Utunk, 1956 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1956-01-06 / 1. szám
VILA» PROLETARIAI SGJESOVETSK11 - 11 A «, AMI A ROMÁN NÉPKÖZTÁRSASÁG ÍRÓSZÖVETSÉGÉNEK LA XI. ÉVFOLYAM 1. (375) SZÁMÁRA 40 BANI — A PÁRT ÚTMUTATÁSA A Román Munkáspárt 1. kongreszszusa történelmi jelentőségű esemény irodalmunk fejlődése szempontjából is. Nemcsak azért, mert a kongresszus a nép egész alkotó tevékenységének célkitűzéseitmeghatározva, közvetve az irodalomra is kihat, hanem közvetlenül az irodalomra vonatkozó megállapításai révén is. A Központi Vezetőség, Gh. Gheorghiu-Dej elvtárs által előterjesztett jelentése mélyrehatóan elemezte az ideológiai munka és irodalmunkfejlődésének döntő fontosságú kérdéseit. Több delegátus, u. m. Iosif Chibinevschi, Miron Constantinescu, Leonte Rautu, Traian Savulescu, V. Em. Gálán és mások felszólalása szintén nagy figyelmet szentelt a tudományos és irodalmi élet különböző jelenségeinek. Éppen ezért a kongresszus minden író számára a tanulságok kiapadhatatlan forrása és hatalmas segítség alkotó kérdéseinek megoldásában. A Központi Vezetőség jelentése elismeréssel állapította meg, hogy az irodalom és művészet terén jelentős sikereket értünk el. „Íróinknak és művészeinknek sikerült az utóbbi években olyan műveket alkotniok — mondotta Gh. Gheorghiu-Dej elvtárs -amelyek megérdemelten kivívták a nép szeretetét.“ A népi hatalom éveiben olyan irodalom és művészet fejlődött ki hazánkban, amelyet a nép a magáénak érez és amely fontos tényezője az új ember neveléséért folytatott harcunknak. Igenörvendetes hogy irodalmunkban és művészetünkben különböző nemzedékek képviselői haladnak együtt. Pártunk politikájának fényes igazolása, hogy ma már országunk legtehetségesebb írói és művészei a nép szolgálatába állítottál tehetségüket és műveikkel a szocializmus építését kívánják előmozdítani A párt megmutatta alkotóinknak tehetségük kibontakozásának nagyszerű útját, a szocialista realizmus útját amely az új irodalom és művésze alapvető módszere és amely új, minőségi fokozat a hazai irodalom és művészet fejlődésében. A sikerek felmérésén túl a kongreszszus rámutatott azokra a hiányosságokra is, amelyek a tartalom, a tematika és a művészi tökély szempontjából ,m i- g raagmutatkoznak irodai munkban és a művészetben. Ugyanakkor leleplezett egynémely olyan téveszmét, amely akadályozta irodai munk fejlődését és kijelölte pártszervezeteink feladatát irodalmunk további fejlődésének biztosítása érdekében „Annak a hősi harcnak számo nagy témája, döntő mozzanata, amelyet dolgozó népünk ma a szocializmus felépítéséért vív, az utóbbi évtzedek harcainak több nagy témája , fontos mozzanata csak kis mértékben tükröződik az irodalomban és művészetben“ — állapítja meg a Központ Vezetőség jelentése. Kétségtelen, hog ez irodalmunk egyik legnagyobb fogyatékossága. És kétségtelen az is hogy ilyen vonatkozásban károsan hatott az egyes művekben jelentkező sematikus ábrázolás. Nem véletlen, hog éppen itt, a tematikai fogyatékossá megállapításánál említi a jelentés egy művek azon hibáját, hogy kegyszert sítik, sematikusan mutatják be a valóságot. „Ez mindenekelőtt abban is kifejezésre, hogy művészileg gyenge ábrázolják az új felsőbbrendűségét, régi