonal. Bentlakásos tanfolyamon — ahol mindenki főállásban tanulja a nyelvet — a szuggesztopdlia lehetőségeinek teljes kihasználásával s komoly erőbedobással a két hósz egy nétre csökkenthető. Ez az abszolút csúcs, de ott dolgozni kell, és az időt másodpercekben mérik. A jövő mindenképpen az ilyen nyelvtanfolyamoké, mert az eszperantó egy hetet a bolondnak is megér, hát még az okosnak! JOZEFO HORVÁTH