Utunk, 1976 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1976-03-26 / 13. szám

MARGÓ „Sic transit gloria amoris“, mondja ki a szentenciát dr. Rőt Szakáll, egy a szere­lemről szóló naivan cinikus­­kodó eszmefuttatás végén, s JEAN BART EUROPOLISZá­­nak (Dacia Könyvkiadó, Ko­­lozsvár-Napoca 1975 — Beke György fordítása) sok cselek­ménymozzanata ezt a borús­melankolikus összegezést hiva­tott illusztrálni. Ám egy per­cig se higgyük, hogy csupán a szerelem áll a regény fóku­szában. A könyv „főszereplő­je" ugyanis Sulina városa, ez az egykori „provinciális koz­mopolita" kikötő, amely a ko­rabeli feltételezések szerint csak addig élhet, amíg a ki­száradóban lévő Duna-ág hoz­záengedi a nagyvilág keres­kedelmi flottáját. Zajos, tar­ka konglomerátum, szinte min­den náció képviselteti itt ma­gát. A miliő tehát bőven szol­gáltat cselekményt, s így az írónak sem kell összpontosíta­nia, hogy kibontsa és végigvi­gye a felvillantott eseménye­ket, amelyek rövid szakaszok­ban követik, elhomályosítják és túllicitálják egymást. Pé­nelopé szerelmi története pél­dául másodrendűvé válik Evantia megérkezésekor, az ő érzelmi tragédiáját pedig mintegy aláfestik Mincu kapi­tány meg az öreg orvos azo­nos tárgyú emlékei, miköz­ben megismerkedünk a koz­mopolita város bálozó, üzérke­dő, kérkedő, csodára (és főleg szenzációra) vágyó életével, az effajta rezervátumok típusai­val (a gazdagnak hitt ameri­­kás, a donjuan, a megejtett fiatal lány, a féltékeny, bova­­rikus alkatú megcsalt asszony, az állami tisztviselő, a csem­pész, bordélyhölgy stb.), akik — mint a zsúfolt körkép kel­lékei — nem lépik túl egy-egy társadalmi típus „kereteit", hi­szen a szerző célja, úgy tűnik, nem is az egyénítés vagy jól kifejtett cselekmény kreálása, hanem a furcsa világ főbb komponenseinek bemutatása, vázlatos ismertetése. Jean Bart csupán egyetlen szerzői elvet tart szem előtt: hogy az egyedi esetek (egyes szereplők élete) s az általános szférája (Sulina világa és szükségszerű pusztulása) közé b­e­é­l­e­l­j­e azt a minimálisan szükséges, az Evantia szomorú sorsában megnyilatkozó különöst, ami a két előző szférát egységbe vonja. A Fekete Szirén buká­sa és tragikus halála így ösz­­szegezi végül az egyéni sors­­tragédiákat, s vetíti előre Su­lina pusztulását, még ha az az érzésünk is támad, hogy ez így kissé erőszakolt. Ám ta­gadhatatlan, hogy a recept mindeddig jól bevált az ilyen típusú regényeknél, mint ahogy tagadhatatlan a regény bestseller-volta is. Végül az írónak sikerül beleringatnia az olvasót abba a melankoli­kus, hervatag hangulatba, amelyet végig sugallani óhaj­tott, minden mozzanat a pusz­tulás illatát árasztja, s immár hajlamosak lennénk dr. Rőt Szakáll után mormogni: sic transit gloria mundi... — ha fordítói tevékenysége befejez­tével nem kérne még egy (utó) szót Beke György, aki remek riporteri ötlettel oszlatja az Osszián­i hangulatot, s beszá­mol sulinai riportútjának a regényre vonatkozó tapaszta­latairól. Csupán kegyeletből nem állítjuk, hogy ez a könyv valódi poénja, azt viszont már igen, hogy szórakoztatóbb egy sereg