Katolikus gimnázium, Vác, 1934
PIRROTTI SZENT POMPILIUS TISZTELETE A SZENT A LEGIGAZIBB EMBERIDEÁL sfr. Kovács Vince kanonok-plébános beszéde szentünk háromnapos ájtatosságán 19З4 november 22-én. Kedves Ifjúság! Kedves Testvéreim! Ifjúsághoz szólok, mert csak az ifjúság érti meg, amiket mondandó vagyok. De az ifjúság mértéke nem az évek száma, hanem a lélek üdesége. Az ifjúság legmélyebb jellege nem a fejlődő test, hanem az idealizmus, az eszmények lelkes kultusza. Ifjúsághoz szólok, azokhoz, akik eszményekért lelkesedni tudnak. Akik az átlagból kiemelkedve, nagyok, kiválók akarnak lenni és ehhez keresik a példát, az eszményképet. Az ifjú, az igazi ifjú mind ilyen. Lelkesül az eszményekért, de még ingadozik közöttük. Ma ez, holnap az a jellemkép ragadja meg. Ma tudós szeretne lenni, holnap hős katona. Ma felfedező, holnap sportbajnok. Ma a dicsőség vonzza, holnap az önfeláldozás heroizmusa. Madách Ádámja mindegyik, aki mindig lelkesül, de mindig más eszmékért. Pedig ez az örök hullámzás elnehezíti haladását, megbontja lelkének, jellemének belső egységét. ^ _ „ . • . . i i Г . ! i Azért én ma, mikor az ősi piarista nevelőrendnek egy új nagy nevelő szentjét ünnepeljük, meg akarom mutatni Nektek, Fiatal Barátaim, a legszebb, legigazibb és legharmonikusabb emberideált: a szentet. A szent a legigazibb emberideál. Benne egyesül a legtökéletesebb, összhangban az a három érték, mely egy embert eszményivé, tökéletessé tehet: az erő, a szépség és a jóság. Az erő. Némelyik talán kételkedve fogadja. Megszokta a szenteket inkább gyönge, törékeny, engedékeny, lehajtott fejű embereknek képzelni. A gyöngéd formák alatt nem tudja meglátni a belső erőt. Nem érti, hogy a puha kis pacsirta erősebb a merev kőnél, mert röpül, míg a kiő csak esni tud. Erő... Hát miből mérjük az erőt? Nem hatásaiból, nem a végzett munkájából? És láttok-e valahol, Ifjú Barátaim, láttok-e valahol nagyobb erőhatásokat, mint a szentek körül? Nem olyan minden szent, mintha egy Istenkézzel történelmünkbe dobott életbomba volna? Alig tud elcsittulni utána az élet hullámzása. Ki tudná felmérni egy Szent Pál, egy Assisi Szent Ferenc, egy Ivalazanti Szent József vagy egy Szent István történelmi hatásait? Vagy egy Pirrottiét, ki századok óta eltemetve, most, mikor kortársait szinte már mind elfeledték, újra megjelenik mint szent a történelmi mozgató erők között, hogy talán csak most kezdje meg még hatalmasabb és hatásosabb tevékenységét?