vereségének és felszámolásána folyamatát." A sematikus ábrázoló mibenlétének e pontos meghatározás nagy segítség életünk döntő mozzanatainak hiteles bemutatásáért folytatott harcunkban. A kongresszus elítélt minden olya törekvést, amely a valóság meghonosított, eltorzított bemutatását eredményezi: „A szocialista realizmussá egyformán összeegyeztethetetlen mondotta Gheorghiu-Dej elvtárs — a élet rózsaszín bemutatása, a konfliktusmentesség s a hanyatló, eltűnésében lévő jelenségek beteges összeválogatása, valóságunk és új életünk híveinek sötét színekkel való megrajzolása. A nép olyan műveket vár a íróktól és a művészektől, amelyek társadalmi-történelmi jelenségek lényegét ábrázolják, új valóságunkat maga állandó fejlődésében, kiapadhatatlan gazdagságában és sokoldaliságában mutatják be, mindenek elől pedig azt a nagyszerű alkotó műnk tükrözik, amellyel népünk az új társadalmat építi és amelyben maga is alakul.” A párt felhívása a népnek azt azigényét tolmácsoja, hogy az irodalom sokoldalún mutassa be a régi és az új harcát e minden eszközzel segítse az új győzemét. Ehhez természetesen hozzá tartozik a régi minden maradványána erőteljes bírálata is. Miron Constantinescu elvtárs felszólalásában részletesen kifejtette ezt, amikor a szatír fejlődésének szükségességére mutató rá. „Szenvedéllyel és nemes gyűlöletel kell ostorozni mindazt, ami elvult, az osztályellenséget, az embere tudatában még megbúvó régi nézete maradványait, a karrierizmust, a birokráciát, a talpnyalást, a rágalomzást, a közjavak iránti nemtöretlenséget, a becstelenséget. Elkerülhetetlennül szükséges a szatirikus műfajok, szatirikus vers és próza, a szatirika színművek további fejlődése. Ezek, mind az igaz, az új, a szocialista ág győzelmének szolgálatába kell állani.“ A kongresszus dokumentumai megmutatták azoknak az „elméleteknél a káros voltát, amelyek az osztályba úgynevezett „felfüggesztéséről“ bszélnek, és amelyek különösen az író művészek és tudósok körében terjedtek "fel. A Központi Vezetőség jelentés hangsúlyozta, hogy a jelenlegi szkaszban az osztályellenség, amelyet a gazdasági élet döntő fontosságú szektoraiban szétzúztunk, egyre inkább az ideológiai arcvonalba csoportosítja erőit. Éppen ezért pártunk egyik legfontosabb feladatának tekinti a burzsoá ideológia befolyása elleni küzdel- lmét. Ebben a szakaszban, magasrendű ideológiai éberségre van szükség, valamint arra, hogy mélyrehatóan és sokoldalúan elsajátítsuk a marxi- lenini ideológiát. Szembe kell szálnunk a burzsoá irodalom befolyásának olyan maradványaival, mint amilyen például a for matizmus és a szubjektivizmus. Szembe kell szállnunk a burzsoá na-cionalizmus bármiféle megnyilvánulásával. A kongresszus megállapította, hogy ilyen megnyilvánulások felbukkantak egyes román és más nemzetiségű írók műveiben. Az ilyen, a baráti és harcostársi szellemtől idegen nacionalista megnyilvánulásokat fel kell fedni, bármilyen köntös mögé rejtőz- nek is, kíméletlenül le kell leplezni és meg kell szüntetni őket. A burzsoá ideológia befolyásának megnyilvánulása irodalmi életünkben az alkotás szabadságának gyakori fél-remagyarázása, az e téren jelentkező nyílt vagy burkolt demagóg agitáció. Az „alkotás szabadságáról“ szóló