Úttörővezető, 1975 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1975-01-01 / 1. szám
módszertant" - mondja Hordós Károlyné, de nem álmodozó típusú, mindent meg is valósít a gyakorlatban. Amikor a D betűt tanítja, szóba hozza a dobot, amikor az ő betűnél tartanak, a tananyagba szervesen beépítve az öregekről esik szó, s arról, hogy Egy kecskeméti kéttantermes, városszéli iskolában kezd munkához nap mint nap Hordós Károlyné tanítónő. Huszonhárom éves pedagógusi és mozgalmi tevékenységét a város, a megye, de szövetségünk egésze is elismeri. Tagja a szövetség országos tanácsának. Életműve kifejezi: alkotó módon mindenütt lehet dolgozni, ha van hozzá elég szív és akarat. Mit vall ez a kedves mosoly, elsős tanítónő! Azt,hogy a betűre, a közösségi életre és a példás magatartásra nem külön-külön, hanem egyszerre, egy időben lehet és kell a gyermekeket megtanítani, nevelni. Azt, hogy kisdobossá, úttörővé, majd KISZ-taggá és szocialista öntudatú emberré már az iskolába lépés első napjától kezdve nevelni kell a gyermekeket. Amint belépnek a hatévesek a szerény kis iskolába, itt Kecskemét peremén egyszerre fogadja őket tanítójuk és a gyermekmozgalom. „Álmodtam egy mozgalmi egy kisdobos ott segít,ahol csak tud . . . Mit ér, ha csupán a betűvetés, az olvasás ízére jön rá a gyermek, s nem éli át a közösség elismerését, a közösség bátorítását, a közösségért végzett munka örömét?! Kecskemét városából ide járnak ki tapasztalatcserére a pedagógus kisdobosraj-vezetők. Hordósné munkáját mindenki ismeri és elismeri, ő az, aki a rajongó kis gyermekszívekbe a legsikeresebben oltja be: „Jó kisdobosnak lenni legalább olyan dicsőség, mint jól tanulni . .Az iskolai napokat szinte megtetézik, bearanyozzák a gyermekek számára a kisdobossá készülés apró örömei. Az ember tenyerében is elfér az a kis „mini” nyakkendő, amit az ígérettételre készülésük alatt a „helytállók” már megkaphatnak. Azt az örömöt látni kell, amikor a megérdemelt kis kék nyakkendőt átveszik, hogy otthon, édesanyjuk felvarrja a köpenyükre .. . Hordós Károlynét hívták már rangosabb, jobban ellátott iskolába, de nem mozdul egy tapodtat sem; itt a városszélen, a munkáscsaládok gyermekei között találta meg hivatásában a legtöbb örömöt. Nyolcan voltak odahaza testvérek, innen talán a kiapadhatatlan gyermekszeretet, de hozzátartozik lényéhez, hogy kőműves édesapja nyolc gyermek közül hatnak pedagógus diplomát adott a kezébe . . .! Közel negyedszázada töretlen munkása az új ember formálásának. Teszi ezt abban a meggyőződésében, hogy szocialista embernek nem születik senki, azzá csak vállhat, s a nevelést ezért a célért nem lehet elég korán elkezdeni. KOCSIS ÉVA A MAGYAR ÚTTÖRŐK SZÖVETSÉGÉNEK LAPJA AZ ÚTTÖRŐVEZETŐK SZÁMÁRA NEM ELÉG ELÉGNI, GYÚJTANI KELL... ÚTTÖRŐVEZETŐ XXIX. ÉVFOLYAM, 1975. JANUÁR