Utunk, 1966 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1966-08-05 / 31. szám
- ------------------- UTUNK 4. Marius Preda mérnök-profeszszor, a craiovai egyetem első rektora, nyilatkozott Románia ötödik egyetemének a nyár végén induló munkájáról. Az új Alma Maternek hét fakultása lesz: számtan, kémia, filológia, közgazdaságtani, elektrotechnikai, mezőgazdasági és kertészeti. Ezeken kívül az egyetem keretében működnek tovább a pedagógiai főiskola hároméves fakultásai : a történelem-földrajzi és a természetrajzi. Az első évben 353 tagja lesz az egyetem oktatói személyzetének; közülük 158-an professzorok, előadótanárok vagy lektorok. 34-en viselik a doktori vagy a doktor-docensi címet. A craiovai egyetem 24 előadóterme, 21 szemináriumi helyisége és 61 laboratóriuma, műhelye készen várja az első hallgatókat. A bukaresti Ion Luca Caragiale Nemzeti Színház október 25. és november 3. között Budapesten vendégszerepel ■Caragiale Az elveszett levélével, Al. Voitin Emberek, akik hallgatnak című drámájával és Steinbeck Egerek és emberek című művével. A Teatrul de Comedie október 2. és 15. között Csehszlovákiába és a Német Demokratikus Köztársaságba látogat Shakespeare Troilus és Cressidá-jával, Ionescu Orrszartfú-jával és Mirodan Lélekfelelős című komédiájával. Október 24. és november 2. között pedig a budapesti József Attila Színház látogat Bukarestbe, egy Anouilh-, Gyárfás Miklós- és egy Barillet-Gredy-bemutatóval. A Scinteia szerkesztőségében tartott megbeszélésük során — melynek anyagát nemrég publikálta a lap — több színigazgató foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy bizonyos adminisztratív intézkedések túlhaladottak már, és akadályozzák a romániai színjátszás minőségi fejlődését. Lucian Giurchescu és Emil Mândrie is rámutatott például arra, hogy a színészek minimális színpadi kötelezettségét szabályozó egykori intézkedések, amelyeket még mindig nem oldottak fel, akadályozzák a legjobb szereposztás elvének érvényesítését minden előadásnál. A színházak szervezési-gazdasági kérdéseit egyre inkább a színházi szakemberek bevonásával és nemcsak adminisztratív kérdésekként kell kezelni, hangsúlyozták a felszólalók, akik valamennyien sürgették egy új színházi törvény előkészítését. Az Igaz Szó júniusi számát a költők uralják: Majtényi Erik, Székely János, Szilágyi Domokos, Marin Sorescu és Ion Alexandru (az utóbbiak Kányádi Sándor fordításában) versciklusai és a költő Szász János igen érdekesnek ígérkező negyedik regényéből egy hosszabb részlet. A Korunk júliusi száma Földes Mária A hetedik, az áruló című tragédiájának a teljes szövegét közli. A Gazeta literară mind gyakrabban mellékel a 4. és 5. oldalai közé egy-egy aktuális irodalmi gyűjteményt, füzetformára összehajtható alkalmi antológiát. Két héttel ezelőtt például az Elogiu liric című verscsokrot mellékelték a laphoz: Mihai Beniuc, Radu Boureanu, Ion Brad, Ştefan Aug. Doinaş, Al. Andriţoiu, Mihai Negulescu, Cezar Baltag és Florenţa Albu tizennyolc új költeményét. ♦ A putnai kolostor alapításának 500. évfordulóján a botoşani-i színház háromszor játszotta el a suceavai vár romjai között, szabad téren Delavrancea Apus de soare című drámáját. Az előadást Eugen Áron rendezte, Ştefan szerepét Cezar Teodoru alakította. A három előadáson 40 000 néző vett részt. ♦ A posta tizennyolc képeslapból álló sorozatot bocsátott.