Üvegipar, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1983-10-01 / 10. szám

I »itt* háti N­Ute PROLEMAWI EGYESÜLETEK! XV. ÉVFOLYAM 10. SZÁM 0* Tapasztalatcsere Orosházán Energikus energetikusok 1 Nemrégiben gyűltek össze az tanácskozásra Üvegipari Művek főenergetikusai, ener­getikusai Orosházán. A szer­vező VM energiacsoportját Bujdosó Lajosné főenergeti­kus és Kosinszky Miklós energetikus, az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztéri­umot Gyökér László főener­getikus képviselte. A kétna­pos program bevezetőjeként Sápi Lajos vezérigazgató-he­lyettes tájékoztatta a résztve­vőket az OM 1983. évi mű­szaki-gazdasági tevékenységé­ről, a gazdálkodás, fejlesztés fő irányvonalairól. Ennek ke­retében — egyebek között — ism­ertette egyes gyárak ener­giaracionalizálási pályázata­it, ezek­ kapcsolódását az OM energiagazdálkodási tevé­kenységéhez. Az áttekintő tájékoztatást követő­­en a vendéglátó Oros­házi Üveggyár részéről Hil­dák István igazgató tartott ismertetőt a gyár gazdálko­dásáról, termeléséről, szaki feladatairól. Mint ma­el­mondotta, céljuk az 5 éves kemence-élettartam elérése, a fajlagos felhasználás csökken­tése. Ezt a gyári főenergeti­kusok beszámolója követte az energetikai helyzetről, ener­giagazdálkodási tevékenysé­gükről. Az elhangzottak alap­­ján ezen a területen a gyá­rak helyzete így összegezhető: Salgótarjáni öblösüveggyár: a fajlagos csökkentés folya­mata pillanatnyilag megtört. Kemenceteljesítmények csök­kentése, létszámhiány akadá­lyozza­ a továbblépést. Ked­vezőek viszont a hulladékhő­­hasznosítás, valamint a mű­szaki fejlesztés, korszerűsítés eredményei. Tokodi Üveggyárban — mi­vel a földgázellátás megoldá­sára a közeljövőben nincs remény — egyre inkább elő­térbe kerül a villamos energia felhasználása a technológiá­ban. Jól sikerült a­ „T” ke­­kemence beindítása teljes elektromos ü­zemmel. Az újonnan beüzemelt kerámia­­rekuperátor, melyet a meg­levő fémrekuperátor elé épí­tettek, igen kedvező eredmé­nyekkel működik. A gyakori feszültségkimaradás és költ­ségcsökkentés miatt célszerű lenne a 35 kV-os villamos csatlakozásról 120 kV-ra át­térni. IV. Sajószentpéteri Üveggyár: a sz. kemenceátépítés el­húzódása és a turbokompres­­­szor indulási problémái ter­­meléslemaradást és fajlagos energiatúllépést eredményez­tek. Salgótarjáni­­ Síküveggyár: városi összefogással el kelle­ne érni a párhuzamos gázve­zeték kiépítését, mely a gyár gázellátásának biztonságát nö­velné­. Gyakori a 20 kV-os hálózaton a feszültségkima­­radás. Az ebből származó ter­meléskiesést a technológiai fe­gyelem szigorításával lehetne csökkenteni, ezzel párhuza­mosan­, meg kell vizsgálni az alaphálózati vételezés lehető­ségét is. Gondként jelentke­zik még a kazánház elavult műszaki állapota ,és a vízlá­­gyítás hiányos volta is. Budapesti Ampullagyár: ja­­luiu fajlagos értékeket köny­velhetnek el, itt a megoldan­dó feladatok között elsősor­ban az energiaellátó háló­zat műszaki állapotának ja­vítása, valamint a kazánház rekonstrukciója jelentkezik. Az energiagazdálkodás sze­mélyi érdekeltségi