tudálékos tanulmánynál. MÓZES ATTILA Mohr Lajos: Fémdomborítás LEVÉLVÁLTÁS B. T. — Szilágy Somlyó: „A dombok lágyan átöleltek, / új orgonák illata szállt, / boldo­gan hajlongtak a füvek: / E régi tanya haza­várt. // Káborgó, tékozló fiát / innen küldte a messzeségbe / a nyíló ég, álom s virág, / és ide várta haza hát. // Ó, indulások, érkezések, / Kitárt kebellel és vadon / mezítelen húsom­ba téptek. / Én akarom. Én akarom. // Ni, amott azon az utcasarkon / egy csapongó em­lék suhan, / egy lenge fürtű, bámész gyermek / tátong utánam gondtalan. // Tán hancúroz­­na, tán megcibálná / Kissé szégyenlősen a ha­jam ... / Már késő, kár, hogy nem lehet, / hisz én vagyok magam..." — A vers éppen csak megpendíti a Találkozás egy fiatalember­rel témáját. A folytatás — az ifjonti hajtha­­tatlanság meg a férfikort megalkuvó józanság szócsatája — elmarad. Nem csoda, hisz itt a mesélő egyidős Karinthy fiatalemberével, „szí­vét — mint a továbbiakból kitűnik — tizenhét nyárnak heve égeti" csupán. A „lenge fürtű, bámész gyermek" számára nem érkezett még el a számonkérés ideje. E. A. — Brassó: „Március van, nyolcadika, / A nők nemzetközi napja. / Kis ajándék a hóvirág, / De még ez az első virág. // Neked adom, édesanyám, / Felnevelő kedves dajkám. / Dajkáltál és felruháztál, / Minden jóra ta­nítottál. // Azt a sok jót, amit tettél / Addig, amig felneveltél, / másképp meg nem köszön­hetem, / Megcsókolom dolgos kezed." — Kö­szöntőnek kései, verspróbálkozásnak korai. M. J. A. — Medgyes: „nagy és nehéz köny­veket / tartogat magában az idő / mert min­dent száműz magából / ami nincs / és sem­mit sem tart meg magában / ami van: / a VAN-t és a NINCS-et tartja meg / a VAN- ról: / a levőt a lélek nem veszi észre / az anyag benne él / a NINCS-ről: / a nem-levőt nem veszi észre / az anyag csak a szellem / ki tudna többet mondani / mikor alig tudja megmérni / életét az idő árnyékától / nem lát semmit az élet / s az állandóságba beletéved / szárnyaló imája / s ami a spirálison kívül esett / nem ismeri a végtelent soha / mert oda / hosszú vággyal / nagy reménnyel / vég­telen tüdővel juthat el..." — Hát, kell ide tüdő, annyi bizonyos. F. E. — Petrozsény: Kísérőlevelében tegezi a szereksztót. Eredetisége ebben ki is merül, eltekintve attól, hogy a „kihozni valakit a sod­rából“ kifejezést a nemi izgalomkeltés szino­nimájaként használja: „Hajadat simogattam, / kihozott sodromból selymessége. / A szél sut­togott, / s te mégis azt gondoltad, / hogy én beszéltem olyan szépeket.“ V. F. — Marosvásárhely: „Nem bírom én el­viselni bánatom. / Nem várom én, hogy ez még megforduljon. / Jöhet jó is, rossz is már énfelőlem, / Lelkem meghalt, / elveszett a sze­relmem. // Olyan vagyok, mint út szélén az a fa, / Mely gyümölcsét még zölden elhullatja. / Nem hullatja, csak letépik őróla. / Fáj is neki, csak szegény nem mondhatja.