Útunk, 1950 (5. évfolyam, 1-24. szám)
1950-01-14 / 1. szám
■kbhhh : „Én nem ismerek még egy forradalmárt, aki olyan mélyen hitt volna a proletariátus teremtő erejében, osztályösztönének forradalmi célszerűségében, mint Lenin." Sztálin.uer robustus sed malitiosus — hatalmas, de rosszindulatú gyermek — szociológusok és történelembölcselők, moralisták és tömeglélektanászok, diplomaták és i humanisták", a burzsoá ideológia mindenféle és fajta képviselőjének s hirdetőjének véleménye ebben a néhány szóban csúcsosodott ki a tömegeket illetőleg. Hatalmas — ez kétségtelen, ezt el kellett ismerniök. De — fűzték sietve hozzá, — rosszindulatú. És ebben a jelzőben ott izzott a burzsoázia gyűlölete és félelme, hogy — Sztálin szavaival — az elemi erők felülkerekedhetnek, hogy a tömegek megmozdulnak és „sok mindent feleslegesen öszszetörnek". Például a kapitalista társadalmat. A tömeg: gyermek, állapították meg s mint ilyennek, nincs és nem is lehet "beleszólása a felnőttek dolgába"; a tömegeknek semmi szerepük a történelemben, hiszen a történelmet hősök, lángelmék, nagy emberek csinálják. A marxismus és azon belül a történelmi materializmus az egyetlen tudományos elmélet, mely helyesen értékeli a tömegek szerepét. Lenin Karl Marxról írott tanulmányáért megállapítja, hogy a történelmi materializmus felfedezése, ,,helyesebben a materializmus következetes továbbfejlesztése és kiterjesztése a társadalmi jelenségek területére, kiküszöbölte a régebbi történelmi elméletek két főfogyatékosságát". Elsőnek Lenin felkozza ezen elméletek idealista voltát; „másodszor, a régi elméletek éppen a lakosság tömegeinek tevékenységét hagyták figyelmen kívül, míg a történelmi materializmus első ízben tette lehetővé a tömegek társadalmi életviszonyainak és e viszonyok változásainak természettudományos pontosságú tanulmányozását". Az emberek maguk csinálják történelmüket — tanítja a marxizmus. A történelem ipari alkotói: a néptömegek. Az emberiség történelminek minden szakasza, a szürke hétköznapoktól a hősi szabadságharcokig ezt igazolja. Ezt igazolja korszakunk:amunkásosztály és aszegényparasztság milliós tömegeinek győzelme az adásberi Nagy Szocialista Forradalomból, m magának a szocializmusnak felépítést ad.Szovjetunióban, a szovjet népi győzelme a Nagy Honvédő Háborúban, a rksipi demokráciák dolgozó milíciinak Sikerei a szocializmus felé vező úton, a kínai néptömegek történelmi jelentőségű diadala és a béketáborba tömörült százmilliók győzelmei a háborús usziták fölött. A tömegek kezdeményező és alkotóereje nem egyforma minden időszakban. Legmagasabb fokára a forradalmak korszakaiban emelkedik. Lenin írta 1905-ben: „A forradalmak a történelem mozdonyai — mondotta Marx. — A forradalom az elnyomottak és kizsákmányoltak ünnepnapja. A nép tömege nem léphet fel soha az új társadalmi rend olyan aktív alkotójának szerepében, mint forradalom idején. Ilyen időkben a nép csodákra képes, a fokozatos haladás szűklátókörűen kispolgári fogalmához viszonyítva". Hozzátehetjük, nem minden forradalomban egyforma ez az aktív alkotóerő. Más, magasabbrendű volt a szocialista forradalomban és más, kisebb hatósugarú az azt megelőző forradalmakban. Miért? Mert a néptömegek aktivitása ez utóbbiakban csak annyira bontakozott ki, amennyire a régi rend lebontásához szükség volt. Az új rendet már nem a harcoló tömegek, hanem a vállukon uralomra kerülő kizsákmányoló osztályok építették ki a maguk érdekeinek szemmeltartásával. A szocialista forradalomban először fordul elő a történelem során, hogy — mint arra Sztálin is rámutatott — a néptömegek nemcsak a régi rend lerombolásának feladatát teljesítették, hanem új társadalmi rendet, új termelő módot, új államformát, új szocialista kultúrát is alkottak. Alkothattak, mert ennek a forradalomnak a tömegei, a proletariátus tömegei, a történelem legforradalmibb, leghaladóbb osztályának tömegei voltak. Alkothattak, mert ezt a tömeget olyan erő nevelte és vezette, mint a Bolsevik Párt, olyan forradalmáróriások, mint Lenin és Sztálin. Nálunk, a Román Népköztársaságban, ha más körülmények között is, ha vértelenül is, szintén forradalom, szocialista forradalom zajlik. Nálunk is a munkásosztály, a leghaladottabb osztály annak főtámasza és szervezője, az 5 vezetésével vesznek részt e hatalmas küzdelemben a többi dolgozó rétegek. Egy, a Bolsevik Párt mintájára felépített, annak útján haladó