Utunk, 1972 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1972-11-17 / 46. szám

Ki hitte volna... ■ hogy „a leendő lor­­docska ösztönösen betöri egy kővel az üveget — gesztusa egy egész uralko­dó osztály jellemét feje­zi ki" (K. Török Ildikó, Fáklya). ■ hogy Dörgő Dénes ezt írja humoreszkjében: „Életemben nem láttam olyan szép, opálkék sze­meket. Minden erőm el­hagyott. Belebámultam a kék gömbökbe, ereim­ben szódavíz bizsergett... Megkukultam." ■ hogy „Minden út a hombárokba vezet" (Min­­gesz József Szabad Szó). ■ hogy Vári Attila „szabatosan, árnyaltan fo­galmaz és sok mindenre utal" (Vári József Hargi­ta). Ki hitte volna... ORSZÁG # Érdekes kultúrtörténeti cikkeket olvashat­tunk a megyei lapokban. A Hargitában Beke György ír a bukaresti Petőfi-kultusz múltjáról és jelenéről, a Brassói Lapokban Kolozsvár vá­rt­ történetének és a forráskritikának kiváló korai művelőjéről, Nagyajtai Kovács Istvánról közöl cikket Egyed Ákos. Binder Pál a Megyei Tükörben a székely és szász székek kora­ kö­zépkori településtörténetének kérdéseit expo­nálja.­­ A Filológiai Társaság sepsiszentgyörgyi vándorgyűlésének napirendjén az esztétikai ne­velés problémái szerepeltek. A Boris Cazacu professzor elnökletével megtartott ülésen el­hangzott közlemények közül idézünk pár címet — I. Zamfirescu: Egyetemes és nemzeti iroda­lom, Szabó Zoltán: A stilisztika, az esztétikai nevelés hatékony eszköze (ez az előadás kivo­natosan megjelent a Tanügyi Újságban), Gh. Afloare: A Hargita megyei román sajtó törté­netéből, Salamon Sándor: A helyi színházi ha­gyományok szerepe a tanulók esztétikai neve­lésében, Varró János: Kós Károly kapcsolatai Kovászna megyével, Szigeti József: Mikes ha­zaszeretete a „Törökországi levelek“ tükrében. Kósa Ferenc: Tájnyelvi sajátosságok Apor Pé­ter leveleiben. Kuszálik Piroska: Esztétikai ne­velés a magyar nyelv oktatásában. A vándor­­gyűlés részvevői Kisbaconba és Zágonba is el­látogattak. • Az Arad megyei könyvtárak olvasóiknak kiosztott kérdőívek segítségével felmérik mai irodalmunk olvasottságát. A legnépszerűbb írót az Arad koszorúja elnevezésű díjjal tüntetik ki. • A temesvári és lugosi olvasók Benkó Sa­muval és Csiki Lászlóval találkozhattak. Új könyveikről Domokos Géza, a Kriterion Könyv­kiadó igazgatója beszélt. • Aradon Györffy Éva, Szatmáron Litteczky Krausz Ilona képeit állították ki. Láta László nagyváradi tárlatán „plasztikai formákat“ mu­tatott be. Plugor Sándor kiállítása e hó 19-én nyílik meg Csíkszeredában. A Viaţa studen­ţească reprodukálja Sabin Bălaşának a iaşi-i egyetem megrendelésére készült érdekes freskó­it. Bălaşa stílusa a monumentális realizmus és az álomszerűség eredeti vegyüléke — eltérően eddigi naiv-szürrealisztikus duktusától.­­ Sepsiszentgyörgyön megjelent a Művelő­dés baráti körének tavalyi árkosi szimpozio­­na nyomán készült gyűjtemény. A kötet Ja­­gamas János, Angi István, Almási István, Zol­tán Aladár, Szász Károly, László Attila, Bir­­talan József előadását közli a kórusművészet időszerű gondjairól. Erről szól több neves ze­nei szakemberünk rövidebb hozzászólása is. • Lászlóffy Aladár és Láng Gusztáv volt a tordai Jósika Miklós irodalmi kör vendége. Iro­dalmunk helyzetéről beszélgettek a tordai ol­vasókkal.