állítólagos elmélet mögött — állapította meg Miron Constantinescu elvtárs — rendszerint az a szándék húzódik meg, hogy távol tartsa az alkotókat az objektív valóságtól, e valóság megismerésétől és művészi kifejezésétől, az a szándék, hogy kétségbe vonja az eszmei gazdagság döntő szerepét a művészetben és kritikátlanul egy kalap alá vegye az egész irodalmi és mű-vészeti örökséget, az a szándék, hogy elkerülje az alkotás párt általi eszmei irányítását“. A párt miközben elveti az iroda- lom pártosságát aláásó hamis elméleteket, hangsúlyozza, hogy a szocialista realizmus ellensége minden mechaniikus nivellálásnak vagy egyenlősítés- nek az alkotásban és a legnagyobb lehetőségeket biztosítja a művész egyé- niségének szabad megnyilvánulásához, tág teret enged a legváltozatosabb,. művészi ízlésnek. A párt épp oly határozotTan igényli a művek művészi tökélyét, mint eszmei tisztaságát és gazdagságát. „Az új, szépre vágyó közönség elvárja — hangsúlyozza a Központi Vezetőség jelentése —, hogy a szerzők magas művészi színvonalon, nagyszerű témájukhoz méltóan alkossák meg műveiket. Az igazi művészettől idegen mint iden száraz, szürke és szimplista megoldás, idegen tőle a közönségesség és a naturalizmus.“ Az irodalom nevelői hatása nemcsak a tartalmától függ, ha■ nem a művészi formájától is. Éppen ezért szembe kell szállni minden olyan ■ törekvéssel, amely hajlamos lebecsülni a művészi forma fontosságát. De szembe kell szállni az olyan törekvésekkel . ■ is, amelyek külön akarják választani : ■ a formát a tartalomtól, hogy csökkentsék az eszmei tartalom fontosságát, tagadják ennek döntő szerepét a mű-svészetben. A művészet nemcsak a forma, hanem ■ az egész mű, a tartalom és forma ióegységének szépsége — s ez a szépsége " nem öncélú. Igen meggyőzően fejezte i ezt ki Miron Constantinescu elvtárs, amikor a pártosság elvéről, a társadalmunk objektív fejlődéséből fakadó eszménk lényegéről szólva megállapította: „Az irodalom és a művészet ■ szépsége nem lehet és nem szabad, hogy meddő szépség legyen, amely semmi hasznára nincs az embereknek ■ és a szocialista társadalomnak, mindennek a dolgozókat és az általuk al-l kötött társadalmat kell szolgálnia, nemcsak útitárs legyen, hanem igazi elv■ társ e nagy mű megalkotásában“. A kongresszus feladatunkul tűzte ki, hogy távolítsunk el minden akadályt, amely gátolja irodalmunk és művészetünk fejlődését. „Pártszervezeteink , feladata — mondotta Gh. Gheorghiu Dej elvtárs — erélyesen küzdeni a kölcsönös tömjénezés, a csoportokra oszlás és a tespedés ellen, az ellen, hogy egyesek ezt válasszák a bátor, mélyen elvszerű és pártos viták helyett.“ Nagyon sok múlik e tekintetben a személyes példamutatáson, a kommunista írók, az élenjáró, nagy tekintélynek örvendő írók személyes példamutatásán. Igen érdekes ebből a szempontból, amit V. Em. Gálán , mondott: „A tapasztalat győzött meg arról, hogy csak a saját példamutatásunkból kiindulva dönthetjük meg a kritika és önkritika iránti bohém magatartás utolsó maradványait is és így tépjük ki végérvényesen közösségi életünkből a két rokon gyomot: a kölcsos női tömjénezést s a pletyka, az iratritka, a rágalom szellemét.