Útunk, 1947 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1947-03-29 / 7. szám
al 10 A NÉPI DEMOKRÁCIA a tái&adcd(Hate*té*xet&n&e*i A második világháború után Európaszerte — a társadalomfejlődésnek megfelelően — egy új társadalmai forma van kialakulóban : a népi demokrácia. Habár a demokráciának a napjainkban lezajló nagy harcában a mindennapi élet kérdései szóról, kapcsolatban állanak a demokráciával s ma a legtöbbet leírt és a legtöbbet emlegetett a „demokrácia" szó, az 1944 év előtti demokrataellenes, fasiszta szellem és nevelés miatt társadalmunk többsége nincs tisztában a népi demokrácia fogalmával. Egyesek csak felkapott, divatos eszmét látnak benne, amilyen — szerintük — a fasizmus is volt, amelyik eltűnhet egyik napról a másikra, amint a fasizmus is eltűnt. Mások nem tudnak különbséget tenni az elveszített imperialista háború mindnyájunkat sújtó átmeneti következményei és a népi demokrácia között. Ezt a társadalmi zavart — ráadásul — a reakció erői igyekeznek fokozni s a demokrácia hitelét rontani. Még értelmiségünk jóhiszemű tagjai is — a társadalomtudományban való járatlanságuk folytán — könnyen hitelt adnak a reakció hamis beállításainak. Gyakran lehet hallani, hogy a népi demokrácia nem más, mint „kommunizmus“, csak a nép megtévesztésére találták ki ezt a „fedőnevet“. Aki jóhiszeműen így nyilatkozik, naivságát és a társadalomtudományban való teljes járatlanságát árulja el. A népi demokrácia nem valami mesterkélt kitalálás, nem valamely kiváló elmének egy emelkedett pillanatában fogant eszméje és nem is hamis fedőnév, hanem az európai általános társadalmi fejlődés sokáig késleltetett, de elkerülhetetlen új korszaka. Kifejlődése szoros kapcsolatban áll a polgári demokrácia történetével. A népi demokráciának a társadalomtörténelemben való helyének a megjelöléséhez szükséges történelmi visszapillantást tennünk a polgári társadalom kialakulására és fejlődésére. A középkor végén a termelő erők fejlődése folytán csírázásnak induló, akkor a haladást jelentő kapitalizmus fejlődését gátló kemény falba ütközött, a feudális termelő viszonyokba. A kapitalista termelési rendszer előharcosainak kemény harcot kellett vívniük a feudalizmus reakciós erőivel, a termelőerők fejlődésének útjában álló feudalizmus megdöntéséért, a jobbágyság felszabadításáért, hogy ezáltal az új termelési rendszer egyrészt szabad, szerződő jogképességgel bíró munkásokat nyerjen, másrészt a földhöz juttatott parasztság életszínvonalának viszonylagos emelkedése és ezáltal vásárlóképességeinek növekedése folytán megfelelő békepiacot találjon árui számára. Társadalmi szükségszerűség volt a XVII. században Angliában és a XVIII. században Franciaországban lejátszódott polgári forradalom, amelyik a feudalizmus megsemmisítésével a társadalmi élet további fejlődésének a kapuit nyitotta meg. A XV. században felfedezett Amerikában a feudális rendszer már nem alakulhatott ki , így ott e tekintetben akadálytalanul fejlődhetett ki a kapitalista termelés. Európa legtöbb országában azonban más természetű a fejlődés. A feudalizmus megdöntése csak részben sikerült. Magyarországon pl. az 1848/49-es polgári forradalmat és szabadságharcot vérbefojtották a reakció erői Hasonlóan történt Romániában is. Ezenkívül a mult század közepétől kezdve a burzsoázia— látva a munkásosztály erejének a növekedését — politikai hatalmának a biztosítására — a nagybirtokos osztállyal véd- és dacszövetségest kötött a munkássággal és a parasztsággal szemben. A gazdag polgárság inkább lemondott a polgári forradalom teljes végigviteléről, a feudalizmus felszámolásáról, a nagybirtoknak a nép közötti való szétosztásáról, — ami az ipar további fejlődésének a lehetőségét nyitotta volna meg, — s ehelyett támogatta a