rendszere a gyárban nincs kialakítva. Orosházi Üveggyár: a ter­vezett 3 százalékos fajlagos energiafelhasználási mutató csökkentését év­­ végére vár­hatóan teljesítik, az évközbe­­ni ingadozások ellenére is. Figyelemreméltó az energia­­gazdálkodás területén kiala­kított jól működő érdekeltsé­gi rendszer. A csomagoló II. beruházás kimeríti a jelen­leg meglevő villamé­-,telje­sítmény-tartalékukat, a hos­­­szú átfutási idő miatt indo­kolt lenne az új 120 kV-os állomás beruházásának indí­tása. Nagykanizsai üzeggyár: a gázszolgáltató jelezte, hogy alacsonyabb fűtőértékű föld­gázra kívánja átállítani a gyárat, ami a gyárat komoly műszaki problémák elé állí­taná. Karcagi Üveggyár: őrzi „előkelő helyét” a sajnos mű­vek szintjén kiugróan magas fajlagos energia felhasználá­sával. Az új kemence üzem­be állításával remélhetőleg ja­vul a helyzet. A fazekaske­­mence-sort leállították, helyet­te új iker fémrekuperátoros kemencét üzemeltetnek be. Pusztán a szerszám- és ké­szülékgyárban műszaki fejlesztés folyamatos eredmé­nyeként problémamentes az energiagazdálkodás. Az ener­giagazdálkodás személyi ér­dekeltségi rendszere azonban itt sincs kialakítva. Előkészü­letek folynak a tüzelőolaj földgázzal történő kiváltásá­ra. Megismerve egymás gond­jait, eredményeit, a résztve­vőket Kovácsovics László, az Orosházi Üveggyár energia-­­ osztályvezetője tájékoztatta, a vezetésével működő 137 fős energiaüzem tevékenységéről. A jól szervezett apparátus munkájában különösen gaz­daságosnak bizonyult a töb­biek számára a beruházások terén kialakított hatékony együttműködés a társ üzemek­kel és a gyár felsőbb vezető­ivel. A találkozó résztvevői Honeywell TDC 2000-es fo­lyamatszabályozási­ rendszer­ről ismertetőt hallgattak meg az Orosházi Üveggyár szak­embereinek amelyet a 2-es előadásában, hátában a helyszínen bemutató követett. Az egyelőre kiugróan magas műszaki színvonalat képvise­lő TDC 2000-es rendszer min­­­­den eddiginél pontosabb fo­lyamatszabályozást tesz lehe­tővé. A program befejezéseként gyárlátogatás következett, melynek keretében az ener­getikai berendezések megte­kintése is sorra került. A konferencia második nap­ján programként a gázb­iz­­tonság-technikai feladatok — közelebbről az I1/1977. NIM- rendelet végrehajtása volt „te­rítéken”. Mészáros György Salgótarjáni Öblösüveggyár ÁM:1,80 FORINT AZ ÜVEGIPAR IS ÁRUSÍTOTT A BNV-N Mitől valódi a vásár• Divatba jött az igazi vásár, aminek —s ezt az olvasó is pontosan tudja — az a lényege, hogy a kiállított holmi­kat meg lehet venni. Gondolok a hazaszerte népszerű ki­rakodóvásárokra, vagy arra a napokban, Szentendrén tar­tott legújabbra, amelyet karaktere miatt „zsibinek”, azaz, zsibvásárnak tituláltak. Valljuk be, ha van pénzünk, ha nincs, imádjuk azt a nyüzsgést, azt az utánozhatatlan han­gulatot, ami csak a vásárok sajátja. Ezeknek a nagy népi randevúknak mindegyike valóságos majális. Jó bennük lő­dörögni, bámészkodni, forró kolbászt és vattacukrot enni, fagylaltot nyalogatni, eltévedni és elfáradni. Az igazi vá­sár nem a „fennkölt” kiállítóké, hanem a