-1 — Románia Szocialista Köztársaság bukaresti múzeumának tizennyolc híres képe látható ezeken a lapokon; többek között Rembrandt, Grigorescu, Luchian, Ressu és Tonitza egyegy alkotása. 11 századfordulón a legjelentősebb román zeneköltő George Enescu mellett Dumitru Georgescu Kiriac volt, aki a népdalból kiindulva alkotta műveit, és így egyik oszlopa volt a nemzeti vokális iskolának. Kitűnő eredménnyel végzi a bukaresti zenekonzervatóriumot, majd Párizsba kerül, ahol a Scola Cantorumban Vincent d’Indynél fejezi be tanulmányait. Akkor tanult a francia fővárosban, mikor Debussy forradalmasítja a gall alkotóművészetet. Kiriac Maurice Ravel baráti köréhez tartozott, ennek ellenére nem is gondolt arra, hogy a fiatal impresszionistákat utánozva új irányt szabjon az éppen virágba szökkenő hazai zeneszerzésnek, hanem arra törekedett, hogy román hangvételű zenét teremtsen. Ezért a falu felé fordul, a népzenét gyűjti, lejegyzi és tanulmányozza, hogy segítségével olyan muzsikát alkosson, mely formájában nemzeti, de jelentőségében nemzetközi. Párizsban 1892—96-ban igen nehéz anyagi körülmények között élt és tanult. Erről tanúskodnak az Alexandru Vlahutához írott levelei (a nagy zenetudós, Constantin Brailoiu közölte őket a Muzicali Poezie című zenei folyóirat 1935. évfolyamában), amelyekre így válaszolt Vlahuta: „... nem hagyjuk, hogy nyomorogj és tengődj ... számíts reánk, mert a száraz köböl is pénzt fogunk sajtolni, hogy biztosítsuk nyugalmadat„...ne búsulj, nem hagyunk elveszni. Hangversenyezni fogunk és színdarabokat játszunk, hogy pénzt szerezzünk és neked küldhessünk, mert azt akarjuk, hogy nekünk is legyen nagy zenészünk! Egy szép napon majd ír neked valamelyik nagy költőnk szövegkönyvet, és te, mint híres zeneszerző, remek operát fogsz szerezni...“ Itthoni barátai bíztak Kiriac tehetségében, és úgy segítették, ahogyan akkoriban lehetett. Vlahuta fáradozásainak köszönhető, hogy Kiriac mint felkészült, nagy tudású mester térhetett vissza hazájába. Bár kínlódva és nélkülözve, de befejezte tanulmányait. Már Párizsban olyan zenét alkot, melynek tengelyében a melódia áll. Bukarestben megszervezi a CARMEN énekkart, mely 1901- ben tartja első nyilvános hangversenyét. Ennek műsorán Palestrina és Gastinel mellett ott találjuk a hazai szerzők műveit is. Ez az énekkar George Stephanescu, Ion Vidu, Timotei Popovici és Dumitru Kiriac népzenében fogant karműveit énekli. Kiriac vokális zenét szerez, és e kórusműveknek címe is muzsikája tartalmára utal: A kovács; A molnár; A munkás; A magvető; Anya; A gyermek; A szabadság ... Ezek a dalok ősei a mai román tömegdaloknak. A népnek írta őket népies modorban. Főként folklórt összhangosított énekkarra vagy énekre és zongorára. Egyike volt kora legjobb népzenetudósainak. Nála alaposabban senki nem ismerte akkoriban a román népdalt. Számot vetett azzal, hogy a román folklór modális jellegű, és ezt zeneszerzőtechnikájában figyelembe is vette. Kiriacot őszinte barátság fűzte Bartók Bélához, élénk levelezésben állott vele. Bartók 1910-ben, mikor elkészült az első nagyobb román népdalgyűjtésével (bihari román gyűjtésének mintegy hatszáz dallama), a kinyomtatás ügyében Kiriachoz fordult. Kiriac sokat kilincselt ez ügyben a Román Tudományos