Utóirat, 2009 (9. évfolyam, 1-6. szám)
2009 / 6. szám
IN MEMÓRIÁM REIMHOLZ PÉTER Metró tatarozásánál. Ezt követően néhány évig szorossá vált a kapcsolatunk. Néhány munkát veled készíthettem. A Gizella Project első terveit, a Váci úti irodaház kezdeményt, a kispesti Skála felújításának vázlatait. Minden munkához rajzok garmadáját készítetted. A megoldások, burjánzó formák alkották a skiccpauszos vázlataid rétegeit. Később a debreceni Providencia biztosító épületénél sem volt ez másként. A munkáról, a legapróbb részletekről folytatott beszélgetések folyamán Kefi szelleme lebegett közöttünk. A mondatokat végig sem kellett mondani, pontosan tudtuk, a másik mire gondol. Amikor a Szalag utcai irodát feladtuk: Te házatok alagsorában folytattad, én irodát alapítottam, a beszélgetéseink átalakultak, alkalmanként, karácsonykor és születésnapod idején, egy-egy üveg jó bor mellett már, mint az idősebb testvérrel folytatott beszélgetésekben lehetett részem. Higgadtságod, perspektivikus gondolkodásod, tanácsaid segítettek döntéseimben. Júniusi jelentkezésemet határidőkre hivatkozva elhárítottad. Pár hét múlva kérdeztem is: Péter, mi van a hangoddal? Akkor tudtam meg: betegséggel küzdesz. Utoljára augusztusban beszéltünk. Nem voltál bizakodó. Sajnos igazad lett. Péter, hiányozni fogsz. Nyugodj békében! Dobai János Nekrológ (RP) Egy napon, a Mesteriskola svájci túráján társaságunk egy 50-es évekbeli nevezetes iskolaépület felé sétált. Utunk szépséges, terjedelmes, tágas ligeten vezetett keresztül. A parkban a fák egymástól 8-10 méterre álltak, közöttük a sík terepet gondozott gyep takarta, így minden irányban betekintés nyílt a fatörzsek oszlopai között. A park legbelseje táján járva egy pad előtt haladtunk el, amelynek pontosan a közepén egy idős pár ült. Senki nem volt a közelben. Ők szorosan egymás mellett helyezkedtek el, szinte összenőve. Sötét színű ruházatuk egybeolvadt, és a textilek komor felületén ott feküdt a finom, bonyolult kis tömeg, egymáséba kulcsolt kezük. Ültek mozdulatlanul, és elmerengve néztek bele a liget messzi távlatába. Amikor eléjük értünk, köszönésképpen kissé megbillentették a fejüket, de aztán, mint akiknek sürgős, visszazökkentek korábbi állapotukba, ismét a távolra emelték tekintetüket. Órák múlva tértünk vissza megint a parkon át. A pár ugyanúgy ült, mint korábban. Megint biccentettek, mosolyogtak egyet, és megint visszakapták pillantásukat a fák mély csarnokára. Miután elhagyták tanyahelyüket, hirtelen kíváncsiság fogott el, hogy vajon mit nézhetnek ilyen kitartóan. Elváltam társaimtól, és észrevétlenül a két üldögélő háta mögé kerültem. Tisztes távolságban elfoglaltam leshelyemet, és becéloztam ugyanazt az irányt, mint amerre ők fordították konokul szemsugarukat. Amerre immár hárman néztünk, arra a liget fáinak tere a meszszeségben összeszűkült, a látvány beleveszett a törzsek, ágak és lombok sűrűjébe. Ők ültek mozdulat nélkül, én feszülten figyeltem. Csend volt. És akkor biztonsággal megéreztem, bár látni nem tudtam, hogy mit néznek. Várakoztak. A halált várták, mert azt gondolhatták, hogy az e békés helyen, a fák között a távolból tűnik majd elő, és lassan fog közeledni, a perspektíva törvényei szerint növekedve, szelíden és barátsággal. Most, évek múltán megint arra vetődtem. Megkerestem egykori rejtekhelyemet és a padot kémleltem. Csak egyikük ült ott. És láttam, hogy már nem előre, a park mélye felé tekint. Fejét oldalt fordította és társa üres helyét nézte. Aztán a kép egyre homályosabb lett. Alkonyodott. Janáky István Péter a Reimholz Bejárt hozzánk első három évben. Ő még ipari formás volt akkor, bejött az osztálytermünkbe, és valami pezsgés, berzenkedés támadt mindig a nyomában. Negyedévben aztán már velünk járt, nálunk ült. Valami megváltozott általa, az biztos. Felborzolta az egyébként sem nyugodt vizeket. Áttörte a szemérmes tartózkodást. Odaállt az asztalod mellé, és belekérdezett a vonalaidba. Beleszólt a tanárod korrigálásába. Néha lelkesedett friss gondolataidért, és elégedetlenkedett a folytatással. Izzott az érdeklődése minden iránt. Borzasztóan zavaró tudott lenni. Nem lehetett már nélküle elképzelni a főiskolai életet. Balassagyarmati Művelődési és Nevelési Központ, 1988 Videoton Oktatási és Sportközpont, Székesfehérvár, 1984