miénk, az ipar potenciális vevőié. Tán nem véletlen, hogy az idei Buda­pesti Nemzetközi Vásárnak minden eddiginél nagyobb volt a közönségsikere. Az történt ugyanis, hogy a kiállítók fi­gyelembe vették végre vásározói hajlandóságunkat, követke­zésképpen árulták is a portékájukat. Vajon, az Üvegipari Művek milyen vásárfiát hozott haza a BNV-ről? Egyszóval, milyen az idei vásármérleg­, kérdezem Kövi Bélától, az OM kereskedelmi igazgatójától. — Vállalatunk­ is szeret vásározni. Bizonyság erre, hogy az idén saját kiállítá­sunk volt Hannoveriben, Sza­badkán és Kuala Lumpurban, és még az idén Bagdadba is elvisszük a termékeinket. Kül­kereskedelmi partnereink­kel is szép­ vásári programot hajtottunk végre. A hagyo­mányos lipcsei vásáron kí­vül az Üvegipari Művek áru­kínálata eljutott Zágrábba, Brúnóba, Bakuba, Frankfurt­ba, Madridba és Londonba. A sort a BNV-vel zárom, jólle­het vállalatunk életében ez a legrangosabb és legfontosabb nemzetközi vásár. — Mint tapasztaltam, az üvegipar sem csupán kiállító volt az idei BNV-n? — Valóban nem. Az Amfo­rával közösen pohárvásárló standot nyitottunk a szabad­téri részen. Nagy sikerünk volt. • Rengeteg nézőnk, de még ennél is több vevőnk volt. Ez egyébként új színek­kel gazdagította a nemzetközi randevút, hiszen az igények­hez sokan próbáltak ily mó­don is igazodni. —­­Divat-e még az ólom­kristály? — Gondolom, a dús csiszo­lni tú ólomkristály díszműára örök divat marad. Bizonyság erre,­ hogy a Budapesti Am­pullagyár ebben a műfajban változatlan tetszést aratott az idei BNV-n is. Mi volt a sztár? — Ha nem tévedek, a sztár mégsem a díszműáruk közül került ki. Hanem a szolid fa­zonú, szerény külsejű, auto­mata gépi termékek közül. — Hát, ha az üvegballonra gondol, akkor igen. A Salgó­tarjáni Öblösüveggyár való­ban kiállította a tízli­teres gé­pi prototípust. És igaz, ami igaz, a ballon láttán való­sággal megostromoltak ben­nünket az érdeklődők. Remél­jük, ha a sorozatgyártás megindul, a kistermelők bor­tárolási gondja megoldódik. És, ha minden jól megy, ta­lán jövőre már a poharakon kívül üvegballont is árulunk a BNV-n. A gyárról szólva megjegyezném, szép lámpa­­kollekcióval rukkolt ki. De a háztartási üvegfonnák szin­te teljes skáláját felvonultat­ta, a fúvott poharaktól, a présert háztartási üvegeken át, a díszműáruig mindent. — Nekem nagyon tetszett a nagykanizsaiak teáskannája. — Ez a bemutatott teás­­kanna és teáskészlet hőálló üvegből készül és formater­vezett. Valóban rendkívül mu­tatósak a kanizsai hőálló ház­tartási edények. A vásár ide­je alatt komoly NSZK és bol­gár érdeklődés volt ezek, il­letőleg a hőpalackok és a hő­tárolók iránt. — V­olt-e egyéb újdonság az „F” pavilonban? — Tokod új oldaláról mu­tatkozott be. A gyógyszeres- és vegyszeresüvege­iről valamint az ampullacső gyártásáról is­mert üzem ezúttal háztartási árukkal rukkolt ki. A profil­bővítő próbálkozás dicséretes, már csak azért is, mert az igényekre építkezik. Reperto­árjuk: matt-csiszolt bólés tá­lak, poharak, kancsók. A kar­cagi fátyolüveget most is so­kan megcsodálták. Sajnos az áruk