“ Az írók pártalapszervezeteire igen nagy feladatok hárulnak az eljövendő sikereink biztosításában. Az alapszervezet fel kell, hogy vesse az irodalom fejlődésének döntő kérdéseit, központi feladatává kell tennie az írók kommunista nevelését, a párt vonalának érvényesítését és védelmét az irodalomban. Nem kétséges, hogy íróink és művészeink mindent megtesznek, hogy becsülettel teljesítsék azokat a feladatokat, amelyek elé a pártkongresszus, a nép növekvő igénye állítja őket. Nem kétséges, hogy — amint a Központi Vezetőség jelentése megállapítja — „íróink és művészeink olyan műveket fognak adni a népnek, amelyeknek eszmei tartalma és művészi kifejezőereje méltó a hazánkban vége bemenő forradalmi változások viharos- korszakához!“ A Román Munkáspárt II. kongresszusán megválasztott Központi Vezetőség összetétele A Román Munkáspárt Központi Vezetőségének tagjai 1.Alexa Augustin 22. Dalea Mihai 42.Murgulescu Ilie 2.Apostol Gheorghe 23. Dan Vlache Florian 43.Niculescu Mizil Paul 3.Balalia Dumitru 24. Draghici Alexandru 44.Pas Ion 4.Barna Ioan 25. Dragoescu Petre 45.Patilinei Vasile 35.Berezițchi Dumitru 26. Dulgheru Radu 46.Petre Lupu 6.Bîrlădeanu Alexandru 27. Fazekas János 47.Pîrvulescu Constantin 7.Bodnăraș Emil 28. Florescu Mihai 48.Popa Gherasim 8.Borilă Petre 29. Gavriliuc Mihai 49.Preoteasa Grigore 9.Breitenhofer Anton 30. Gheorghiu-Dej Gheorghe 50.Rădoi Gheorghe 10.Bughici Simion 31. Gheorghiu Vladimir 51.Răutu Leonte 11.Bunaciu Avram 32. Gluvacov Ioan 52.Sălăjan Leontin 12.Ceaușescu Nicolae 33. Guina Nicolae 53.Scarlat Constantin 13.Chişinevschi Iosif 34. Hosu Gheorghe 54.Şerban Miron 14.Chivu Stoica 35. Ion Gheorghe 55.Solomon Barbu 15.Crăciun Constanța 36. Iordachescu Feodor 56.Stancu Aurel 16.Colin Dumitru 37. Jója Atanase 57.Stoica Gheorghe 17.Constantinescu Miron 38. Kovács György 58.Toma Sorin 18.Cozma Ion 39. Lascu Elena Iordachescu 59.Ţurcanu Ene 20. Csupor Lajos 40. Mogyorós Sándor 60.Vass Gizella 19.Cotoş Ion 41. Muzsik Mihály 61.Voitec Ştefan 21.Daju Pavel A Román Munkáspárt Központi Vezetőségének póttagjai 1. Alexe Eugen 2. Aimajan Bujor 3. Bayerle Iosif 4. Banc Iosif 5. Berghianu Maxim 6. Bontea Stefan 7. Catana Nicolae 8. Cotoveanu Iacob 9. Cristache Vasile 10. Dobre Ion 11. Doncea Constantin 12. Fulger Cornel 13. Gheorghiu Dumitru 14. Giosan Nicolae 15. Ichim Ion 16. Ionescu Vasile 17. Ioniță Ion 18. Malinschi Vasile 19. Manole Ofelia 20. Marinescu Aneta 21. Mateescu Constantin 22. Maurer Gheorghe 23. Moisescu Anton 24. Nădejde Costin 25. Răceanu Ileana 26. Roşianu Mihail 27. Simulescu Dumitru 28. Toma Ana 29. Trofin Virgil 30. Ţugui Pavel 31. Vaida Vasile 32. Vasilichi Gheorghe 33. Verdeţ Ilie 34. Voicu Stefan 35. Zaharescu Barbu Az RMP Központi Revíziós Bizottságának összetétele Ardeleanu Iosif; Beldean Ion; Brinea Zina; Cristescu Eugenia; Redlinger Oszkár; Rudenko Teodor; Szen Dumitru; Duma Aurél; Dumitrescu Vasile; Florescu Kovics Sándor; Tiulescu Constantin; Vass László; Vin Gheorghe; Gheltz Filip; Gherghelas Anton; Mataisztila Marin; Zaharia Tanase Péter; Mogos Iosif; Niculi Ion; Popa Emil; Radaceanu A Román Munkáspárt Központi Vezetőségének plenáris ülése A Román Munkáspártnak a II. pártkongresszuson az RMP KV Titkársága megválasztott Központi Vezetősége december 28-án --------------------------------------délután plenáris ülést tartott. Az RMP Központi Vezetőségének első titkárává választották Az RMP KV Politbürójának tagjai A plenáris ülés egyhangúlag megválasztotta az RMP Központi Vezetőségének Politbüróját. Gheorghiu-Dej Gheorghe Chivu Stoica Chivinevschi Iosif Apostol Gheorghe Mogyorós Sándor Bodnára$ Emil Constantinescu Miron Pirvulescu Constantin Borila Petre Draghici Alexandru Ceausescu Nicolae Az RMP KV Politbürójának póttagjai A Politbüro póttagjainak az alábbi elvtársakat választották meg: Coliu Dumitru Salajan Leontin Rautu Leonte Voitec Stefan A plenáris ülés egyhangúlag megválasztotta az RMP KV Titkárságát. Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtársat Az RMP KV titkáraivá választották a következő elvtársakat: Chibinevschi Iosif Ceaușescu Nicolae Fazekas János Cozma Ion A Párt Ellenőrző Bizottsága A plenáris ülés megválasztotta a Párt Ellenőrző Bizottságát, amelynek tagjai lettek. Elnök: A KV plenáris ülése megbízta a Politbürót, tegye meg a szükséges intézkedéseket, hogy az egész párt megvitassa a kongresszus történelmi jelentőségű határozatait és állapítsa meg, hogy milyen intézkedéseket kell foganatosítani e határozatok valóraváltása érdekében. Alelnökök: Titkár: Tagok: Pirvulescu Constantin Vinţe Ion Chişinevschi Liuba Duduman Ştefan Gombos Mihály Ionescu Gheorghe Petrişor Albhiu A Központi Revíziós Bizottság ülése December 28-án délután tartották meg a Központi Ziós Bizottság elnökévé POPA EMIL elvtársai vá Reviziós Bizottság alakuló ülését. A Központi Reválasztották meg. ANDRÁSY ZOLTÁN: Új öntés A Kolozsvári adományi képzőművészeti kiállítás anyagából D J KÖNYVEK J f/\ti Művészeti Idalmi és odaírni és KönyVv ‘t 3 E G B D |lS&£ A ¡ C S ^ Ki. dnÉáá KOLOZSVÁR, 1956. JANUÁR 6. PÉNTEK ír "N A Román Munkáspárt II. kongresz*szusának dokumentumai — a forradalmi elmélet és gyakorlat egységének jegyében — számos, elméleti s gyakorlati szempontból egyaránt nagy jelentőségű kérdésre adnak választ. Egy ilyen probléma: forradalmunk jellegének, szakaszainak és e forradalom által létrehozott hatalom természetének a kérdése. Ezek tekintetében sok hibás, zavaros vélemény került felszínre. Az új társadalom építésének gyakorlati műve, a helyes gyakorlati irányelvek kidolgozása elválaszthatatlan e gyakorlat tudományos alapját alkotó elméleti szempontok tisztázásától. Az ország forradalmi átalakításában elért eredményeink s az elkövetett hibák csak a marxista-leninista elmélet tükrében értékelhetők helyesen, az új feladatok megállapítása pedig csak a szilárd elméleti alapvetés segítségével lehet célravezető. Éppen ezért nem véletlen, hogy a Román Munkáspárt Központi Vezetőségének tevékenységéről előterjesztett kongresszusi beszámolójában Gh. Gheorghiu-Dej elvtárs behatóan elemezte a népi demokratikus forradalom, a népi demokratikus hatalom alapvető elméleti kérdéseit. Mi határozza meg valamely forradalom típusát? A forradalom marxileuiai elmélete szerint egy forradalom jellegét, tartalmát az határozza meg, hogy milyen termelési viszonyokat számol fel és milyeneket állít helyükbe. Az illető forradalom típusának meghatározásában szerepet játszanak továbbá a forradalom hajtóerői, vagyis a forradalmat