Utóirat, 2012 (12. évfolyam, 2-4. szám)
2012 / 2. szám
Bevezető Fordulópont előtt állunk, újragondoljuk építészetről alkotott képünket, és maga a szakma is újrafogalmazza magát, ezt jelzik a konferenciák témái és a nemzetközi kiállítások, találkozók. Egyre több szó esik a közösség szerepéről a téralakításban, az építészet társadalmi felelősségéről, az egyes szakterületek együttműködéséről. Az Utóirat mostani számában is ez a szemléletváltás érzékelhető, amit sok szempontból, sokféle aktualitás kapcsán közelítenek meg a szerzők. Tekinthetjük így ezt az összeállítást a fordulópontot dokumentáló, némiképpen tehát összegzést kezdeményező szöveggyűjteménynek. Előzményeként meg kell említeni a tavalyi, 2011/4. Utóiratot, amelyben a vidéki Magyarország építészeti kérdéseire több pályakezdő építész is komplex válaszokat fogalmazott meg az írásaiban. Most ez az irány bővül az építészet általános útkereső gesztusainak letapogatásával, megnevezésével. Nagy örömmel számolunk be többek között arról a Bécsben megrendezett építészhallgatói világversenyről, a Blue Award 2012-ről, amelynek győztesei között két fiatal magyar építész is szerepel, akik szintén az említett, 2011/4. számban mutatkoztak be. Összeállításunkat két konferencia tanulságaival kezdjük. Katona Vilmos az Architectural Humanities Research Association Skóciában május végén megrendezett találkozójának egyik meghívott előadója volt, írása az ott fölmerült témák kapcsán a regeneratív építészet jelentőségét elemzi. Somogyi Krisztina itthon, a BME Doktori Iskolája keretében létrehozott konferenciáról számol be, melynek témája a közösségi építés és az épített közösségek. Tóth Viktória írása Katona Vilmoséhoz más szemszögből kapcsolódva a kortárs építészeti utópiákat vizsgálja. Megvalósult tervek, gyakorlati lehetőségek bontakoznak ki abból az interjúból, amelyet Botzheim Bálint készített a londoni Heatherwick Stúdióban dolgozó fiatal magyar építésszel, Romvári Péterrel. A Société Realiste alkotócsoport Ludwig Múzeumban látható kiállítása kapcsán Hornyik Sándor a vizuális társadalomkutatás szemléletmódjáról ír, ami szorosan kapcsolódik az építészet és a reprezentáció, a hatalom és a vizuális nevelés kérdéseihez. Az épített környezet jövőjének felvállalt felelőssége vezeti két írásunk szerzőit, mindkettő a budapesti Wekerletelep jövőjével foglalkozik. Báry Anikó, Dokic Sanja, Varga Csaba egy hallgatói kutatás eredményét tárják az olvasó elé, Tóth Pál egy felelősségteljes civil részvétel fejezeteit idézi fel a telep értékeinek megőrzésével kapcsolatban. Összeállításunkat Kalmár Ágnes tanulmánya zárja, amelyet az Iparművészeti Múzeumban látható, Art deco és modernizmus című kiállítás által fölvetett műtörténeti fogalmi tisztázás mellé kínálunk. Az írás egy majdnem elfeledett játékkészítő művész munkásságát eleveníti föl, akinek műveiben a kézművesség és a sorozatgyártás, a népi motívumkincs felé fordulás és a nagyvárosi tárgykultúra kivételes egységben ötvöződik. A szerkesztők