Utunk, 1985 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1985-08-30 / 35. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! XL. ÉVFOLYAM 35. (1922.) SZÁM1985 SEP 0 9 KOLOZSVÁR-NAPOCA 1925. AUGUSZTUS 39. Ara 3 lej ROMÁNIA SZOCIALISTA KÖZTÁRSASÁG ÍRÓSZÖVETÉNEK LAPJA Gy. Szabó Béla: Békanyálas tó A választott úton A hazánk felszabadító forradalmának tavalyi jubileumi évfordulóján tartott, az 1044— 1984 augusztusa közötti időszakot felmérő beszédében mondotta Nicolae Ceaușescu elvtárs: „Feltéve, hogy a világ visszafordulhatna 40 évvel, és újból meg kellene választanunk fejlődésünk irányát, fenntartás nélkül csak a szocializmus útját választanánk; teljes határozottsággal mennénk ugyanazon az úton, amelyet az utóbbi 40 évben megtettünk.“ Ez az állásfoglalás világosan szemlélteti, hogy az út, amelyen népünk jár, nem véletlenül és nem önmagától, spontánul az, ami, hanem tudatos döntésválasztás eredménye. Ez a helyzetmegállapítás teljesen megfelel a történelmi materializmus tanításának — a történelem lényegében objektív jellege és a tevékenység szubjektív emberi természete alternatív volta egységének, kölcsönhatásának a dialektikájáról, arról, hogy a társadalmi folyamatok törvényszerű jellege és az emberi cselekedetek, a közösségiegyéni döntések nemcsak nem zárják ki, hanem éppen hogy feltételezik, kiegészítik egymást. A marxil leniai felfogásban az úgynevezett „természet adta“, ezért látszólag „a priori létező" történelem és a társadalom tudatos történelemalkotása nem válik el egymástól, semmiképpen sem kerül ellentétbe egymással. Másképpen megközelítve a tételt: a determináltság és az alternativitás nem különíthetők el egymástól, de nem is „egyeztethetők“ kívülről, valamilyen spekulatív módon egymással, mivel belső lényegüknek megfelelően megbonthatatlan, egyszersmind dinamikus egységet képeznek, melynek keretében az alternatívákat a mindenkori konkrét, objektív feltételek determinálják, így mindig objektívek, de egyben sajátos, szubjektív jellegűek is. Ugyanis az emberek tevékenysége mindig közvetlenül jelen van — még ha sokszor nem közvetlen evidencia is — abban, amit a történelem objektív szükségszerűségének szoktunk nevezni, persze ez az objektív szükségszerűség éppen az emberek tudatos tevékenysége folytán az azonos alternatíva választása esetében is gyakran eltérő formákban nyilvánulhat meg. Ezt az igazságot fogalmazva megírta Lenin, hogy „[...] bár a fejlődés az egész világtörténelemben általános törvényszerűség, ez egyáltalán nem zárja ki, sőt feltételezi a fejlődés egyes olyan szakaszait, amelyekben sajátszerű e fejlődés formája vagy rendje.“ A történelmi alternatíva, lényegéből adódóan, széles általános tartalmú — bár karaktere a különböző korokban különböző — abban az értelemben, hogy a választás ténylegesen magára a társadalmi-gazdasági alakulat egészére vonatkozik; ez nyilvánul meg például a polgári berendezkedésről a szocializmusra való áttérés esetében. Az előbbinél tartalmát, de főleg megjelenése módját illetően szűkebb-konkrétabb a politikai alternatíva. Mégpedig azért, mert jóllehet ez is a választási lehetőségre utal, valójában, közvetlen fogalmi értelemben csupán a stratégiai szintű választási lehetőségeket jelöli. Ugyanakkor azonban valamely párt vagy mozgalom számára a politikai alternatívák a saját ideológia által meghatározott célrendszeren belül nyilvánvalóan adottak. Így valamenynyi kommunista párt számára — mint elérendő cél — a szocialista-kommunista társadalom kialakításának, majd továbbfejlesztésének különböző stratégiai szintű módozataiban jelentkeznek. A politikai alternatíva azonban nemcsak a történelmi, de az általános elméleti, sőt a kifejezetten politikára vonatkozó elméleti alternatívákkal sem azonosítható egyértelműen. A politikai alternatíva ugyanis — mint stratégiai szinten megfontolandó és eldöntendő kérdés — csak a politikai erők által képviselten, mint a politikai erőviszonyok lényegében, azok alakulásában megnyilvánuló választási lehetőség létezik. Minthogy a politikai alternatíva az emberek, a társadalmi csoportok politikai álláspontjában megnyilvánuló törekvés, természetéből az is következik, hogy felhasználása nem csupán viszonylag egyszerű vezetéstechnikai feladat. Nevezetesen azért nem, mert magának a döntés előkészítésének is alternatív jellegűnek kell lennie, azaz már ezen a fokon is választási lehetőségeket kell felsorakoztatnia az elméleti alternatívák értelmében. Ezt egyebek mellett elsősorban azért kell hangsúlyoznunk, mert jóllehet a politikai alternatívák a döntés meghozatala után általában jelentős mértékben átrétegződnek, távolról sem tűnnek el nyomtalanul, hanem — rendszerint közvetve bár — továbbra is hatnak az emberek gondolkodásában, magatartásában, tevékenységében. A társadalmi fejlődésben — mint erre fennebb már utaltunk — egységet alkotva van jelen és hat az alternativitás és a determináltság. Mindkettő szerepe elhatározó, de egyik