végrehajtó, megvalósító osztályok. E kritériumok alapján országunk forradalmi átalakulását nem tekinthetjük mindvégig azonos tartalmú folyamatnak. Ha ugyanis azt veszszük figyelembe, hogy a népi forradalom milyen termelési viszonyok megszüntetésére, illetve létesítésére irányul és milyen osztályok valósították meg ezt a forradalmat, akkor hazánk forradalmi átalakulásában két szakaszt különböztethetünk meg. A forradalom első szakaszának agrár, antifeudális és antiimperialista jellege volt. Tartalmát és hajtóerőit tekintve a burzsoá demokratikus forradalom kiteljesítését jelentette. Miben állott ennek az első szakasznak a feladata? Minden forradalom alapvető kérdése a hatalom kérdése. Már a KRP V. kongresszusa, — mint ismeretes — megállapította, hogy a küszöbön álló forradalom feladata megdönteni a burzsoá földesúri államhatalmat és létrehozni a proletariátus és a parasztság forradalmi-demokratikus diktatúráját. Ami a termelési viszonyok kérdését illeti, az V. kongresszus leszögezte, hogy a forradalomnak a hűbéri termelési viszonyok maradványait kell felszámolnia, elsősorban a nagybirtokot. Mivel az imperializmus korszakában a polgárság velejéig reakciós, ellenforradalmi osztály, a romániai burzsoá demokratikus forradalom kiteljesítésének vezető ereje csak a proletariátus lehet. A forradalmat vezető munkásosztálynak viszont szövetkeznie kell a parasztság alaptömegeivel. Pártunk tehát biztos stratégiai perspektívával rendelkezett, ami a forradalom alapvető célkitűzéseit és mozgató erőit illeti. Ez a tudományos előrelátás azonban nem vértezhette fel a forradalom tényleges lefolyásának minden konkrét részletére kiterjedő ismeretével. E sajátos történelmi körülmények csak a forradalom megvalósulásának menetében jelentkeznek; felismerni ezeket csak a forradalmi harc sodrában volt lehetséges. A forradalom marxi-leniai elmélete nem kaptafa, amelyre ráhúzhatók az élő forradalom rendkívül változatos, országról-országra eltérő, eleven jelenségei. Ebben a vonatkozásban is érvényes Lenin megállapítása: „A gyakorlat magasabbrendű, mint a megismerés (az elméleti megismerés), mert nemcsak az általánosság, hanem a közvetlen valóság rangja is megilleti.” A forradalom konkrét vezetésének módszerei csak a forradalomban való résztvétel, a forradalom kiteljesítésének során dolgozhatók ki. Erre természetesen nem vállalkozhatott annak idején az V. kongresszus. A pártvezetés tudományos jellege — többek között — azonban éppen abban rejlik, hogy a párt az alapvető stratégiai terv birtokában, helyesen tájékozódjék a valóság, a forradalmi harc konkrét feltételei között és megtalálja e stratégia megvalósításának adekvát harcászati módszereit. Pártunk valóban alkotó módon alkalmazta a forradalom marxi-leniai elméletét, az V. kongresszus által kidolgozott stratégiai tervet azok között az új körülmények között, amelyekben kezdetét vette a polgári-demokratikus forradalom kiteljesítése. Mi jellemezte az adott forradalmi helyzetet? Milyen történelmi körülmények szabták meg a polgári-demokratikus forradalom kiteljesítését megvalósító népi forradalom első szakaszának a kezdetét? A népi forradalom kezdetét jelzi fegyveres felkelés a szovjet hadsereg által a hitlerista és