“ — „Mint sík mezőn csak egy szál fa" — írja Balassi is, de ő nem beszél zölden letépett gyümölcsök­ről. Persze, akkoriban még nem dívott a te­hetségkutatás. G. T. M. — Havad: E héten, úgy tűnik, nem szabadulhatunk olvasmányemlékeinktől. Az ön verse így hangzik: „Szeretlek, / Mint anyját a gyermek, / Mint éhező a kenyeret, / Mint rongyos az új ruhát, / Mint didergő a meleg szobát. // Vágyom utánad, / Mint szarvas a patakra, / Mint magányos a csendre, / Mint madár a kikeletre, / Mint szenvedő a szere­­tetre.“ József Attilánál pedig ezt olvassuk: „Szeretlek, mint anyját a gyermek, / mint mé­lyüket a hallgatag vermek, / szeretlek, mint a fényt a termek, / mint lángot a lélek, test a nyugalmat! / Szeretlek, mint élni szeretnek / halandók, amíg meg nem halnak." És másutt: „Úgy kellesz, mint a parasztnak a föld, / a csendes eső és a tiszta nap. / Úgy kellesz, mint a növénynek a zöld, / hogy levelei kivirulja­nak, / Úgy kellesz, mint a dolgos tömegeknek, / kik daccal s tehetetlenül remegnek, mert kín­jukból jövőnk nem született meg, / munka, szabadság, kenyér s jószavak.“ B. Gy. — Tatrang: „Itt a tavasz, közeledik a nyár, / Vígan zengi ezt sok dalos madár, / Erdő fáit zöld ruhában látjuk, / Onnan hall­juk: kakukk, kakukk, kakukk. // Keblünkben is tavaszt érzünk újra, / Égő vággyal kezdő­dik a munka, / Csörgő patak kristálytiszta vizén / Nap sugara fürdik fényes tükrén.“ — A zárósorokban örömmel ismerjük föl régi versmondattani alakzatunkat, a közölést. A közléshez azonban ez kevés. K. JAKAB ANTAL ORSZÁG • A Kolozsvár-Napocai Állami Magyar Szín­ház március 19-én mutatta be Sütő András Csillag a máglyán című drámáját. Az előadást Harag György rendezte, díszlettervező Tóth László, jelmeztervező Schranz Kunovits Edit, a kísérőzenét szerezte Selmeczi György. A két főszereplő: Lohinszky Loránd (Kálvin) és Héjja Sándor (Szervét). Az előadáson fellépett töb­bek között Senkálszky Endre, Vadász Zoltán, Barkó György, Bisztrai Mária, Péterffy Gyula, Katona Éva és Pásztor János. Közreműködtek a Municípiumi Művelődési Ház Stúdió Szín­padának tagjai. • Az Igaz Szó februári, „kritikai számában“ Rácz Győző, Adrián Isac, Nicolae Balota és Szőcs István cikkezik az irodalombírálat mai feladatairól. Gáli Ernő Az utópikus tudat és erdélyi változatai című írásának első részét közli, a vallomásokban Gálfalvi György beszél­get Czegő Zoltánnal. A rövidebb írások közül Székely János Kalandom Müller Dezsővel cí­mű szerkesztői beszámolójára hívjuk fel a fi­gyelmet. • Az Echinox január-februári kettős száma közli többek között Ara-Kovács Attila Vázlat a neoplatonizmusról című másfél kolumnás ta­nulmányát, Egyed Péter elemzését Angi Ist­ván kötetéről, Gorod Iván versfordításait, Kó­nya Sándor Jeszenyin-esszéjét és Cselényi László cikkét Az ember tragédiája marosvá­sárhelyi bemutatójáról. • Március 5-én a szalontai Arany János iro­dalmi körben Balla Zsófia találkozott Vízláng című verseskötete olvasóival. Ugyancsak Sza­­lontán a 3. sz. iskola pionírjai Bonczos Istvánt látták­ vendégül. • A kolozsvár-napocai Ifjúsági Színház Stú­dió, a Népi Művészeti Iskola és a CFR-klub szavalói együtt mutatták be Szilágyi Domokos A láz enciklopédiája című ciklusát. Az előadó­estet Bereczky Péter rendezte. • A nagybányai megyei múzeumban Portré a nagybányai képzőművészetben címmel nyílt kiállítás. • Korunk­-olvasókkal találkozott Brassóban Gáli Ernő, Jancsik Pál, Kántor Lajos, Ritoók János, Székelyudvarhelyen Gáli Ernő, Kántor Lajos és Ritoók János, Székelykeresztúron Kán­tor Lajos és Ritoók János. A székelyudvarhe­lyi és székelykeresztúri találkozón Boér Fe­renc előadta Mondj igazat című versműsorát.