sem fetisizálható. A forradalmi praxis — a marxista—leninista elméletre támaszkodó, azt egyszerre feltételező és kifejező aktivitás — a mindenkori adott körülmények között az optimális alternatíva keresését fejezi ki, egyben a tevékenység meghatározott módját juttatja érvényre és nem a történelem elvont, eleve adott „menetét" akarja kijelölni, melyet aztán csak mechanikusan követni kell. A kommunista pártok hivatása, hogy történelmi hozzáértéssel eszközölt választással, hozott döntésekkel — politikájuk kidolgozásával — biztosítsák a tömegek tevékenységének, „történelemcsinálásá- nak“ radikális átformálását, s ezzel a régi, elavult társadalmi-gazdasági alakulat újjal való felváltását. Ez megy végbe hazánkban jelenleg a Román Kommunista Párt vezetésével, s ennek az értékelését adva mutat rá Nicolae Ceaușescu elvtárs a Központi Bizottságnak és a központi pártaktívának a IX. kongreszszus 20. évfordulója alkalmával tartott plenáris ülésén elhangzott beszédében: „Most büszkén jelenthetjük ki, hogy az élet, a valóság bebizonyít Folytatása a 2. oldalon) GALL JÁNOS. PRÓZA • BÖLÖNI DOMOKOS • GYÖRFFI KÁLMÁN • ION HOBANA • SZENYEI SÁNDOR LASZLOFFY ALAIIAK VANNAK TAJAK Vannak láthatárok, melyeken mikor átvág a személyvonat, a látvány az ablakhoz csalja az utasokat. Vannak ritka erdők, melyek, mint vállravett köpennyel közeledő katonák, jönni látszanak a völgyön át. Vannak megáldott tájak, ahol az elrajzott, elesett ősök képe lódul így naponta az élők elébe. Vannak ritka erdők, melyek, mint munkából estére megtérő apák, mozdulatlanul, de szüntelenül hordják feléd a föld kenyerét, aranyát. MESSZIRŐL Anya, apa, te meg én, meg a szomszéd gyermekestől, moziból, világháborúból jövet. Mama előkotorja a kulcsokat, gyufa sercen, ajtó csikordul. Már biztos vagyok---------Ekkor egy macska vág át a szaliiák közt. A kép enyhén remeg---------Most már biztos vagyok benne, hogy megértettem az életünket! A kép — az egyetlen, mely az álmaimnál is emlékezetesebb — enyhén remeg, mint fasor vége a holdfény alatt, de a szemem nem csal: látom magunkat messziről. Messze mögöttünk és messze előttünk, kép a vonulókról: gyermekek, felnőttek, aggok — de melyik is vagyok én? hisz olyan rég vezet kézenfogva a öregedés ... Pedig igazán biztos lehetek abban, hogy megértettem a múlt világát. Már abban is biztos vagyok, hogy megérintettem. GÓLYALÁB Megyek, mentemből érzem, hogy gólyalábakon — este, egyedül, olyan magasan vagyok, alacsonyan szálló repülőgépből néznék egy jégmezőt. Örülök, hogy játékom Arfundsen kalandja is — és boldog volnék, ha életem madártávlatból egyik játéka volna valaha valakinek. Családias halhatatlan mintha Temesvári beszélgetés — Temes megye művelődési életének sajátos színt kölcsönöz, hogy a románok misei, magyarok, németek, szerbek, sőt bolgárok is ápolják itt kulturális hagyományaikat, gazdagítják újabb alkotásokkal szocialista kultúránkat. Az Utunkról lévén szó, arra kérjük Önt, hogy elsősorban azokról a hivatásos vagy műkedvelő együttesekről szóljon, amelyekben magyar nemzetiségű dolgozók tevékenykednek — fordultunk kérésünkkel Alexandrina Corneanuhoz, a Temes Megyei Szocialista Művelődési és Nemesi Bizottság elnökéhez. — Megyénk művelődési életére mindig is jellemző volt a soknyelvűség: a Megéneklünk, Románia Fesztivál nemrég lezárult V. rendezvénysorozatának országos szakaszán a román együttesek mellett számos magyar, német és szerb nyelvű csoport is résztett. Főleg zenei együttesek vagy tánccsoportok, de magyar nyelvű színjátszók (például a Lugosi Repszínház) és előadók is szerepeltek medvénkből az országos versenyszínpadokon. Szerintem pedig ennél is többet mond az, hogy a magyar dolgozók tanácsaival, a magyar nyelvű kiadványok szerkesztőivel, a különböző művelődési intézmények munkatársaival — egyszóval a magyar anyanyelvű értelmiségiekkel — való szoros együttműködés eredményeként megyénkben folyamatosan dolgozó együtteseink vannak és hagyományaikat őrző helyi fesztiválokat rendezünk számukra s évről évre megjelentetjük kiadványaikat. — Kérem, legelőbb azokról az együttesekről szóljon, amelyek, amint említette, hosszú ideje állandó munkát végeznek. — A Temesvár Municipiumi Művelődési Slát Bartók Béla kórusával kezdem, azért is, mert előadásaival minden fesztiválon és rendezvényen elismerést szerzett, és azért mert legutóbbi műsorát úttörőnek mondhatjuk. A Temesvári Állami Magyar Színházban és annak igazgatója, Sinka Károly rendezésében, Tácsi László forgatókönyve alapján pódiumjáték formájában adta elő Petőfi Sándor elbeszélő költeményét, a János vitézt. A Bartók Kórus vezetője és karmestere, Csizmánk László, énekelte a játék címszerepét. A Rezeda népi dal- és táncegyüttes is új utakat keres. Todor Béla karmester nemcsak a műsorrendet igyekszik gazdagítani eredeti alkotásokkal, hanem az előadásmódban is újít. Sok tehetséges fiatal lépett be az együttesbe. A Bánátul népi együttes mítsa(Folytatása a 2. oldalon)