Utunk, 1978 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1978-01-06 / 1. szám
ROMÁNIA SZOCIALISTA KÖZTÁRSSÁG ÍRÓSZÖVETSÉGÉNEK LAPJA XXXIII. ÉVFOLYAM • 1. (1523.) SZÁM • AKALEJ • KOLOZSVÁR-N, 1978. JANUÁR 6. Tóth László: Csendélet FABIAN SÁNDOR HEGESZTŐ Sorok vékony lángja kezemben, szemeimben gyulladás rebben. A tökéletes: az Egész. Hegesztek mindent, ami Rész: örömök elszakadt emlékét, áskálódás szétmarta békét, tükrökbe tört világosságot, indulat-zúzta józanságot, reményt, mit a félsz ketté vágott, az énjeink morzsolta földet, e négymilliárd részre törtet, az örökké külön szabott tegnapot, mát és holnapot, s — mert szétváltságukban esendők — az elmúlt és az új esztendőt. SZŐRMEGYÁRTÓ ANZIKSZ Cementre dobva kikészítésre várnak a nyirkoktól súlyos, nyers juhbőrök. December is naponta lelök egy halom gubancos eget a Szőrmegyár udvarára. Meghajlott derekú asszonyok osztályozzák a bőröket, cserzőlébe cipelik, szárítják, zsírtalanítják, vasalják — ekkor már a galvanizált, száraz prémekben érdes ujjaik a csillagmorzsákat is érzik. Púpos kocsi indul naponta a szűcsökhöz. A soha meg nem telő raktárból december is elvisz egy-egy rakás fehér szőrmét. Gyűl a pihe-prém a mennybolt polcain, új esztendőre kitelik belőle csillagok kucsmája, hold bekecse, mindenség bundája. „Mint a virágos hegyoldali kaszáló“ ... Mennyi szín, mennyi szín ... — Biztosság, nyár, szépség és nyugalom ... lelkesedett Ady 1914 júniusában a kalotaszentkirályi lenyűgöző színpompa láttán. És már a múlt század derekától hány történetírót, festőt, írót, néprajzost, de minden rendű és rangú szakembert és közönséges halandót ragadott meg Kalotaszeg népviselete. Nyújthat-e valami jelentőset, valami újat még egy ilyen kiadvány? Hisz Kalotaszegről, annak népművészetéről, viseletéről — amint Váczy Leona Kalotaszeg helyismereti könyvészete (Korunk, 1973/11) is bizonyítja — az 1950-es évekig szinte egymagában több hoszabb-rövidebb írás jelent meg, mint valamennyi néprajzi vidékünkről együttvéve. Előítéletem egy csapásra eloszlott, amikor a Faragó-Nagy- Vámszer szerzőhármas szép kiállítású könyvét kézbevettem.* Tudtam a több mint negyed százada végzett gyűjtésről, részleteket is olvastam belőle a Művelődésben. De ez a vaskos kötet, ez néprajzi-történeti monográfiává érett az eltelt huszonöt év alatt. ötvenhárom falu, száznegyvenhét adatközlő, százhúsz év idevágó szakirodalma Már magukba véve is beszédes adatok. Ezeknek fényénél mind világosabban látjuk Kalotaszeg színpompás ruhaviseletét, amely Kós Károly örökszép megállapítása szerint „virít, de nem rikít. Mint a virágos hegyoldali kaszáló.“ A kötet „ ... egyik forrása — mint a szerzők is írják — maga a népviselet, kiegészítve viselőinek és alkotóinak tudásával, emlékezetével; a másik a viselet korábbi irodalma...“ A kézirat kései kiadása lehetővé tette — és saját bevallásuk szó(Folytatása a 4. oldalon) SZENTIMREI JUDIT * Faragó József — Nagy Jenő — Vámszer Géza: Kálotaszegi magyar népviselet (1949—1950). Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1977. Világ hava Túl az éjféli órakonduláson, harangozáson, túl a búcsúzás és búcsúztatás ünnepi érzelmein, hagyjuk ott az összes kifényesített év végi kelléket, keljünk fel az ünnepire varázsolt asztalok mellől érzelmeinkkel, és lépjünk ki velük a világ fehérségébe az év eleji reggelen. Kérdezzük meg ettől a megállás nélküli téltől évkezdő reményünket: nincs menekvés most sem, csak mi vagyunk megint, megint csak mi lehetünk ebben az évben is, akikre a fehér földgolyó minden gondja vár? Csak mi, apák, lehetünk ismét apák , és csak mi, fiúk, lehetünk ismét fiúk? Nincs ebben az évben sem, nincs senki, aki bár erre az évre apa vagy fiú lenne helyettünk — ha úgy óhajtanánk? — kérdezzük a világ fehérségébe újévi reményünket. A fehérség nem válaszol, csak hull a világ hava egyre, tűnődő-mocorgó kérdéseinkre, csak hangtalan hóhullásával válaszol a világ — jelezve talán ezzel is: a kérdezés a mi dolgunk, a válaszadás viszont