földbirtokos osztályt a parasztság jogos követeléseivel szemben, attól félve, hogy a parasztosztály követeléseinek teljesítése erősítené a munkásosztály mozgalmát, ami veszélyeztetné a burzsoázia uralmát. A nagybirtokosoknak és nagytőkéseknek — „összeházasodásuk“ folytán — közös érdekükké vált a gazdasági uralmukat biztosító reakciós politikai rendszerük minden eszközzel való megvédése. Előbb „emberséges“ eszközökkel védelmezték uralmukat, de mikor a reakciós rendszerük komoly válságba jutott, az életjogaikat jogosan követelő dolgozó nép ellen, önző osztályérdekből, a legkegyetlenebb terroreszközökkel és hamis jelszavakkal dolgozó fasiszta rendszerhez folyamodtak. A társadalom természetes haladásának útjában álló s erőszakra támaszkodó fasiszta rendszer ideig-óráig fennmaradhatott, de a második világháború erőpróbáját már nem bírhatta ki. Egymásután, kártyavárként omlottak össze a fasiszta államok s a dolgozók haladó tömegei szabad folyást biztosítottak a társadalom fejlődésének. A most kialakulóban levő népi demokrácia tehát nem más, mint a gazdag polgárság részéről elárult polgári forradalom — magyar viszonylatban a Petőfiben és Kossuthban megszemélyesített haladó népi mozgalom — folytatása. A vezetés azonban már nem a polgárság, hanem az egész nép, főleg a számbeli többséget tevő s eddig elnyomott munkás- és parasztosztályok kezében van, mint akiknek érdeke a feudális maradványok teljes eltörlése és ezáltal a társadalom további fejlődésének, a nép általános jólétének a megteremtése és biztosítása. A népi demokrácia abban külömbözik a polgári demokráciától, hogy amíg a polgári demokráciában a nép uralma csak látszólagos, mert a nagytőkések gazdasági hatalmuk révén a politikai hatalomnak is teljes birtokosai (pl. Franciaországban 1870 után 200 nagytőkés család kezében volt az ország sorsának intézése), addig az új típusú demokráciában a széles tömegek politikai hatalma sokkal jobban van biztosítva, mert közvetlenül részt vesznek a politikai hatalom gyakorlásában, sőt magában a kormányban is ott vannak s így felülről is biztosítják a dolgozók részvételét a politikai hatalom gyakorlásában. A népi demokrácia programjának a lényege: a feudális maradványok teljes felszámolása, az imperialista nagytőke gazdasági és politikai uralmának korlátozása, a munkás és parasztosztály gazdasági érdekeinek s a fasizmus alatt erőszakosan megakadályozott kulturális nevelésének biztosítása, az eddig az imperialista államok gazdasági elnyomatása és politikai befolyása alatt álló országok népei között — a közös érdekek védelmében — a jó szomszédi viszony kiépítése. A népi demokrácia nem kommunizmus, de még szocializmus sem. A nagytőke uralmának korlátozása végett egyes demokrata országokban végrehajtott nagyobb ipari üzemek államosítását sem lehet a szocializmussal azonosítani. A népi demokrácia gazdasági rendszere továbbra is a tőkés termelési mód gazdasági törvényei alatt áll, amelyek csak a társadalomra káros egyes túlkapásaikban szenvednek részleges módosulást. A szocialista termelési módnak viszont egészen mások a törvényei, mint a tőkés termelési rendszernek. A népi demokrácia helye a társadalomfejlődésben a polgári demokrácia és a szocializmus között áll. LÁSZLÓ FERENC A tudomány korunkban rohamléptekkel halad. A kutatás nap mint nap új területeket tár fel a lélektan tudományában is: új lélektani iskolák nőnek a földből, akár eső után a gomba. Freud, Adler, Jung, Kretschmer, Köhler után így jelentkezett Szondy és a szondizmus, amelynek lelkes apostolai akadtak Erdélyben. Az ő úttörő kísérletezésükről ad torzképet az alábbi karcolat. — No — mondja a mester —, akar ön megismerkedni ösztönélete rejtelmeivel? — Nem bánom — mondom én —, csak a feleségem meg ne tudjon