­­ Az Ifjúmunkás szerkesztősége találkozót szervezett a nagyváradi Al. Moghioro­ Líceum diákjaival és A szomorú angyalok története című D. R. Popescu-darab színpadra állítósá­val. A találkozón részt vett a szerző s a darab fordítója, Fodor Sándor is.­­ A kolozsvár-napocai municípiumi Műve­lődési Ház magyar nyelvű színjátszó csoportja bemutatta Salló István Postán nyert vőlegény című színművét Bereczky Júlia rendezésében. • A Korunk Galériában március 20-án nyílt meg Szilágyi Zoltánnak, a Ion Andreescu Kép­zőművészeti Főiskola végzős hallgatójának gra­fikai kiállítása. • A csíkdánfalvi Tamási Áron irodalmi kör műkedvelői nagy sikerrel mutatták be Ta­mási Énekes madár című színművét. • A szatmári Kisgalériában Pocsai András festményeiből nyílt kiállítás. • A Csíkszeredai Kisgalériában Fekete Zsolt marosvásárhelyi festőművész állította ki képeit. • 69 éves korában elhunyt Luchino Visconti olasz filmrendező, A párduc, Rocco és fivérei, Halál Velencében című világsikert aratott fil­mek alkotója. • Az Alföld márciusi számában Forgácsné Tálos Margit köszönti a 75 éves Kacsó Sán­dort, Szakolczay Lajos Szilágyi István Kő hull apadó kútba című regényét, Sonkoly István Benkő András A Bolyaiak zeneelmélete című kötetét méltatja, Ablonczy László pedig Sütő András drámaírói útját vázolja fel s beszá­mol a Csillag a máglyán budapesti előadásáról. • A lengyel Ekran című folyóirat a körkér­désére beérkezett válaszok alapján Andrzej Wajda Az ígéret földje című filmjét nyilvání­totta a legjobb 1975-ös lengyel, Suksin Vörös kányafa című alkotását pedig a legjobb 1975- ös külföldi filmnek.­­ Az Új írás 3. számában Bata Imre és Bécsy Tamás elemzi Sütő András drámáinak nyelvét, jellemeit és cselekményét. Közli a lap Pomogáts Béla írását a romániai magyar em­lékiratokról. • Az újvidéki Magyar Szóban Sikerkönyv lett a szótár címmel Penavin Olga méltatja Szabó T. Attila Erdélyi Magyar Szótörténeti Tárát. Vajda Gábor a Kriterion Kiadó egy má­sik kiadványát, a Goethe és a világirodalom című Téka-kötetet ismerteti.­­ Brüsszelben megnyílt a nyolcadik nem­zetközi könyvvásár, amelyen a világ mintegy harminc országából százezer könyvet mutat­nak be. Az ILEXIM román külkereskedelmi vállalat szépirodalmi, társadalmi, politikai, technikai és tudományos könyvek gazdag vá­lasztékával jelentkezett a vásáron. 0 A Népszava Németh Sándor méltató írá­sát közli Horváth István Visító csend című verskötetéről. 