antoneszkánus csapatokra nőtt meg.A szvanista versegből, valamint a pártvezette népi tömegeknek a fasiszta iga alól felszabadílásért vívott harcából nőtt ki. A felkelést pártunk szervezte és vezette, sikeréhez pedig döntő mértékben járult hozzá az a körülmény, hogy a párt meg tudta valósítani a fasizmus ellen harcoló népi erőknek, valamint a hadsereg hazafias elemeinek egybehangolt akcióját. A fegyveres felkelés megdöntötte az antoneszkánus diktatúrát, felszabadította Romániát. Hazánk kilépett a hitlerista háborúból, hadserege pedig részt vett — a szovjet hadsereg oldalán — a hitlerista csapatoknak az országból való kiűzésében, a hitlerizmus katonai megsemmisítésében. A fegyveres felkelés azonban nem vezetett, nem vezethetett azonnal a tőkés-földesúri hatalom és rendszer teljes felszámolásához. A fegyveres felkelés győzelme, a szovjet hadsereg csapásai alapjaiban ingatták meg a kizsákmányoló osztályok pozícióit, de az augusztus 23 és 1945 március 6 közötti kormányokban még túlsúlyban volt a burzsoázia és a földbirtokos osztály. A hatalomért vívott harc csak március 6-án dőlt el, amikor a városi és a falusi néptömegek küzdelme életre hívta a népi demokratikus hatalmat. A néni demokrácia a népi tömegek harcának az eredménye, ,,a népi demokratikus rendszer — állapítja meg Gheorghiu-Dej elvtárs jelentésében — a történelem igazi alkotójának, a népnek a műve.Milyen formákat öltött a pártvezette ■ ■ tömegek harca a polgári-demokratikus forradalom kiteljesítéséért, a népi demokráciáért? A forradalom első szakaszának agrár, antifeudális jellegéből következett a földbirtokosok kisajátításáért, a demokratikus földreformért vívott harc, amely a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetségének a megszilárdulásához vezetett. A március 6-ig terjedő szakaszban a párt támadásának irányát a burzsoázia és a földbirtokosság fő erőinek felmorzsolása szabta meg. Ennek érdekében a párt széles, demokratikus harci frontot hozott létre, amely akkori szövetségesein — a parasztságon és a többi kispolgári rétegeken — kívül közvetlen tartalékokat is felölelt, például a liberális burzsoázia egyik csoportját. A forradalom antifeudális feladatainak teljesítése elválaszthatatlanul egybekapcsolódott antiimperialista jellegéből származó feladataival. A földbirtokosok ugyanis az országot rabláncra fűző imperialista hatalmak belső támaszai voltak, a feudális termelési viszonyokat hordozó földbirtokos osztály össze volt fonódva a nemzetközi monopoltőkét kiszolgáló hazai finánctőkével. Ha a fegyveres felkelés és a március 6-ig terjedő időszakasz harcai nem is vezettek azonnal a népi hatalom megszületéséhez, e küzdelmek megteremtették az új népi demokratikus hatalom elemeit, csíráit. Melyek voltak ezek az elemek? Az Országos Demokratikus Arcvonal, amelynek sikerült jelentős pozíciókat kivívnia mind a kormányban, mind az államgépezetben, a fegyveres hazafias alakulatok, az üzemi és parasztbizottságok és maguk a forradalmi munkástömegek, amelyek birtokukba vették az utcákat és egyes üzemeket. Ennek a megállapításával a Központi Vezetőség jelentése tisztázza azt a hazai filozófiai és társadalomtudó(folytatás a 4. oldalon) GALL ERNŐ FORRADALMUNK JELLEGÉRŐL ÉS SZAKASZAIRÓL