semmit. — Szigorú titoktartás — biztosít a mester — s ez különben is kísérlet egy új tudományos eljárás kipróbálására. — Lássuk az eljárást — rugaszkodom neki. A mester (fehérhátú, kártyaszerű csomagot húz elő a zsebéből) : Itt vannak ... Én: Kalábert nem játszom, mester, tegye el a paklit. Pláne nem játszom, ha az ösztönöm a tét. Mester: Ez nem kártya, hol lát maga ebben stüszi vadászt, vagy makkirályt. Én: Akkor hát mi a fene? Mester: Ezek, kérem, tesztlapok. Elmebetegekről készült fényképek. Most szépen kiteregetem az asztalra és maga kiválaszt két rokonszenveset és két ellenszenveset. Én: Plágium, plágium, ezt a házasságközvetítő irodáktól lopta a tudományos iskola. Azok tették ki a menyasszonyok képét, az ember meg választott. Azt választotta, amelyiknek a határa a legnagyobb hozomány volt felírva. Mindig az volt a legrokonszenvesebb. Mester: Az egészen más dolog volt, kérem. Ott érdekmotiváció forgott fenn. Én: És mi forog fenn itt? Mester: Itt azt az elmebeteget kell kiválasztani, aki minden érdek nélkül tetszik magának. Én: Szóval hozomány nem számít? Mester: Úgy van. Látja, ezért nevezzük ezt az eljárást tudományosnak. De most lássunk a teszteléshez. Itt az első kép. Egy nő... Én: Na, és mit kezdjek vele? Mester: Tesztelje. Én: Azt már nem. Im tesztelem a régi szeretőmet, de ez nem tetszik nekem. Görbén tartja a száját, a haja égnek áll. Kis vicsorít. Mester: Szóval ellenszenves. Én: Azt éppen nem mondhatnám, csak kissé zavar a külseje. Mester: Maga gyalázatosan rossz médium. Itt van nyolc bolond, válassza ki gyorsan a rokon- és ellenszenveseket és gyerünk a következő nyolcra. Én (némi döbbenettel): Muszáj kérem az egész bolondokházán végigmenni ? Mester (türelmetlenül): Nem, csak negyvennyolc bolondon, tízszer egymásután. Én: Az más, akkor gyerünk. (Gyorsan végigfutok az őrültekházán, oda és vissza, kiszedem a rokon- és ellenszenveseket, átnyújtom a mesternek, aki szorgalmasan jegyez. Mikor együtt van a kiválasztottak paklija, sebesen elkezd szorozni és osztani. A paranoiást kivonja a dementia praecoxból, a mániákust megszorozza a melankolikussal, hozzáad egy hisztériásat, az egészet négyzetre emeli, felönti schizofréniával és diadalmasan néz rám.) Mester: Megvan, megvan ... Én (elővigyázatosan): Nem érvényes, nem volt jól megkeverve a pakli s különben sem emeltem... Mester: Az óvás elkésett. Megvan ... Én: Mi a fene van meg? Mester: Ez a mélylélektan diadala. Megvannak az ösztönreakciók. Napvilágra hoztam ösztönéletét. Én (gondosan becsukom az ajtót, nehogy bárki is meghalljon egy szót és elszántan): Gyerünk... Mester: Maga, kérem, Kamntipus. A maga ösztönélete vad és heves, gyilkosan agresszív. Én, éirdekes, az utolsó legyet harminc évvel ezelőtt öltem meg, azt is úgy, hogy véletlenül ráültem. Mester: fippen ez az, maga nem, öl, mert kultúrával szublimál. Én (pirulva): Hát ez igaz, ittott szublimálok egy kicsit, de ez szóra se érdemes. Mester: Dehogy nem érdemes, fippen az a szerencséje magának meg az emberiségnek. Maga legyőzte antiszociális ösztönét. Ha maga nem szublimált volna, majd mi történt volna, még rágondolni se jó. Én: Igazán szerencse, hogy szublimáltam meg kompenzáltam, utólag hálát adok a teremtőnek. Mester: Csak semmi teremtő kérem, ilyen hipotézissel mi nem dolgozunk. Maradjunk a tudomány exakt alapjain. A maga ösztönélete rendkívül normális. Erős önértékelést látok, de azért kissé tépelődő. Ha nem ingerlékeny, akkor szelíd, kicsit álmodozó természet erős érzékkel a realitások iránt, jól adminisztrálja magát, de anyagi helyzete némi gondot okoz... , Én: Némi? Miért csak némi? Mester: ... nagyon családias, viszont szeret visszahúzódni mindentől és mindenkitől. Szereti a magányt, de kerüli, mert vonzza, illetve... Én, fiztem, köszönöm