feledteti a csodálatot. Kínálat — kereslet — Ezt kínálta tehát a BNV-n az üvegipar. Na, és milyen volt a kereslet? Ho i­zott-e valamit a „konyhára”? — Hagyományos külföldi vásárlóinkon kívül, hát ko­moly cég érdeklődött termé­keink iránt. A jövő zenéje, hogy az érdeklődésből lesz-e üzlet. Egy biztos, a vevők szívesen jönnek egyenesen hozzá­nk­, szívesen ják a közbeiktatott kikapcsol­kereske­delmi lépcsőt. A hazaiakról szólva, az Amforával a BNV-n állapodtunk meg a jövő évi szállításokban. De tárgyal­tunk a vas-edény bolttal, va­lamint a budapesti TÜZÉP Vállalattal is. Új vevőként je­­­lentkezett a Centrum Áruház, aki közvetlenül tőlünk sze­retne vásárolni. Mellesleg mondom, ám nem melléke­sen, a gyárak kereskedelmi főnökei is jól kihasználták a vásári napokat, több ered­ményes tárgyalást folytattak. Szabó Iréné Aranybarnában — Az „E” pavilonban helyet kapott Üvegipari Művek az eleganciájával hívta fel ma­gára a figyelmet. — Szerintem, fennállásunk óta ez volt a legszebb kiállí­tásunk. Az aranybarna kárpit és a csillogó üveg együttes­­ hatását nem lehet elmondani, azt látni kell. — No, és a gyárakkal hogy volt megelégedve"? Szolgál­tak-e valamilyen újdonsággal, meglepetéssel? — Szép új formákkal és ehhez illő csiszolatokkal lent meg Vásárosnamény je­BNV-n. De változatlan érdek­­­lődést váltott ki a­­ fiatal gyár a maga ü­veg-fa kombináció­jú háztartási edényeivel. A speciális, beregi mintás fara­gásokat felváltották sima, matt kiegészítőkkel, ami remekül harmonizál az üveggel. A franciák érdeklődését mutatja, hogy a vásár vége felé elin­dult az első kamion naményi áru Franciaországba. A Né­met Szövetségi Köztársaság is üzletet kötött velük a vá­sár ideje alatt, ennek értelmé­ben még karácsony előtt vár­ják az első kamion árut. Üvegtervezők Képriportunk a 3. oldalon 1983. OKTÓBER Embersi­afs Katona Tibor villanyszerelő reggel elindult otthonából munkahelyére, feladatának teljesítésére. Családja hiába várta délután a megszokott időben haza, csak a szomorú­­ hír érkezett helyette: Katona­­ Tibort 1983. augusztus 2-án, 9 óra 10 perckor munkavég­zés közben Orosházán, az 1-es hutában, halálos végű áram­ütés érte. A halálos baleset kivizsgá­lása a rendőrségi bevonásával jelenleg szakértők is tart. A baleset bekövetkezésének­­ körülményeit a gyári bizott­­­­ság kivizsgálta, a tényeket rögzítette. A vizsgálati anyag­ból egyértelműen megálla­pítható, hogy ez a baleset is megelőzhető lett volna. Ha:­­ Katona Tibor nem nyúl be a biztosítók közé. Ha munka­társai rászólnak, Tibor! Vi­gyázz! Ha a szerelési napló rendszeresítésével írásban ke­rül kiadásra a munkavégzés, pontosítva, hogy hol és ho­gyan kell a kábelt befűzni.­­ A bekövetkezett tragédiát a kollektíva, felelőssége tudatá­ban megelőzhette volna. Drá­ga árat fizettünk a tanulság­ért. Egy ember életét. A munkavédelmi előírások teljesítése minden ember kö­telessége. Nem s­zabad elmen­ni a mulasztások, mulasztók mellett anélkül, hogy ne te­gyük szóvá. Amit ma szóvá teszünk, az holnap életet menthet! Sarkadi Ferenc utunk« ved­elmi cs ő poc­o :ez e

Next