Akadémiánál, és igyekezett meggyőzni az illetékeseket arról, hogy Bartók népdallejegyzéseinek kiadása nemzeti jelentőségű feladat. Beadványában meleg sorok kíséretében ajánlotta a Bartók által fonográffal gyűjtött és hengerekről lejegyzett dallamok kiadását. Hangsúlyozta azt a szakértelmet, melyet ez a munka szerzőjéről elárul. Beadványában a bihari dallamok kinyomtatása mellett nyilatkozik. Ezt az álláspontot képviselte Ion Bianu professzor, az Akadémia könyvtárosa is. Mégis egyelőre elhalasztják a végleges döntést, mert akadtak olyanok, akik kételkedtek Bartók gyűjtésének hitelességében. Egy következő gyűlésre az Akadémia meghívja Kiriacot, hogy személyesen ismertesse Bartók művét, öt pontba foglalta személyesen elmondott véleményét, és sorra megcáfolta azokat, akik — élükön Duiliu Zamfirescu akadémikussal — kétségbe vonták Bartók szakértelmét, és azzal zárta beszámolóját: „... a Bartók román népdallejegyzései kifogástalanok és hibátlanul jók ... Bartók a dallamok legjelentéktelenebbnek tűnő fordulatait és díszítéseit is lekottázta, ami a népi dallamjegyzéseknél igen fontos..." Kiriac szakszerű érveit az Akadémia elfogadta, és elhatározta a Bartók-gyűjtemény kiadását. (1913-ban jelent meg nyomtatásban a bihari dalok gyűjteménye.) A Román Tudományos Akadémia hamarosan 1000 lejes alapot teremtett népzenegyűjtésre, és megbízta Kiriacot a munka azonnali szervezésével. Kiriac, éppen mert szervezési és karmesteri, valamint gyűjtőmunkája nagyon lefoglalta, nem volt termékeny zeneszerző. Kórusai és dalai azonban a román klasszikus vokális zene legértékesebb alkotásai. Ezért emlékezünk rá tisztelettel születésének századik fordulóján. LAKATOS ISTVÁN Dumitru Georgescu KIRIAC (1866—1928) DIÁKOK, TANÁROK, ŐSÖK (Folytatás az első oldalról) Aolat el Grecónak című munkáján például Theotocopuli [„El Greco“, a görög] megnyújtott vonalait is ott találjuk (s némiképpen fedőfestő technikáját és színeit, utalásként), de még inkább Salvadore Dali vitatható szellemét. Dimitrie Gavrileanu szabályos triptichonja tulajdonképpen Bosch és Bruegel szellemidézés, melyről nem hiányzik a Herrimet de Bles kézjegyére emlékeztető bagoly sem, de századunk szürrealistáinak kelléktára is ott van, s kevéssel odébb némi folklór-utalás. Igaz, van benne szellem és tudás (itt már a régi értelemben vett rajz is ellenőrizhető), csak éppen az alapszín bizonytalan sárgásszürke ingoványában vész el belőlük a lelkesedés. Régi mesterek szellemét idézi Arckép című festménye is. Giorgio de Chirico távlatszerkesztése félreismerhetetlen a másik C. Baba-tanítvány, Semproniu Iolozan Kompozíció lóval című munkáján, míg asszonyportréja időben jóval messzebbről vette az ihletet. Picasso kék periódusa elevenedik meg Lucia Frenţiu gitáros Leányportréján és Liliana Niţă nagyméretű vásznán is (mely néhol éppenséggel csertechnikát idéz). Maga Corneliu Baba, a mester, messziről láthatóan ott lebeg Dumitru Budică asszonyalakjain, Dan Negoescu háromalakos kompozícióján, Gh. Petraşcu asszonyportréján, sőt Ştefan lăută érdekes (szintén háromalakos) kompozícióján, — mindez nemcsak a vonalszerkesztés, hanem részben a színhasználat terén is világosan látható. Gyermekképszerű jól sikerült kompozíció a Petre Dumitrescu tanítvány Rodica Abrudan és Lucia Costea egy-egy képe. Az egyik