­­ A lengyel írószövetség meghívására Var­sóba utazott N. Carandino és Szabó Zoltán. Hibaigazítás: Az Utunk 1254. számának 10. oldalán Angi István A kórusművészet esztéti­kája című cikkébe két értelemzavaró sajtóhiba került be. A hibás mondatok helyesen így olva­snék: „A feszültség odáig fokozódik, hogy a művészi tartalmak egykori esztétikai gazdag­sága egyetlen meztelen minőségre degradáló­dik, az áru fétisére: az alkotóból eladó, az elő­adóból menedzser, a hallgatóból pedig mindin­kább közömbös fogyasztó lesz.“ (első hasáb, alulról a 11. sor). „Persze minden művészi mű önálló alkotás, és a hiteles művészi eszmék — a tudományos igazságokkal szemben — nem relativizálódnak.“ (negyedik hasáb, alulról a 4. sor). S­zé­p Máramarossziget: „Nem is tudom, hogy kezdjem levelem. Kicsit lámpalázas va­gyok, mint egy diák, aki első vizsgája , ott áll Nagy érdeklődéssel figyelem az irodalmi műsorokat, előadásokat, úgy rádióban mint tévében. Általában a lírikus verseket kedve­lem, de ha szép a vers, és van mondanivalója, meghallgatom, elolvasom akármelyiket. Amint az imént is írtam, a lírikus hangú verseket kedvelem, ezért is talán, kedvenc költőm M. Eminescu. Magyarok közül pedig Petőfi a és Ady E Levelemnek az a célja, hogy tudassam önökkel, én is szoktam verselgetni, szóval ver­seket írni. Egy-egy szép mondatot megjegyez­ni, leírni, majd elemezni. Hát leírtam levelem­ben három különböző verset. Szeretném­, ha megbírálnák, esetleg tanácsokkal szolgálnának. Vagy írják meg őszintén, hop' hiába, hasz­talan a fáradozásom. Vagy talán éppen az el­lenkezőjét. Ez nem azt jelenti, hogy nem bízom magamban, hanem azt, hogy még kezdő va­­gyok, úgymondva amatőr. Lehetséges, hogy én is úgy vagyok verseimmel, mint anya gyerme­­keivel. Vagyis csak azok szépek, csak azok jók. Mert én szerintem elég sikerültek, és különben olvastam rosszabbakat is.“ — Versei ismereté­ben csak irigyelhetjük az ön olvasottságát. M. D. — Szilágykraszna: „Jaj de jó a dol­ga / ma a prücsöknek, / De milyen lesz de­cemberbe / szegénynek... // Sokat pihen a prücsök / a zöld fűre. / Táncba ugrik egész nap / az éneke. // Szép az idő, nagyon boldog / lehet itt, / Mégis kéne dolgozni is / vala­mit. // Mert oly hamar eltűn, mi / szép és mi jó, / mit csinál a prücsök mikor / hull a hó?“ — Átadja a hangya üdvözletét La Fon­­taine-nek Párizsban. M. J. — Balánbánya: „Állj meg, idő, egy pil­lanatra, / Hadd tekintsek körül egy kicsit, / Fogjam meg, mi megfogható ma. / El ne sza­­lasszam az ifjúkor szép emlékét. // Mint ro­bogó vonat a vágányon, / Úgy szaladsz s el­tűnsz a szem elől, / Mint a magasban keringő sólyom / Eltűnik a fekete felhők közt. // Ha­bár a sólyom s a vonat is / Visszatér még egyszer, s láthatom, / De te nem jössz vissza — csakis / Tovarepülsz, szép ifjúságom.“ — A vers találóan festi a vasúti menetrend és a sólyomvadászat, valamint a múlandóság kö­zötti hasonlatosságot meg különbséget. Erre azonban már az ókori görögök felfigyeltek. R. S. M. — Nagyvárad: „Örömmel figyeltem, hogy a Levélváltás rovatban kezdő tollforga­tónak szentelnek érdeklődést. Több mint tíz versem közül még egy sem látott napvilágot, nem tudnám, kihez forduljak. Remélem ezen­nel jó helyen kopogtatok.