nem az ő dolga, az ő dolga, hogy hulljon szépen a hó, s hogy most tél legyen, s ő ezt a dolgát, lám, végzi is békében, becsülettel. Ekkor, a világ példamutató dolgaitól ismét magunk felé fordulva, elhallgatunk. A hóhullás példájánál, bármennyire is hangtalan, nem számíthatunk többre válaszul. Végezzük a dolgunk! KENÉZ FERENC Az ismeretszerzés kérdései Az 1977-es Korunk Évkönyv megjelenése is nemzetiségi művelődésünk eseményei közé tartozott. Ez az Évkönyv, úgy vélem, kettős szerepet tölt be a hazai magyar művelődésben. Egyrészt lehetőséget teremt a tudományos kutatással foglalkozó szakembernek a véleménymondásra, másrészt a korszerű műveltség ismeretanyagát terjeszti azok felé, akik a napi tudósításoknál többet akarnak tudni korunk valóságáról. A nemzetiség szellemi potenciáljának is az a legfőbb jellemzője, hogy milyen színvonalon érzékeli kora valóságát, hogyan alakítja, csiszolja megismerő mechanizmusát. A helyes helyzet- és távlatfelismerés a cselekvőképesség egyik fontos feltétele. A közérzet zavarai nem kis mértékben — a külső körülmények kedvezőtlen alakulása mellett — a valóságismeret hiányosságából is származhatnak. A huszadik század végén a nemzetiségeknek, mint kollektív szubjektumoknak, az irodalom és a művészet mellett a tudományokban is meg kell találniuk önkifejezésük lehetőségeit. A csak „folklór-nemzetiségek“ felett eljárt az idő. Mindezt csak azért ismételjük el, hogy jobban kiemeljük többé-kevésbé rendszeresen megjelenő évkönyveink közművelődési jelentőségét. Ember a gyorsuló időben — olyan szaktudományi és világnézeti témakör, melyről világméretekben nem lankad a vita. A világgal közvetlenebb információs kapcsolatba lépő őserdei négert éppúgy foglalkoztatja, mint az amerikai campusok tanárjait és diákjait vagy falvaink tévénéző földműveseit. Az év minden napján akaratlanul is szembe kell néznünk a gyorsuló idő problémáival. A kérdések mindennapi előfordulásai és folyamatos ismétlődései bonyolultfeladat elé állítják a szerkesztőket és a szerzőket. Sokkal egyszerűbb sajtótörténeti tanulmányokat közölni, mert a források avatott megszólaltatásával olyan ismereteket szerezhetünk, melyeknek megbízhatóságához nem férhet kétség. A rázorsuló idő jelenségeit, folyamatait ismerjük ugyan, de nem mindig értjük, hogy miért éppen így vagy úgy történik valami és nem másképpen. Az 1977-es Korunk Évkönyvben közölt tanulmányok a színvonalas ismeretterjesztés műfajába sorolhatók. Az olvasó változatos és sokrétű ismereteket szerezhet a városiasodásról, távközlésről, környezetvédelemről, ökológiáról, ellenkultúráról, örökléstanról, modern művészetről, az ifjúság jelenéről és jövőjéről, ötéves tervről, közlekedésről, nyelvészetről, formatervezésről, interdiszciplinaritásról, technikáról stb. Mindjárt hozzá kell ehhez tennünk, hogy a legjobb ismereteket terjesztő írás sem lehet fogyatékján a problémák sokoldalú felvetésének, a válaszadás nyíltságának. A tárgyilagos és rendszerező tényközlés sokat veszít írásértékéből, ha zártságával útját szegi a továbbgondolásnak. A nyitottság különösen fontos a gyorsuló idő jelenségvilágának elemzésénél. Werner Heisenberg írja egyik filozófiai esszéjében — Korunk fizikájának világképe —, hogy az ember a történelemben először áll önmagával szemben. A kutatás tárgya „többé nem a természet mint olyan, hanem az ember kérdésfeltevésének kitett természet.“ Az ember a kutatásban is újból önmagával találkozik. A „kérdéseknek kitett“ természet és társadalom kutatása csak az egymást kiegészítő válaszadásra teremt lehetőséget, így a „nagyon bizonyos“ csak a többféle válasz szintézisében keletkezhet. Az ökológiai válságot az ipari civilizáció szüntelenül növekvő szükségletei váltják ki. Megtévesztőnek tartom az olyan magyarázatot, amely az ökológiai válságot tudatos műszaki politikával megoldhatónak mondja. A környezetszennyeződés sem azért „állott elő“, mert a természet terve (Folytatása a 2. oldalon) FABIAN ERNŐ Megjelent AZ UTUNK SZÍNES FALINAPTÁRA