legszebb és legegyszerűbb itt látott kép Rodica Andrei Táj című festménye, az egyik legmerészebben humoros pedig Dumitru Iván Cirkusza (szintén P. Dumitrescu tanítványai). Az egyénibb hangvételt azonban a kolozsvári intézet diákjai hozták. Itt — bár nekik is komoly szakkönyvtár állt rendelkezésükre — az album-élmények s a tanár saját stílusa jóval kisebb mértékben jutott szóhoz. Igaz, Petru Feier egyes tanítványai (Nagy Anna s bizonyos mértékben Élenként Béla is) eléggé átvették tanáruk stílusát, míg a szintén Feier-tanítvány Platón Dán színtiszta Mitrea-képpel jelentkezett (Városi táj). Aurelia Mărgineanu viszont igazán merész, erős munkával jelezte saját látásmódjának határait. Méfis, a legtöbb szabadságot Aurel Ciupe tanítványai élvezhették: egyikük sem utánozta a tanárt, s a legtöbb közülük heves vérmérséklettel megáldott egyéniségnek mutatkozik. Köztük alig találunk történelmi visszaütéseket, s valóban látszik, hogy ecsetjük és képzeletük szabadon járta be a vásznakat. Mircea Popa képén a férjüket hazavaró halász-feleségek merev drámaisággal ellensúlyozzák — de egyben jelzik is — a mindenkori lehetőséget, hogy a férjek egyike nem tér többé vissza. Kákonyi Csilla önarcképének elnagyoltsága nem átütően mai, de gondolkodó ember kezére vall. Glicheria Braha zűrzavaros üzeme, Alin Munteanu jóval tisztábbra kristályosodott álló és ülő geológusai, Florin Maxa merész vadzöldbe öltöztetett, egyébként is vad tekintetű leányportréja (kissé Radu Maier korábbi technikájára emlékeztetve) és a Trió (ahol Maxa a sötét és világos színek kontrasztját tudatosan és sikerrel használja ki) kemény egyéniségre vall, melyet nem nyomott el a tanár. A kerámia legjelentősebbnek szánt darabja egy félig sikerült kerek kályha , melyről le kellett volna venni egykét relaggatott dekoratív pótdarabot. Legszebb darab a Balaskó-tanítvány Bokor Márta érdekes, hieroglif-jelekkel ellátott cserép-pannója. A bukaresti Alexandru Gheorghe és Stefan Bilciu kiváló térhatású monumentális kerámiái itt csak fényképformában szerepelnek. Textilben az Olimpia Lascar-tanítvány bukaresti Spiridonia Dánila zsákvászondrapériái (különösen a pipázó festő-, fenyő-, madár- és szarvas-motívumok ismétlődésére épített és a régi román népi fametszetek jellegzetes kakasát idéző darabok) már nem a kísérletezés, hanem a teljesülés fázisát képviselik. Mariana Olariu faliszőnyege viszont a maga népi-absztrakt frisseségével megnyerő. A kolozsvári Mrazek Berta avasi táncot rögzítő pillanatfelvétele (talán több száz munkaóra eredményeként) elvitathatatlan technikai tudásra és kompozíciós készségre vall. Az imprimé-technika kész mestereként mutatkozik be a Bácila-tanítvány kolozsvári Eleonóra Pascu — 11 különböző darabbal. Egy különösen groteszk darab a szerző figurális képzelőerejét is bemutatta. A kosztümtervező Gh. Dorovenco (Bukarest, M. Totan osztályából) kitűnő, szellemes, légies vázlatokat készített a Viforul című darab főszereplőinek. A vágy villamosához Dumitru Popescu jól használható díszlet- és ruhaterveket mutatott be — valódi rongydarabokból . . .«,mindezt összegezve, együttesen is mérlegre tesszük a ix!