“ — Magunk is sze­retnék remélni. H. I. — Sepsiszentgyörgy: „Talán kissé me­rész vagyok, hogy véleményt kérjek néhány versemről. Diákkorom óta verselgetek. Azóta már ipari szakmában dolgozom, de szeretem a csendes órákat, és néha elgondolkozom az élet dolgain, s az élményeimet sorokba öntöm. Sze­retném, ha a Levélváltás rovatában néhány megjegyzést fűzne a verseimhez. Nem vagyok költő, igaz, hogy rímelgetés nélkül lejegyzem minden benyomásomat.“ — Az utóbbi szavak arra engednek következtetni, hogy az ön sze­mében a költői mesterség nem merül Ugyan ki a benyomások puszta lejegyzésében, mégis va­lami ahhoz hasonlónak tartja. S valóban, ma­guk a versek is arról tanúskodnak, hogy ön hajlamos válogatás nélkül papírra vetni mind­azt, ami eszébe ötlik. Például: „Pereg, egyre pereg / A végtelen idő / élén ringat fel-le , Parányi sejt / Vergődöm, tapadok / Ujjaim közt csorog / Csorog, csorog / Ez a végtelen idő / Markolászom, szorítom / Görcsösen vé­dem / A létem, ezt a darab időt.“ — Végte­len is, pereg is, ölén ringat valakit, ujjai közt elcsorog, meg is markolásszák ott — mi az? Cs. A. — Tirn&veni. Új versének zárósona így hangzik: „De csodálkozom, hogy van ének.“ Mi inkább azon csodálkozunk néha, hogy mi­lyen sok van. M. P. — Déva: „Kopott farmer zakóm alatt szívem sosem bús / Szeretem a beat-zenét, a fantáziám dús / Elmúltam tizennyolc éves, nem vagyok még húsz... // E korban az érdeklődés oly sokfele húz, / Nem tudom, mi a pihenés, nem bánt még­­a csúz. // Megnézek minden szép kislányt, kin hogy áll a rúzs, / Haragszik is a szerelmem, mindent összezúz. // Meg kel­lene komolyodni — az idő elúsz’ / Holnaptól nem szórakozni, de élni tanulsz; / Elmúltál ti­zennyolc éves, hol van már a húsz...“ — Ilyen elszántan rímelni még akkor se musz. B. J. — Nagybánya: „Mi tagadás, szeretném, ha teljes szívedből / Jönne a drága szó, hogy «■szeretlek«, / Mint legdrágább kincsre, mint drágagyöngyre, / E szóra úgy vigyáznék, hogy semmi baj ne érjen. // Vigyázz, e drága szót ingyen ne osztogasd. / Akárki szívébe bedobni ne dobd, / És kinek szívébe bedobtad, ellop­ni ne lopd, / Mert ez csak egyszer lehet drága­kő, utána már csak kavics.“ — Sőt, már nem is szív-, hanem csak epekavics. G. A. — Marosvásárhely: „Magadba táplá­lod / szavaim erdőillatát / cinege-pacsirta szimfóniáját. // Mint fába ütött villám / ütött belém letépett fehérnemű. ..Derült égből fehérneműcsapás. O. A. — Szatmár: „Meghalt egy fehér / kri­zantém virág... s így kezdeném a költeményt. / Talán egyike lesz / csodálatos verseimnek, / aranybetűkkel / írva tankönyvek / első oldalá­ra. / Hogyan folytassam / tovább? Szóval: / meghalt egy fehér / krizantém virág... / Régen szeretném / nyomdában látni műveim ... / Most ott a / sorsdöntő alkalom / és csak egy kurta / hetem van / a határidőig! / Jó lesz, hogy: / Meg­halt egy fehér / krizantém virág... / Meg­halt ... talán / ezt a versemet / fogják sza­valni / földi maradványom / felett, ha elvi­szi / lelkem, könyörtelen, / fekete halál... / Szomorú lesz nagyon / amit írok, / könnyezni fognak szegény / fűzfapoéták... / Talán iri­gyebben / mint valaha. / És akkor hódolóim: az erdők, madarak, / források, szerelmesek, / élők és halottak, / mind, mind / egyre job­ban, / zengőn ,hangosan / szavalni fogják, / hogy: / Meghalt egy fehér / krizantém virág! N­­em... idáig jó. / Holnap majd kitalálom / a súlyos mondanivalót.