a tesztelést, csak egy kifogásom van. Kevés a negyvennyolc bolond fénykép. Tegyen a pakliba még kettőt. A magáét meg az enyémet. KOMOR JÓNÁS ■ ■ | Ösztönéletem REJTELMEIBŐL !A SZERKESZTŐ POSTÁJ B. L. A magyarság egyáltalán nem jutott a végpusztulás szélére s a „nemzeti tragédia mélypontjára“, amért pár száz háborús bűnöst és néhány tucat most leleplezett összeesküvőt börtönbe küld és bíróság elé állít. Ha egyáltalán sor kerülhetett volna végpusztulásra, azt ezek az összeesküvők idézhették volna elő. Ezek az összeesküvők azt a politikai rendszert próbálták fenntartani, illetve újra helyreállítani, amely a múlt század végén s ennek a századnak az elején másfélmillió magyart juttatott koldusbotra és kényszerített Amerikába való kivándorlásra. A múltnak ez a politikai rendszere mészároltatott le az első világháborúban félmillió, a második világháborúban pedig hatszázezer magyar embert. Ezeknek a bűnlajstromára írható az is, hogy a magyar parasztság nem juthatott földhöz, elharapódzott az egyke, és a magyarság szaporátlanná vált. De nézzen ön körül saját értelmiségi rétegében, ahova leveléből ítélve ön is tartozik. Hány tanárnak, tanítónak, tisztviselőnek van kedve egykét gyereknél többet vállalni? Ki vette el a kedvüket, bátorságukat a népes családtól? Ismét csak ezeknek az összeesküvőknek a politikai rendszere.. . Vagy vegyük az aszály sújtotta székely megyéket, kik hagyták ezeket a megyéket évszázadokon keresztül oly elesettségben, kik fojtották meg e megyék minden iparosodási kísérletét, hogy az olyan aszályos év, mint a legutóbbi is, már éhhalál szélbre kergetheti a lakosságát? És kiknek a politikája rombolta majdnem földig Magyarországot és Erdélyt, hogy most annyi gyereknek kell idő előtt elpusztulnia, mert nem tudunk termelni, hogy kellően táplálhassuk, felruházhassuk, orvosi védelemben részesíthessük őket ? Ismét csak ezek az összeesküvők hibáztathatók. Ezeknek bizony nem kisebb a bűnük az apagyilkosokénál, ahogy azt ön jóhiszeműen elképzeli, mert ha csak apagyilkosok lennének, akkor talán tényleg szóba jöhetne a megbocsátás. Ezek azonban nemzetgyilkosok, saját nemzetük és más nemzetek gyilkosai, hiszen más nemzetek fiainak s az önmagukék legyilkoltatására hajtották a magyarságot. Elítélésük tehát éppen annak az érdekében történik, hogy ne irthassák többé sem a magyarságot sem másokat. Hogy legyen már vége egyszer egykészek, magzatoibantásnak, kivándorlásnak, korai sírba dőlésnek, nemzeti javak pocsékolásának. Lehetetlen, hogy ezt ne helyeselje, ha valóban jóhiszeműen , igaz aggódással viseli szívén a magyarság sorsát. Remélni szeretnénk, hogy jövőben az aszály sújtotta magyarokért, a nyomorgókért, iskoláink megsegítéséért, színházaink támogatásáért, a népek közötti összetartásért s a megbékélésért, vagyis közös felemelkedésünkért emel szót. H. J. „Világnézet a zene művészetében“ c. cikke túlságosan elvont és szakjellegű ahhoz, hogy olvasóink szélesebb rétegeit is érdekelje. Rövidebb és hajlékonyabban megírt cikket kérünk. — „A szarkaláb ...“ Sokszor olvasott történet, figyelemreméltó íráskészség. Próbálkozzék friss, új szempontú, maibb tárgyakkal. — Z. P. Versei közül legsikerültebb a „Vendégszeretet“. Kár, hogy mind képeiben, mind hangulatában sok az utánérzés. Küldjön újabb terméséből. — X. J. Kolozsvár, a lefordított versek szétfolyóak, erőtlenek. Zártabb formájú, dallamosabb alkotásokat talán több erővel s zeneiséggel tudna magyarul megszólaltatni. — Cs. J. Zilah. A válaszlevelében érintett kérdésre csak annyit: felfogás dolga. Vannak, akik a tartalmat hangsúlyozzák a forma rovására, vannak, akik megfordítva. Mi a forma és tartalom szép összhangját keressük a versben. újabban küldött költeményei az előbbiekhez képest fejlődést mutatnak, de