Utunk, 1971 (26. évfolyam, 1-53. szám)
1971-01-01 / 1. szám
ilbü elvtárs 'Ubü (ül és hallgat übűbájosan, továbbá az orrát piszkálja). Ubüné (az ölébe ül): Hát már nem szeretsz, Balthazár! lbü (m.f.): Nem. "Ubüné (hüppög): Te szörnyeteg! Föláldoztam neked a lányságomat, a fiatalságomat, az lbü (flegmával): Ha annyira vagy a lányságoddal, miért nem tartottad meg? A fiatalságodat úgyszintén. Meg az életedet. Meg amit még mondani akartál. Ubüné: Balthazár, ne ingereld az alvó nőstényoroszlánt. Ha megtartottam volna a lányságomat, a fiatalságomat, az életemet meg amit még mondani akartam, akkor ma mindez nem volna a tiéd. Ubir: A tiém? Mi az, hogy a tiém? Te csak azért áldoztad föl, mint mondod, a lányságodat satöbbit, hogy egy szép napon a szememre vethesd. És ez a szép nap bekövetkezett. Mazochista voltál és szadista vagy, aberráta vagy. 'Ubüné- Aber Balthazár! Ki az a Ráta? Valamelyik nőd, tudom én (zokog). Ubü: Hát igen. Ez vagy te, Szvétakétu ... i'bünc: Ki az a Szvétakétu? Követelem, hogy megmondd! Ubü: A gidófalvi kocsmáros. Te pedig, fiacskám, ne bőgj. Igenis van Rátám és Szvétakétum és Kategorikus Imperatívuszom, és szörnyeteg vagyok. Te mindezt nagyon jól tudtad még úgynevezett lányságod idején. Mégis, vagy talán éppen emiatt, rám kapaszkodtál, mint a folyondár, mint az aranka ... Ubüné: Hah! Még Aranka is! A legjobb barátnőm ... (Zokog.) Ubü: ... mint a bürök, mint a nadragulya, mint az oleander, mint a hibiszkusz . . . Csak azért, hogy mint mondod, lányságoddal tápláld az én szörnyetegségemet, fiatalságoddal a Rátámat, életeddel a Szvétakétámat és a többivel a Kategorikus Imperatívuszomat, mert a szörnyeteget szeretted bennem, a kimondhatatlant, a retteneteset. Ne bőgj, mert te akartad, hogy szörnyeteg legyek. Mert sohasem is szerettél. Ha szerettél volna, leköpsz, megpofozol, meggyűlölsz, elhagysz az első pillanatban. Ubüné: De Balthazár ... akkor nem lehetnék itt... Jádzó személyek: VIII. Edwárd erdélyi fejedelem, anno dacumál Bethlen Ubul, önnön testvéröccse Mikes, később Kelemen Kemény Apor, egy ritzengő Lézer Lear, marxista Veress Tóbiás, Főúton Álló (Main Street Hooligan), brit követ Egy Parasztlázadás Mária Terézia, nő Urak, papok dölyfe és sokan mások Történik: időszámításunk szerint, többnyire a sepsiszentgyörgyi színházban Felvonás. Szín. (Előbbiek, utóbbiak, ugyanott ) Egy Parasztlázadás (bejön): Werbőczi Imrét keresem, tisztelettel. Lear: Az, kérem, nem szerepel a darabban, csak az előszóban, ott is mint István. Bethlen Ubul (be): Minden órádnak leszakaszd virágát, mely lüktet lassú percegéssel. Éntestvérem várom be és él. Nagyságos fejedelem, Edwárd! Ten ecséd reád várt. VIII. Edwárd (be): A lét vagy a nemlét kérdése ez. (Odanéz.) Hah! Lázadás, Paraszt a neved! Egy Parasztlázadás (meghajol): Nagyságod parancsolatjára. (El.) Vili. Edwárd: Ecsénk, Ubul, ki vagy ecsénk, merthogy közös szülőktől származónk, vagyishogy egy atya és egy anya szült bennünket. (Kiszól.) Mikes! Mikes (be): Parancsoljon nagyságod. VIII. Edwárd: Kedet ki hízta? Éppen mondandó valók: ,,Mi keserű az nagyúr életre“, erre ked bevetekszik. Mikes (félre): E perctől fogvást cselszövő lészek, gúnyolhatva vagyok mert. Társim Kemény Apor és Veress Tóbiás lesz.Megírom levélbe Kelemen koromba. (Fennhangon.) Nagyságod szava arany bízvást a Teremtő által. (El.) Veress Tóbiás (be): Szőr, áj tszenk ju veri macs... Kemény Apor (Tóbiással be, fordít): Nagyságos uram, eme brit angol szerint egy gyáva cenk veri a macskát juhszőrivel. VIII. Edwárd (Tóbiáshoz): Juhszőr, állj! Kemény Apor (fordít): You, Sir, I! Veress Tóbiás: Jesz! VIII. Edwárd: Jevek. (Kiszól.) Kívánjuk látni ágyasunkat, a cemendet. Mária Terézia (be): A nő azé, ki megműveli. Fönnforogtam vala nemesi ágyakban Észak Velencéjében, Stockholmban, valamint Dél Stockholmjában, Velencében. Berhan Ubul (kanzisztorral): Nő, feküdj le vellem nyílt színen. A te kenyered szerint, amely nem egyéb. Egy Parasztlázadás (be): Homo homini lupus. Míg ők feküsznek nyílt színen le, törökbúzánk és lófejünk sincsen nékünk emiatt. Miénk csupán a náspág hátulfelünkön és a deres kaloda. Lear: A társadalmi haladás rugója szól belőle. Urak, papok dölyfe és sokan mások. Parasztlázadás, leverünk