Úttörővezető, 1975 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1975-01-01 / 1. szám

módszertant" - mondja Hordós Károlyné, de nem álmodozó típus­ú, mindent meg is valósít a gya­korlatban. Amikor a D betűt ta­nítja, szóba hozza a dobot, ami­kor az ő betűnél tartanak, a tan­anyagba szervesen beépítve az öregekről esik szó, s arról, hogy E­gy kecskeméti kéttanter­­mes, városszéli iskolában kezd munkához nap mint nap Hordós Károlyné tanítónő. Hu­szonhárom éves pedagógusi és mozgalmi tevékenységét a város, a megye, de szövetségünk egésze is elismeri. Tagja a szövetség or­szágos tanácsának. Életműve ki­fejezi: alkotó módon mindenütt lehet dolgozni, ha van hozzá elég szív és akarat. Mit vall ez a kedves mosoly, elsős tanítónő! Azt,­hogy a betűre, a közös­ségi életre és a példás magatar­tásra nem külön-külön, hanem egyszerre, egy időben lehet és kell a gyermekeket megtanítani, nevelni. Azt, hogy kisdobossá, úttörővé, majd KISZ-taggá és szocialista öntudatú emberré már az iskolába lépés első nap­jától kezdve nevelni kell a gyer­mekeket. Amint belépnek a hat­évesek a szerény kis iskolába, itt Kecskemét peremén egyszerre fogadja őket tanítójuk és a gyer­­mekmozgalom. „Álmodtam egy mozgalmi egy kisdobos ott segít,ahol csak tud . . . Mit ér, ha csupán a betű­vetés, az olvasás ízére jön rá a gyermek, s nem éli át a közösség elismerését, a közösség bátorí­tását, a közösségért végzett munka örömét?! Kecskemét városából ide jár­nak ki tapasztalatcserére a peda­gógus kisdobosraj-vezetők. Hor­­dósné munkáját mindenki ismeri és elismeri, ő az, aki a rajongó kis gyermekszívekbe a legsikere­sebben oltja be: „Jó kisdobosnak lenni legalább olyan dicsőség, mint jól tanulni . .Az iskolai napokat szinte megtetézik, be­aranyozzák a gyermekek számára a kisdobossá készülés apró örö­mei. Az ember tenyerében­­ is elfér az a kis „mini” nyakkendő, amit az ígérettételre készülésük alatt a „helytállók” már megkap­hatnak. Azt az örömöt látni kell, amikor a megérdemelt kis kék nyakkendőt átveszik, hogy ott­hon, édesanyjuk felvarrja a köpe­nyükre .. . Hordós Károlynét hívták már rangosabb, jobban ellátott isko­lába, de nem mozdul egy tapod­tat sem; itt a városszélen, a mun­káscsaládok gyermekei között találta meg hivatásában a legtöbb örömöt. Nyolcan voltak odahaza testvérek, innen talán a kiapad­hatatlan gyermekszeretet, de hozzátartozik lényéhez, hogy kő­műves édesapja nyolc gyermek közül hatnak pedagógus diplo­mát adott a kezébe . . .! Közel negyedszázada töretlen munkása az új ember formálásá­nak. Teszi ezt abban a meggyőző­désében, hogy szocialista ember­nek nem születik senki, azzá csak vállhat, s a nevelést ezért a célért nem lehet elég korán elkez­deni. KOCSIS ÉVA A MAGYAR ÚTTÖRŐK SZÖVETSÉGÉNEK LAPJA AZ ÚTTÖRŐVEZETŐK SZÁMÁRA NEM ELÉG ELÉGNI, GYÚJTANI KELL... ÚTTÖRŐVEZETŐ XXIX. ÉVFOLYAM, 1975. JANUÁR

Next