_Stas nagy anyagát- kitűnik, hogy főiskolai oktatásunk az utóbbi években sokat haladt, széles távlatokat nyitott- az esztétikai nevelés ügye egyre jobb kezekbe kerül — még akkor is ha ugyanazon a képen néha ott vannak a diákok mellett a tanárok és az ősök. KOVÁTS IVÁN FLORIN MAXA PORTRÉ DIMITRIE GAVRILEANU PORTRÉ A párizsi marxista kutatóközpont javaslatára francia egyetemi előadók hozzákezdtek a francia irodalom marxista történetének megírásához. A készülő mű első kötete a közelmúltban jelent meg az Éditions Sociales-nál, Pierre Abraham előszavával, és a kezdetektől a XVII. századig mutatja be a francia irodalom történetét. Chaplin-dokumentumfilmet készít New Yorkban Vernon Becker és Mel May. A film címe: A világ legnevetségesebb embere, s célja Chaplin életének, művének, módszereinek tudományos-dokumentáris feltárása. A készülő film munka közben mutatja be a világhírű filmszínészt, s egyúttal megismertet filmjeinek néhány eddig ismeretlen részletével is. A párizsi Palais Royalban képaukcióval egybekötött kiállítást rendeznek, melynek jövedelmét az éhség elleni világmozgalom céljaira fordítják. Eddig ötven francia festő ajánlott fel képeket a kiállításnak, azaz az éhség elleni küzdelem támogatására. Thomas Morus életének utolsó hét évét viszi filmre Fred Zinnemann angol filmrendező és producer Robert Bolt A mánor All Seasons című drámája alapján. A film igyekszik részletesen és belülről bemutatni az angol uralkodóház, az arisztokrácia és a kor politikusainak életét is. Zinnemann különben már a szereposztással megpróbálja biztosítani a film sikerét. Thomas Morus szerepében Paul Scofield lép fel, Morus leányának szerepét Susannah York játssza, Cromwell alakját Lee McKern személyesíti meg, végül Wolsey kardinálist Orson Welles alakítja. A moszkvai világirodalmi intézetben eddig ismeretlen Furmanov-színművet fedeztek fel. A kommunizmusért című darab cselekménye a polgárháború idején játszódik le, s eredetileg Csapajev lett volna a hőse, később azonban Furmanov más személyekre írta át a darabot, és Csapajevet regénye főhőséül választotta. Az osztrák kormány 1967-et a Strauss-keringő évének nyilvánította. Az esemény része az UNESCO világméretű kezdeményezésének, hogy 1967-et szenteljék a nemzetközi idegenforgalomnak. A francia sajtó kiosztotta hagyományos narancs- és citromdíját, mellyel az év legszívélyesebb és legkevésbé szívélyes filmszínészeit és rendezőit „jutalmazzák“. A narancs-díjat ezúttal Robert Hirsch, Brigitte Bardot, Anna Karina és Eduard Molinaro nyerte el, a citromot pedig Sophia Lerén és Jacques Rivette. A Babits-emlékünnepet szerveznek Magyarországon a költő halálának huszonötödik évfordulója alkalmából. A megemlékezések során Esztergomban Babits-emlékművet avatnak fel. Az UNESCO sajtó- és rádióügyi tájékoztatója közölte Mihai Stoiannak a Luceafárusban megjelent és a serdülők problémáival foglalkozó ankétjét. A tájékoztató bevezetőül elmondta, hogy az UNESCO három nyugati és három keleti országban ankétot szervezett a 16—20 éves fiatalok soraiban, ez az ankét nagy érdeklődést váltott ki Romániában, és Mihai Stoian az UNESCO kérdőívéből emelt ki néhány kérdést és ismételte meg a vizsgálatot ezer romániai középiskolással. SZERKESZTŐBIZOTTSÁG BODOR PÁL (szerkesztőségi főtitkár), HORNYÁK JÓZSEF, LÉTAY LAJOS (főszerkesztő), MAROSI PÉTER, MIKÓ ERVIN, NAGY ISTVÁN, OROSZ IRÉN (főszer-kesztőhelyettes), SZABÓ I GYULA, SZŰCS ISTVÁN Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.