tégedet. Lear: A reakció egy követ fúj saját magával. Mária Terézia (bőg): Bő! Bő! Vili. Edwárd: Helyes a bőgés, szláv szűz. Kemény Apor: Az emberélet útjának felén ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel. (Félre.) Mikes, ki később Kelemen, szólt velem egy szövendő cselről, melly nékem elemem. (Mária Teréziához.) Kaparj, kurva, neked is lesz. (Még 8 felvonás) Szín: a Markotányosné sátra. A Markotányosné a pult mögött áll. Jön a Dragonyos: Aggyisten, Biri! Eszem azt a teremtette zúzád moslékját! Két icce szamorodnit ide! Hű, bel kemény csata folyik! Csak tudnám, micsoda eszem adta, tősgyökeres, kirilászumos ideológia nevében. Hallod-e, te, add nekem magad, de gyorsan, mert sietnem kell vissza a csatába. Markotányosné (nekiadja magát): Ulánus (be): Jó napot, Máriskó! Feji a tehenet? Sokat ád? Ez a nyomorult ellenség nem röstell kaszabolni bennünket. Két meszely pintet adjon, lelkem. Hiába, vannak igazságos és igazságtalan háborúk, de inni mindkettő közben kell. Tudja mit: adja nekem magát. Markotányosné (nekiadja magát): Farvezér (be): Gyorsan, gyorsan, három lat porciót, Zsuzsi! Sietek a csata hevének mélységes fenekébe, a mennydörgős donnerwetterét nekije. El kell terjesztenünk a civilizáció áldásait emez kietlen, kopár, tősgyökeretlen, maleficzamos vidéken. A barbárságot föl kell számlálni, emma így megyen. Adja nekem magát. Markotányosné (nekiadja magát). Kürasszir (be): Hogy vágyal, Pendzsi? Odakünn dúl a bel villongás. Adj, lelkem, egy uncia hüvelyket. Biza, még emberhalál is esik, de ez szintúgy vót. A halhatatlan istenekre, kik az Olümposz hófödte bérein élik örök nyaralásukat, birodalmunk egységének vezérgondolata vörös fonálként húzódik végig történelmünk csatamezőin. Add nekem magad izibe! Markotányosné (nekiadja magát): Még nincs , vége Ferencz József — Drámai monológ — Ferencz József fül a trónuson, hálóingben): Hát igen ... Ezt a háborút elvesztettem ... akarom mondani, megnyertem ... aber was ... több is veszett Königgrätznél... (Arcképét figyeli a falon.) Már megint bepiszkították a legyek ... felségsértés! hazaárulás! Ság schon. Segítségül hívom az oroszokat, mint negyvenkilencben ... Vagy most épp velük vagyunk háborúban? Aber was... Ha most élne a Rezső fiam ... vagy ne szegődött volna el a televízióhoz leányom, Ferencz Zsuzsanna ... Ság schon. Vénülök, hiába. Elfelejtettem, hogy a televízió még föl sincs találva. Schöne Geschichte! Budát sürgősen el kell foglalni! Mire a levelek lehullnak! Vagy az is negyvennyolcban volt? Hé, merre van egy lakáj? Lakáj, kérem, küldje be sürgősen a feleségemet. Hogy nem lehet? Mért nem lehet? Parancsolom ágyamba! Ja, vagy hogy le van szúrva... el is felejtettem. Mért nem mondta mindjárt? Nincs a veszteségben teremtés, csak én, jawohl! Frédi, Frédi, miért hagytál el engem. Nochamol. De ha a legyek bepiszkíthatják arcképemet, az nem jót jelent. Hanyatlik az imperializmus... én pedig negatív hős leszek! Ujjé! életemet, a ... Maiságunk megjelentetéses kidabása mi ■■■—n alcím Midőn — jó néhány esztendőkkel ezelőtt — maiságunk megjelenítéses kihallását sürgettem, meg kell vallanom ifjaink és ifjúnőink színe előtt, hogy nem gondoltam másra, mint a drámairodalom bokrétájára, melyet ezennel vészen az olvasó. Ugyanakkor a népszolgálatosság eszmélye lebegett orcám előtt, mely romániai nemzetiségességünk együttvalóságának conditio sine qua nonja mint olyan. Mint afféle vén medve, sekszpiri Antóniusz és Kleopátra, aki vagyok, meggyőződésem, miszerint. Az idő tehát engem igazolt: dráma nélkül nincsen népszolgálat, népszolgálat nélkül nincsen dráma, ez az én hiszekegyem. Maiságunk és medenceiségünk megjelenítéses kihallásának bokrétája, még ha történelmi álorcában is, mert szerves múltunk organikusan kapcsolódik e jelenhez, ez pedig a jövőhöz — íme, a népszolgálat hármas egysége. Föl hát a függönyt! Hadd virítson, daloljon, szolgáljon a bokréta szemünk előtt! Iféjjíiimsz a zavarosban — Tragikus média, C. P. Snow előszavával — PÁSKÁNDI GÉZA Ubü: Na látod. Az az igazi szerelem. BALOGH EDGAR KOCSIS ISTVÁN ■I VERESS DÁNIEL Drámaíró, főrendező és dramaturg, sőt az egészet írta: SZILÁGYI DOMOKOS Díszlettervező, fővilágosító és kellékes, sőt illusztrátor: CSEH GUSZTÁV