párt, a Román Munkáspárt, a lenini-sztálini tanítás neveli és irányítja e tömegeket. Ezek a körülmények szabadították fel nálunk a tömegeknek azt az alkotóerejét, mely olyan megvalósításokhoz vezetett és vezet, amilyenekre még nem volt példa országunk történetében . Sztálin mondotta: „Hit a tömegek teremtőerejében — ez Lenin működésének az a sajátossága, mely lehetővé tette számára, hogy az elemi erők értelmét felismerje s mozgásukat a proletárforradalom medrébe irányítsa." A „nagyemberek", a nem lenini típusú vezérek lekicsinylőleg, sőt megvetéssel beszélnek a tömegről, a „csőcselékről", mint egyszerű eszközről, mellyel elképzeléseiket végrehajtják. Lenint elszakíthatatlan szálak fűztik a tömegekhez. Lenin hitt a tömegekben, erejükben, lendületükben, képességeikben, kitartás, állhatatosság, is készség, eltökéltség és képesség, százszor kipróbálni valamit, százszor kijavítani is többszabad célhoz jutni... a proletariátus e tulajdonságai — záloga annak, hogy a proletariátus győzni fog." Lenin tanult a tömegektől. Például mikor az Októberi Forradalomban a tömegek alkotóereje létrehozta a szovjeteket, mint a proletárdiktatúra államformáját, Lenin felfedezte ennek óriási jelentőségét. „Ha az 1905-ös év nagy tapasztalatán átment orosz forradalom népi alkotóereje nem teremtette volna meg a szovjeteket még 1917 februárjában — mondotta — úgy semmiképpen sem tagadhatták volna ők(Folytatása a 2. oldalon) LENIN a tömegek alkotóerejének felszabadítója a pmm idei v. Évfolyam, i»íj szám TIZENHAT OLD A M171 Serk«»sittenik kéthetenként szombaton JOVONKERT pártosan, haza Hatan! A Román Népköztársaság dolgozói teljesítették az IMI. éri Államtási Tervet. Nemcsak teljesítették. Hősi munkával túl is szárnyalták, nős munkával, a Szovjetunió önzetlen és a szocialista építés minden mozzanatában megnyilvánuló támogatásával, a szovjet tapasztalatok utat mutató fényében. Hatalmas feladatok állottak előttünk. A Román Munkáspárt és a kormány vezetésével azonban győztünk a nehézségeken: 1945-ben a termelés 40 százalékosan emelkedett Eredményeink nagyok. Nemcsak adatok bizonyítják ezt Nemcsak az, hogy kohászati iparunk 54 százalékkal, a széntermelés 22-vel, a földgáz-termelés ötszörösére emelkedett. Hogy a társadalmi juttatások IMS. évi végösszege 22 milliárd lej volt hogy 405.000, a polgári földesúri rendszer által sötétben tartott analfabéta tanult meg irni-olvasni. Hogy új iskolák, szakintézmények, egyetemek és az ország falvaiban ezer és ezer kultúrotthon működik. Hogy forr, fejlődik ez az ország. Bizonyítja más is. Bizonyítja az új ember. A szocialista építés, a békéért folytatott küzdelem feltételei közepette kovácsolódó. A Papp Lajosok, Cinek Máriák, Bivolan Anielek, a Török Pálok lelkesedésének és sikereinek esztendeje volt 1949. A Munka Érdemrendjével és a Népköztársaság Csillagávalkitüntetett dolgozóké. Munkásoké, technikusoké, mérnököké, katonáké, értelmiségieké, művészeké. Az 1950. évi Állami Terv már az eredmények betonalapjára épít. Több gép, több szén, több érc, több vas, több acél, több nyersolaj és több öntudatos ipari szakember biztosítja, hogy túlszárnyaljuk ezt a Tervet is. Hogy 38,5 százalékkal több vasércet, 13 százalékkal több szenet, 35,5 százalékkal több nyersolajat, 38 százalékkal több színes ércet termelünk, mint tavaly. Hogy újabb 1400 kultúrotthont létesítünk, újabb háromszázat szerelünk fel filmvetítőgéppel, hogy újabb 2000 kultúrotthont látunk el könyvtárral. És mennyi mindent mondanak még az 1950. évi Állami Terv adatai. Mennyi valóra váló — és biztosan megvalósuló célkitűzés! Irodalmunk is — két esztendei nekirugaszkodás után— 1949-ben lendült meg. Nemcsak lírikusaink, de regényíróink, novellistáink is értékes művekkel járultak hozzá az új ember kovácsolásához. Csak valóban az idők nagyszerűségéhez emelkedő dráma késlekedik. Az 1950. évi Állami Terv bennünket is kötelez. Milyen nagyszerű célt jelöl meg: a művészet eszközeivel harcolni a szocializmusért, a békéért. Jövőnkért. Pártosan, hazafiasan. Akaratot sugározzanak, ösztönözzenek, szerszámként, fegyverként forgathassák műveinket a dolgozók. És e feladatokat vállaljuk is. Nemcsak vállaljuk: valóra is váltjuk őket, hogy megfeleljünk a "lélek mérnökei" sztálini biztatásnak, de egyben felelősségre figyelmeztetésnek is. A közeljövő meg is mutatja majd, mennyi szívvel, mennyi tudással, mennyi sikerrel. KVLTV/j"