“ — Kárba veszett irónia. K. JAKAB ANTAL Anton Pann VÍZSZINTES: 1. Anton Pann-aforizma (folytatása a függőleges 16. sorban). 16. Kitűnőség, előkelőség — latin eredetű szóval. 17. Földfel­szín. 18. Fordított tiltószó. 19. Bővebbé tesz. 21. Létező. 22. Béke — oroszul. 23. Magyar mondabeli alak. 24. Rendet teremt. 26. Olaszországi folyó. 27. Angol fiúnév. 28. Katoli­kus szerzetesrend tagja. 29. Gyakran szóba hoz. 32. Régi vonóslantszerű hangszerek. 33. Domb­i románul. 34. Ide­gen tagadószó. 36. Személyem­ről. 37. Kisgyermek köszöné­se. 38. Ezen a helyen. 39. Szí­nültig pakol. 41. Makacsság. 42. Búzadara. 44. Megbélyeg­ző panasz. 45. Faragókés­z német eredetű szóval. 46. Az erő fizikai mértékegysége. 47. Kiváló erdélyi történész (La­jos). 50. Élemedett. 51. Gya­kori országnév-végződés. 52. Géza fejedelem unokaöccse. 53. Apaállat. 55. Fizetési rész­let (ek. h.). 56. Kudarc. 57. Portugáliai város. 59. Csavar­vonal alakú. 62. Korábbi tisz­títószer-márka. 63. Tova. 64. Vivatozás. 65. Svéd város a Botteni-öböl északi részén. 67. Le. 68. Ausztriai kisváros. 69. Jugoszláviai város a Tisza jobb partján. 71. A Nagy-ta­vak száma. 72. Mint a 38. víz­szintes. 74. Váltogatta. FÜGGŐLEGES. 2. Szögmér­­tan. 3. AT. 4. Lárma. 5. A hiba központja! 6. Földi szu­rok. 7. Iráni eredetű nép tag­ja. 8. Énekesmadarak. 9. Át­másol. 10. Szájat nyit. 11. Csont — latinul. 12. Asztá­­cium. 13. Háborgatom. 14. Nyugati gót király (376?— 410). 15. Madárszállás. 20. Öb­lös csőrű gém. 23. Nem kellő sűrűségű. 24. Gyakori férfi­név. 25. Fej, tréfásan. 27. Esz­közzel vagy hanggal tudat. 28. Nagyon lejt. 30. Holt nyelv. 31. Szlovák, régies szó­­használatban. 35. Edukáció. 37. Lázár a ...: Ady-vers címe. 40. Ugye megmondtam. 41. Színpadi mű. 43. Beteg­ápolás. 45. Az ókori római vá­rosok piacközpontja. 47. A drágakövek mérésénél hasz­nálatos súlyegység. 48. Szov­jet súlyemelő. 49. És aztán? 52. Magyar filmszínész volt (Ernő). 54. Város Spanyolor­szágban. 56. Érvekkel hada­kozó. 58. Hazai tisztítószer. 60. Tér­d németül. 61. Folya­matosan befolyásolja. 65. Szép vidék jelzője. 66. Elhamvad. 69. Társa rövidítése. 73. Pont a végén! 74. Szén és bor. 75. GI. 76. Tavasz kezdete! (Készítette Rámay Tibor) A 44. számban közölt, Ősz című rejtvény megfejtése: Tar ágak-bogak rácsai kö­zött­­ kaparásznak az őszi kö­dök, / s vaskorláton hunyo­rog a dér. öttükszéli szobraink LOSNSZKY LORÁND Állítja Benczédi Sándor VILÁG # Az irodalmi művek értékelésének bizony­talanságát mutatja a legújabb nyugatnémet bestseller-lista. Az első helyen Hildegard Knef színésznő hírhedt emlékezései állnak a másodi­kon Simmel Und Jimmy ging zum Regenbogen című regénye, a harmadikon Charriére, a volt fegyenc Pillangó című „erős“ munkája. Henry Miller Lexusa csak a 6. helyet foglalja el. A „non fiction“ kategóriában Jean-Jacques Ser­­van-Schreiber vezet A felszabadított társada­lom című tanulmányával.