még mindig nem közölhetők. — E. Gy. Nagyvárad. Versét nem használhatjuk. Szívesebben vennénk színes, rövid prózai írásokat ... — E. B. K. Temesvár. Egyikmásikban van némi erő és lendület, de ezekből is hiányzik a megformálás művészi egészsége. — E. L. Temesvár. „Éhség“ című írása szabadverssé oldott vezércikk. Ezért nem közöltük. A románból fordított vers művészileg jelentéktelen, amit még aláhúz a döcögő fordítás is. — A. A. Marosvásárhely. Korábban küldött verse és cikke még nem elég érett ahhoz, hogy ezzel mutassuk be olvasóinknak. — ifj. N. J. Arad. A novellák olvasmányemlékek visszféi nyei. Olyan tárgyak után nyúljon, amiket maga az élet kínál. Egyébként sok sikert a M. N. Sz. Ifjúsági csoportjának „Zilahy Lajos“ szép- Irodalmi szakosztályában végzett - önművelő és irodalomnépszerű s itt munkájukhoz. — 8. F. Vés. Versei egyelőre gyönge próbálkozások. — F. V. E. Versei közül a „Március" c lendületes, pattogó, de kitaposott, útakon halad. Olvasson sokat ma S- lírikusainktól. — M. 8. Temesvár ! A két francia versfordítás már megjelent, igy közlésüktől kénytelenei i voltunk eltekinteni. — M. M. Csik-somlyó. A novellák igen figyelem is méltó tehetség megnyilatkozásai, de még kissé bőbeszédűek, tájszavaikat fölöslegesen terheltek és a szerkezetük sem egészen töretlen, bár emberábrázolása komoly írói képességre vall. Nagy érdeklődéssel várjuk újabb küldeményét. — M. N. Z. Nagyvárad. Rövidebb, életesebb novellákat kérünk. A nálunk levők merevek, keresettek. — B. Gy. Kolozsvár. Novellája tehetséges írás, de tárgyában jelentéktelen ahhoz, hogy általais írót mutassunk be. Mélyebb, erőteljesebb írásokat várunk öntől. — Z. M. Arad.Grădişte. Újabban küldött novellája túlságosan elnyújtott, elrészletezett. A „Jégvirágok“ tanúsága szerint, a tömör, kis formákban otthonosabban mozog. Ilyeneket küldjön. — H. N. Temesvár. Cikke kevés újat mond, s azt is bőbeszédüan, eláltalánosítva tárja elénk. Rövid, magvas, újszemi pontú írásokat várunk. — K. J. Marosvásárhely. Novellái tehetséges írások, de még nem olyanok, amikkel bemutatkozhatna. Hisszük, hogy hamarosan ilyent is kapunk öntöl — harka. Filmismertetésektől elvből elzárkózunk: egy-egy film bemutatása legfennebb néhány város mozilátogató közönségének jelent élményt, olvasóink szélesebb rétegeit azonban nem érdekli, mert nem is érdekelheti. A filmről összefoglalóbb, általánosabb, nevtelei-világnézeti vonatkozású cikkek érdekelnének. — 8. D. Nagybánya. Őszinte, bíráló soraink nem csupán a szerkesztőbizottság egyik tagjának, hanem magának a szerkesztőségnek a véleményét fejezték ki Megbántani azonban sem a levél aláírója, sem a szerkesztőség nem akarta önt. Még kevésbbé akartuk „kitenni“ az ütünk munkatársai sorából. Aki írását laphoz eljuttatja, annak számolnia kell azzal is, hogy írása esetleg nem kerül a közlendők közé. A magunk részéről a munkatársi viszonyt nem tekintjük felbontottnak s várjuk továbbra is kéziratait. — Nem közölhetők az alábbiak írásai: K. O.-né, Kolozsvár, B. F. Kolozsvár. — B. J. Nagyvárad. — Sz. I. Nagyvárad. — Sz. Gy. Nagyvárad. — K. P. Nagyvárad. — B. L. Nagyszeben. — V. J. Marosvásárhely. — K. B. Lekence. — E. K. M. Szatmár. — F. J. .Brassó. — B. A. Szováta. — D. Z. Nagyvárad. — Többeknek: Igen sok levél érkezik kiadóhivatalunkhoz azzal a reklamációval, hogy egyes számok nem érkeznek meg rendeltetési helyükre. Értesítjük a. b. előfizetőinket, hogy a kiadóhivatal lapunk minden számát pontosan elküldi a kért címre. Amennyiben a lap nem érkezik meg, szíveskedjenek az illetékes posta-hivatalhoz fordulni. Taxa poștală plătită In numerar conf. aprobării Nr. 41.158/1947. Irodalmi és Nyomdai Müintézet, Kolozsvár. —No. 99. Fioc. jud. Cluj 055 — Felelős vezető: Kiss Márton igazgató. „MINERVA" HTUNK