0 A bolgár Rusze városában évente meg­rendezésre kerülő Márciusi Zenei Napokon részt vesz a bukaresti George Enescu Filharmónia is Mircea Cristescu vezényletével. Két hang­versenyük műsorán Beethoven-, Brahms-, Csajkovszkij-, Debussy-, Enescu-, Borisz Hrisz­­tov- és Ravel-művek szerepelnek. • A Szocialista Művészetért című lapban Varga Imre ismerteti Győri Klárának a Kri­terion Könyvkiadó gondozásában megjelent Ki­száradt az én örömem zöld fája című kötetét. • A müncheni Ellerman Verlag két kötet­ben jelentette meg Thomas Mann fiának, Klaus Mann-nak a leveleit. • A Száll a kakukk fészkére című regény­ből készült amerikai film aratta a legna­gyobb sikert az idén a hollywoodi külföldi sajtószövetség értékelésén. A film rendezője, Milos Formán „az év legjobb rendezője" lett. • Az idei cannes-i filmfesztivál zsűrije el­nökének Tennessee Williamst, a híres ameri­kai drámaírót hívták meg. A fesztivált május 13—28. között tartják meg. HIBAIGAZÍTÁS. Lapunk előző, 12. számá­ban Imreh István és Pataki József tanulmá­nyában a 2. oldalon az 5. hasáb 13—15. sora helyesen így olvasandó: „1595 decemberében tartott gyulafehérvári országgyűlésig". VILÁG FŐSZERKESZTŐ: LÉTAY LAJOS SZERKESZTŐBIZOTTSÁG: KÓS KÁROLY, LÁNG GUSZTÁV, MIKÓ ERVIN (szer­kesztőségi főtitkár), NAGY ISTVÁN, DUMITRU RADU POPESCU, SZILÁGYI ISTVÁN (főszerkesztő-helyettes). A szerkesztőség címe: 3400 Cluj-Napoca, str. Petru Groza nr. 2. Telefon: 1—24—20 Az ÜTÜNK előfizetési díja egy évre 52 lej. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Ki hitte volna ... ----------------------------------------------------------------------­■ hogy Bodó Barna szerint Temesvár „nagy lapályon épült, egy medrét szüntelen változ­tató, s ezért csatornázott folyó, a Béga mentén. Partjai igen szépek és kellemesek — sok van belőlük“. Egy, kettő, sok ... Ki hitte volna... II. Rákóczi Ferenc emlékirataiból idézünk egy mondatot a függőleges I., víz­szintes 39., 1., függőleges 20. és vízszintes 70. számú sorok­ban. VÍZSZINTES: 1. Az idézet harmadik része (zárt betűk: T, Z, E, M, N, O). 15. II. Rá­kóczi Ferenc édesanyjának családneve. 16. Kezével jelt ad. 17. Ráfércelik. 18. Azonos magánhangzók. 19. ... szélére jutott, elvesztette minden va­gyonát. 22. Zavaros pör! 23. Végtelen kép! 24. Fékező egy­nemű hangzói. 26. Ez az ás­ványi fűszer. 27. Fürdőszoba tartozéka. 29. Fél kettőt! 30. Közlekedési vonal. 32. A ... országgyűlésen (1705. szept. 12.—okt. 4.) a főurak kimond­ták a rendi konföderációt és Rákóczit vezérlő fejedelmükké választották. 35. Főnök, angol eredetű szóval. 36. A-val a vé­gén: természetes gyógyszer. 39. Az idézet második része. 41. Római kilencvenöt. 42. Messzebb visz. 44. Világhírű magyar hegedűművész és ze­neszerző (Ferenc, 1893—1935). 45. Csapadék. 46. Férfi hang­nem. 47. II. Rákóczi Ferenc szülőhelye. 48. Romániai és kambodzsai gépkocsik betűje­le. 49. Szeszes italod. 50. Fel­vigyázó. 51. Jellegzetes igerag. 52. Üres nád! 53. Kelet-kínai folyó, a Csangcsiang (Jangce) mellékfolyója. 54. A liliomfé­lék családjába tartozó növény­­nemzetség latin neve. 55. BY. 56. Személyes névmás. 58. Piac közepe. 59. Vanádium, kálci­­um és titán. 61. BN. 62. A Ja­­muna mellékfolyója Indiában. 64. Az egész szervezet súlyos megrázkódtatása-e. 65. Petrov írótársa. 66. Eső ellen véde­nek. 67. II. Rákóczi Ferenc portréfestője (Ádám, 1673— 1756). 69. Ek! 70. Az idézet be­fejező része. 