­­ A francia képzőművészeti élet revelációja a New Yorkban elhunyt André Kertész. A kri­tika Miró­hoz és Yves Kleinhoz hasonlította a dí­szítőelemek és a vonal új funkcióit felfedező művészt.­­ Megjelent Uwe Johson Jahrestage (Az év napjai) című naplója. Az író politikai, böl­cseleti és irodalmi élményeiről, a mai Német­ország sorsáról számol be — egyénisége eltű­nik a társadalom- és környezetrajz mögött.­­ Az Aut-Aut (Vagy-vagy) című olasz mar­xista folyóirat „a Lukács utáni magyar gon­dolkozásnak“ szentel különszámot, Fenomeno­lógia, marxizmus és új társadalom címmel. Vajda Mihály Fenomenológia és marxizmus, párbeszéd című írását a főszerkesztő Enzo Paci professzor kommentárja követi, Heller Ágnes és Vajda a család szerkezete és a kommunizmus közötti összefüggésről értekezik, Bence György és Kis János A nyelv a mindennapi élet elmé­letében címmel közöl jelentős tanulmányt. # A párizsi Société des Artistes Indépen­­dants a napokban választotta meg új intéző bi­zottságát, melynek mandátuma két évre szól. Az intéző bizottságba ismét beválasztották a ko­lozsvári származású Gáli Ferenc festőművészt. A Salon des Indépendants legközelebbi párizsi kiállításán tíz romániai, képzőművész vesz részt két-két munkával.­­ A kecskeméti Petőfi Népe című napilap megkezdte Hatvani Dániel költő Kövek és fo­lyóvölgyek című romániai útirajzsorozatának közlését. Az első rész a coziai kolostorról, a második Brâncusi Turgu Jiuban látható művei­ről számol be a magyarországi olvasóknak.­­ A magyar-délszláv irodalmi kapcsolatok­ról rendeztek szimpoziont Szentendrén Jakov Ignjatovic születésének 150. és Joakim Vujic születésének 200. évfordulója alkalmából. A ta­nácskozás anyaga Szomszédság és közösség cím­mel jelenik meg a budapesti Akadémiai Kiadó­nál. Köztudomású, hogy Szentendre a XVI. szá­zadtól a XIX. századig a szerb és a horvát kul­túra egyik jelentős központja volt. # Az MNK Elnöki Tanácsa 70. születésnap­ja alkalmából a Munka Vörös Zászló Érdem­renddel tüntette ki Illyés Gyulát. # A Science & Society című amerikai bal­oldali folyóiratban Pradeep Bandyopadhyay számol be a francia marxizmus jelenlegi áram­latairól. Louis Althusser Rue d’Ulm-i iskolája mellett felhívja a figyelmet a Centre d’Études Socialistes kutatóira. Pierre Naville, Ernest Mandel, Manuel Bricher, Henri Lefebvree, Serge Mailét a modern technika és a tömeg­kommunikációs eszközök elemzése útján köze­lítik meg a gazdaság, a kultúra — így az iro­dalom — kérdéseit. Eredményeik a legnagyobb figyelmet érdemlik. A modern marxizmus nem állt meg Lucien Goldmann (románra és ma­gyarra is lefordított) irodalomszociológiai tanul­mányainál.­­ A pancsovai Lumina című folyóiratban Slavco Almáján a jugoszláviai román líra kér­déseiről ír. A szerkesztőség címe: Cluj, str. 6 Martie 3. Telefon: 1-24-20. Az UTUNK előfizetési díja egy évre 52 lej. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. I. P. Cluj 1972 — 2918 | 40 440 | SZERKESZTŐBIZOTTSÁG: LÉTAY LAJOS (főszerkesztő), SZILÁGYI ISTV. ERVIN f­r“«’/00011 PÁL’ HORNYÁK JÓZSEF, MAROSI PÉTER, ERVIN (szerkesztőségi főtitkár), NAGY ISTVÁN, SZABÓ GYULA, SZÖCS­I!

Next