Katolikus gimnázium, Vác, 1873
I. A korszellem. I. Napjaink törekvései merész vállalatokban s meglepő eredményekben nem szűkölködnek. Mondhatni e század nagy fákat mozgat s bizonyára nem sikertelenül. Vívmányairól oly tanúságok szólnak, melyek nem ok nélkül foglalkoztatják a bölcselkedő elméket is. — Kinek sem a londoni kristálypalotát, sem a párizsi, sem a bécsi világkiállítást nem jutott módja megbámulhatni, még az is képtelennek tartana oly véleményt, mely korunk ipar-, művészet- s tudománybeli nagy productumait amúgy könnyedén leszólná. S amint bámulatosak a sikermutatványok, úgy kétségtelen tanúi azok az emberi erők s tehetségek fokozott működésének. A lángész leleményességével versenyez itt a létesítés fáradhatlan kitartása. Csoda-e, ha e nagy horderejű tevékenység részesei vagy bármikép érdekeltjei oly büszke önérzettel emlegetik az újabb cultura hódító hatalmát s oly magasra emelgetik annak dicsőségét, hogy mögötte eltörpülteknek s elhomályosultaknak látszanak az előbbi századok leghirhedettebb műveletei is ? Vájjon igazán méltó-e ily dicsőítésre és mennyiben, azt a társadalmi s állami érdekek észszerü s alapos felfogásával ítélhetni meg. Emberi művek megítélésére annál jogosultabb a bírálat, minél közelebb érintik azok a fensőbb eszmék s leglényegesebb érdekek határait. Korunk bátor haladásra biztató szelleme sok képen ösztönzi a gondolkodókat, hogy műveit föltétlen bámulat helyett szigorú ítélettel bírálják. Jogvédelem is elég érvet nyújt arra, hogy a külön érdekek arányát és szükséges harmóniáját megrendítő irányzatok túlkapásai ellenében illetékes tiltakozás hangozzék. Mennyivel inkább emelhetni szót akkor, midőn értelmi s erkölcsi érdekek, melyek a közboldogulás tengelyét képezik, hangosan vallják tetemes károsodásukat? Igazság elleni vétség ilyenkor a hallgatag közöny is. Múlt, jelen és jövő egyaránt nagy joggal követeli, hogy a főben járó ügyek s életkérdések iránt jókor helyes tájékozást nyerjenek mindazok, kiknek feladatukká lesz a közügyet híven szolgálni s annak legfőbb érdekeiért önzetlen kitartással munkálni. Ily magas igények követelik az itt csak röviden érintendők nyilvánítását. II. Korunk törekvései nagy mérvű czélzataikat leginkább erősokosítás és gyors eszközök által igyekeznek végrehajtani. Érdekközösség által szövetkezések, feltalálások által munkát gyorsító s erőket pótló műszerek, illetőleg gépek hatalmas lendületet adnak a merész vállalatoknak. Napjainkban a gyárak hatalmasabb tényezőkké váltak, mint őseinknél a várak. A lőporral működő hadi műveletek mind alább szállítók a bástyák jelentőségét. Újabban a gőz és villany szerfölött megkönnyítő a közlekedést s az országok határvonalai mindinkább leomlanak hatalma előtt. Természetes következménye ennek, hogy a béke és harcz küzdelmei másnemüekké módosulnak s ezekhez képest az állami és társadalmi viszonyok is más alakulást nyernek. A spártai honfiak már hajdan a polgárok vitézségét és erényeit elégségeseknek hitték arra, hogy azok a kőfalkeritéseknél alkalmasabban megvédjék a városokat. Korunk változott körülményei mennyivel fokozottabb lelki erőket igényelnek a végett, hogy az országok külön érdekeit szerfölött nagy ártalom ne érhesse azon hatalmak gyarapodása miatt, melyek a körülmények kedvezései és azoknak eszélyes felhasználása által mód nélkül nyakukra nőnek! Nemcsak ős jogaikkal s nagybecsű örökségeikkel, hanem önlétökkel is adózhatnak azon nemzetek, melyek az uj viszonyok behatásai irányában nem elég serényen s nem eléggé előrelátó gondossággal biztosítják mivoltukat s további fennmaradásukat. Immáris számos megdöbbentő jelenség érezteti, hogy az új társadalmi s állami alakulások jóval tetemes önvédelmi áldozatokat igényelnek biztosítékul, semmint az a fölületesen számító elméknek egyelőre látszik. Nemzetünk mélyebb belátású gondolkodói évtizedek óta ébresztgetik honosaink figyelmét azon hódító hatalomra, mellyel a nyugati mívelődés folyton növekedő mérvben különösen kelet felé feltartóztathatlanul előre nyomul, mindinkább veszélyeztetvén azon fajokat és nemzeteket, melyek kellő képességek híjával kerülnek áramlata útjába. Immár tények is igazolják óva intéseiket ! Mily szomorúan lakói közügyünk legfőbb becsű értékeinek fogytával a gondatlanság seszélytelen számítás miatt!