Úttörővezető, 1984 (38. évfolyam, 1-12. szám)

1984-01-01 / 1. szám

Úttörővezetők lesznek... L Szerkesztőségünk első ízben vállalkozik arra, hogy több cikk, elemző írás erejéig foglalkozzon a tanító- és a tanárképző főiskolások, illetve a pályakezdő pedagógusok mozgalmi felkészítésével. Ezen összeállításunkat a főiskolai hallgatókon és pályakezdőkön kívül, figyelmébe ajánljuk mindazoknak a pedagógusoknak, úttörővezetőknek, aki­ket érdekel a leendő pedagógusok­ és úttörővezetők helyzete, képzésük körül­ményei, problémái. Szerzőink — többségük főiskolákon tanító pedagógus — a pedagógusne­­veléssel, az úttör­ővezető -kép­zéss­el­ foglalkozó tapasztalataik, véleményeik, jö­vőre vonatkozó elképzeléseik közreadására vállalkoztak. Válogatásunk tehát főként a képző intézmények szemszögéből érinti témánkat. Úgy érzem, a cikkek — ha nem is a teljes mélységet érintően —, valósan mutatják be a pedagógus- úttörővezetőképzés ezerarcúságát. Az írásokban — okkal és joggal — jelentős helyet foglalnak el a főiskolai tantervi keretek által meghatározott és adott lehetőségek, illetve ezek hatása a hallgatók út­­törővezetői ismereteire, és gyakorlati használhatóságukra. Hasonló jelentősé­get kap és majdnem minden munkában megfogalmazódik: a pályára, a hiva­tásra és a mozgalmi teendők ellátására való alkalmasság és a pedagógus sze­mélyiség minőségének kérdése. Talán ez utóbbi folytatása az a jelzés, amely — mindenképpen figyelemre méltóan — a főiskolások mozgalmi élményeivel és kö­tődésükkel kapcsolatos. Kicsit igazolva látom annak a felmérésnek a tapaszta­latait, amit néhány évvel ezelőtt végeztek egyik főiskolánkon, a következő eredménnyel: a hallgatók 20%-ának negatív, a fennmaradó 60%-nak közöm­bös volt, illetve nem volt számottevő, említésre méltó saját útttörőélménye. Ez a jelenség kétféle következményt is hordoz magában: aki valamihez, vala­kihez érzelmileg nem kötődik, nem volt semmilyen maradandó élménye, attól nehezen várható el, hogy ehhez a valamihez másokat is kössön. A már gya­korló úttörővezetők felelőssége — mintegy más­ik következményként, teendő­ként — ,tehát valóban nagy abban, hogy engedjék, siettessék a gyermeki kez­deményezések érvényesülését, saját úttörőéletüknek, közösségi programjaiknak megszervezésében. Érdekes, hogy e témában maguk a főiskolások csak közvetett módon — a szerzők vizsgálati és tapasztalati adatai révén — szerepelnek. Megvallom, ez a szerkesztési elv szándékos volt, a jövőben ugyanis esetenként is, de akár egy­­egy önálló összeállítással is szeretnénk a főiskolásoknak és a kezdőknek fóru­mot, publikálási lehetőséget biztosítani folyóiratunkban. Tehát ez úton és ez alkalommal hívjuk fel a főiskolások és a pályakezdők figyelmét ar ar­a, hogy küldjék el szerkesztőségünk címére mindazon tudomá­nyos diákköri munkáikat, tapasztalati és vizsgálati tényeken alapuló dolgoza­taikat, amelyek a 6—14 korosztály mozgalmi nevelési kérdéseivel foglalkoz­nak. Érdekesnek ígérkeznek az olyan témák is, mint a Miért lettem pedagó­gus?; Pályakezdésem első élményei. Bízunk benne, hogy első vállalkozásunk csak kezdete a pedagógus jelöl­tekkel való foglalkozásnak, akikről reméljük, úttörővezetők, illetve úttörő­mozgalmat segítő kollégák lesznek. kStOOrki

Next