72. ...vi­­légha­jó. 74. ... etikus, eszeveszett, tomboló. 76. Itt élt emigráció­ban II. Rákóczi Ferenc 1720- tól haláláig. 78. Adél egyne­mű hangzói. 79. KÁR. 81. Ra­gadozó madár. 82. öőööö! 84. Káposztafajta. 86. Luxem­burgi és magyarországi gép­kocsik betűjele. 87. Leadni egynemű hangzói. 89. Pusztít­va. 91. Ennek a várnak ostro­ma alatt (1685—88) a gyermek Rákóczi Ferenc anyja, a vár védője mellett tartózkodott. 94. C-vel: lábbeli. 95. Tarpai jobbágy volt, majd híres ku­ruc gyalogezred brigadérosa (az utolsó kockában személy­nevének kezdőbetűje, 1666— 1708). FÜGGŐLEGES: 1. Az idézet kezdete (zárt betűk: E, L, N, E, N, O). 2. Vissza: Marx sze­mélyneve. 3. Szólít. 4. Szülő. 5. Petőfi Sándor: A vándorle­gény című versének hatodik szakasza így kezdődik:......fa­kó ...“. 6. A Japán-szigetek őslakója­ é? 7. Hidrogén, nát­rium és kálium. 8. Keresztül. 9. Ellenérték. 10. Község Ma­gyarországon a győri járás­ban. 11. 1706. nov. 6—7-én vívták a ... és egervári dia­dalmas csatát Bezerédy, Kis­faludy, Balog Ádám ezeres­­kapitányok. 12. Igekötő. 13. Részvénytársaság. 14. II. Rá­kóczi Ferenc kamarása és hű­séges kísérője a száműzetésben (Kelemen, 1690—1761). 20. Az idézet negyedik része (zárt be­tűk: ö, E, R). 21. Termékeny alföld a Maros és a Duna kö­zött. 25. Monoton hangot ad. 27. ... az, ennek alapján dol­gozik a nyomdász. 28. Deuté­rium, ittrium és kén. 29. ... Patkó János, az első kolozsvá­ri színigazgató. 31. Két más­salhangzó a magyar ábécéből. 33. Kiábrándulva. 34. R-rel a végén: forrás, románul. 35. Erdélyi fejedelem, ő is veze­tett szabadságharcot a Habs­burg önkényuralom ellen (Ist­ván, 1557—1606). 37. Rákóczi vakmerő brigadérosa; 1708-ban áruló lett, ezért a kurucok el­fogták és kivégezték (László, 1680—1710). 38. Száját nagyra nyitó. 40. Azonnal látszik. 43. Az 1707. évi ... országgyűlést II. Rákóczi Ferenc kiváló szó­noki tehetségével a megalku­vókkal szemben a szabadság­­harc folytatása és a Habsburg­­ház detronizálása mellé állí­totta. 47. Bécsben, majd Ang­liában az előkelő társaság is­mert arcképfestője volt (Ká­roly, 1807—55). 49. ... János (1643—1709), II. Rákóczi Fe­renc tábornoka; kivételes ka­tonai tehetség volt (ékezet hi­ány). 50. ősöktől örökölt jel­legzetesség (két szó). 52. Eus­­tache Le .... II. Rákóczi Fe­renc életrajzírója (az utolsó kockában személynevének kez­dőbetűjével). 57. ... egészsé­get, falusi köszöntés. 60. Kug­li. 62. Ilyen óra is van. 63. Történelmi időszak, névelővel. 64. Vissza, vélemény és ítélet is van ilyen. 67. XVI. száza­di magyar históriásének-író (Mihály). 68. Após. 71. Bizta­tás. 73. Kenyeret süt. 75. Ránt. 77. ... országi levelek, a füg­gőleges 14. sorban szerep­lő író főműve. 80. Romániai magyar író, a Korunk és az Utunk főszerkesztője volt (Gá­bor, 1893—1954). 83. Vissza: az eladó partnere. 85. Mókus. 87. Mezőgazdasági szerszám. 88. Jég, angolul. 89. Hazai község a Berettyó partján. 90. Első betűjét megduplázva: Peer Gynt anyja. 92. NT. 93. Kén és nitrogén. 94. II. 96. Zam­biai és thaiföldi gépkocsik nemzetközi jelzése. 97. Magad. (Készítette Lőrinczy Edit)

Next